● news.bsdnet.hu

Most, hogy már kicsit távolodunk a magyarországi választásoktól, érdemes azokat világpolitikai összefüggéseikben szemlélni, és kicsit utánanézni annaka The Insider elemzése alapján,hogy melyik erősebb: az Orbán-átok vagy Trump mérgező ölelése? Mert a jelek szerint egyik sem veszélytelen. (Képünk illusztráció) Az orbáni átkot már hosszú évek óta emlegeti nem hivatalosan a politizáló magyar közvélemény. Arról van szó, hogy ha Orbán Viktor egy külföldi politikussal szövetségre lép, barátkozni kezd vagy akár csak kezet fog, az nagyon rövid időn belül megbukik, ha ugyan rosszabbul nem jár. Ez történt Hoszni Mubarakkal, Berlusconival, Szaakasvilivel, Janukoviccsal, Strachéval,Szooronbaj Dzsejenbekov kirgiz elnökkel (ő lemondott, pedig az ő kedvéért nevezte Orbán a magyar népet kipcsáknak), Gruevszkivel, Bolsonaróval, Sebastan Kurz-cal, Janez Janša is csak mostanában kezd visszakapaszkodni a hatalomba a 2022-es bukása után, és a névsor távolról sem teljes. Ha Orbán megérkezik egy idegen országba, és ott okos az elnök vagy a miniszterelnök, gyorsan elbújnak és megüzenik neki, hogy épp most diagnosztizáltak náluk száraz leprát, nem tudják fogadni – így hátha megússzák néhány természeti csapással. De érvényes ugyanez Trumpra? Az elmúlt tíz évben a jobboldali populista politikusok példátlanul nagy teret nyertek. Donald Trump második ciklusának kezdete után, amikor a MAGA ideológiát szerette volna elterjeszteni a világban, sokan úgy gondolták, hogy ez a tendencia csak erősödni fog. Mint azonban kiderült, az eddigi puha hatalom alkalmazása helyett az amerikai vezetés példátlanul mérgezővé vált, és a Trump-párti jelöltek Európában (Magyarország, Románia, Dánia) és világszerte (Kanada, Ausztrália) választásokat kezdtek veszíteni. A hatás magában az Egyesült Államokban is működik: Trump népszerűségi mutatója 40% alá zuhant. De lássuk szépen, sorban a különböző választásokat. Kanada, 2025. április Néhány hónappal a kanadai parlamenti választások előtt a Liberális Párt 20 százalékponttal volt lemaradva a Konzervatívok mögött. Gyakorlatilag senki sem kételkedett a szavazás kimenetelében. Trump azonban már második ciklusa elején támadást indított Kanada szuverenitása ellen, többször is felvetette, hogy Kanada legyen az USA 51. állama, 25 százalékos vámokat vetett ki, és annexióval fenyegetőzött. Ennek fényében a Konzervatív Párt vezetője, Pierre Poilievre, akit a média „a kanadai Trumpnak” nevezett, bajba került. Valóban voltak hasonlóságok közöttük: Poilievre gyakran bírálta a médiát, és javasolta, hogy a közszolgálati televízió finanszírozását szüntessék meg. Összeesküvés-elméleteket terjesztett arról, hogy Justin Trudeau miniszterelnök összejátszik a Világgazdasági Fórummal, és úgy pozicionálta magát, mint az „egyszerű emberek” védelmezőjét az elittel szemben. Mark Carney, a Liberális Párt vezetője az egész választási kampányát a Trumppal való konfrontáció köré építette, és szinte többet beszélt róla, mint konzervatív riválisa. Végül a Trump-faktor lett a választás döntő tényezője. Annak ellenére, hogy mindkét jelölt kritizálta az amerikai vezetőt, a Liberális Párt az Egyesült Államoktól független irányvonal melletti elkötelezettségének köszönhetően megnyerte a negyedik egymást követő választást és 168 parlamenti helyet szerzett. A konzervatívok 144-et kaptak. A többi pártnak együttesen 30 jutott. „Az Egyesült Államok a földünket, az erőforrásainkat, a vizünket, az országunkat akarja. Ez nem történhet meg!” – hirdette Carney a választási győzelem után. Egy évvel később Carney három régióban tartott időközi választásokon tovább erősítette pozícióját, így a liberálisoknak most 174 mandátuma van. Pártja mostantól 2029-ig ellenzék nélkül alkothat törvényeket. Ausztrália, 2025. május Az ausztrál választás a kanadai választáshoz feltűnően hasonló forgatókönyv szerint zajlott. A két fő jelölt a hivatalban lévő miniszterelnök, Anthony Albanese és az ellenzéki populista Peter Dutton volt, aki nagyrészt az amerikai elnök imázsát másolta. Dutton az üzleti életből érkezett a politikába. Pártjának a Hazafiak Trombitája (TRUMPet of Patriots) nevet adta (az első négy betűt nyilván nagybetűvel kell írni). A választáson azt ígérte, hogy újra naggyá teszi Ausztráliát. Emellett ellenezte a migrációt, az LMBTQ+ embereket és általában a sokszínűség, egyenlőség és befogadás (DEI) politikáját. Mindezzel korábban politikai előnyöket és támogatókat szerzett. A választások előtt három hónappal végzett közvélemény-kutatások azt jósolták, hogy Dutton lesz a miniszterelnök, és az általa alakított koalíciónak többsége lesz a parlamentben. A dolgok azonban, akárcsak Kanadában, a vámháborúk kezdetekor a fejük tetejére álltak, és a választás egyik kulcskérdésévé vált, hogy az új vezető képes-e szembeszállni Trumppal. Végül, annak ellenére, hogy Dutton megpróbálta tagadni a Trump elképzelései iránti lelkesedését, az ausztrál szavazók a hivatalban lévő miniszterelnököt és az általa vezetett Munkáspártot részesítették előnyben. Románia, 2025. május A 2025-ös romániai elnökválasztáson Nicușor Dan bukaresti polgármester és a magát a globális MAGA-tábor tagjaként pozicionáló vasgárdista-nacionalista George Simion voltak az esélyesek. Ez volt a második kísérlet a választások megtartására, miután a 2024-es első forduló eredményeit az Alkotmánybíróság megsemmisítette, ugyanis felmerült a gyanú (méghozzá okkal és alappal), hogy orosz beavatkozás történt a TikTokon több botnet létrehozásával és bevetésével. Akkor a szélsőjobboldali populista Călin Georgescu vezetett az első forduló után. J. D. Vance amerikai alelnök a müncheni biztonsági konferencián tartott beszédében bírálta a román alkotmánybírósági döntést, ami további népszerűséget szerzett a román politika jobboldali táborának. Az ő extravagáns képviselőjük az új, 2025-ös elnökválasztáson George Simion lett. Kijelentette, hogy „teljes mértékben egyetért a MAGA ideológiájával”, ellenzi az LMBTQ+ jogokat és a klímapolitikát, és támogatja Románia egyesítését Moldovával. A volt Trump-tanácsadó Steve Bannon War Room podcastjében megszólalva Simion üdvözölte „minden barátját a MAGA-nál”, és kampányát a világméretű globalizációellenes mozgalom részeként fogalmazta meg. Simion emellett az Ukrajnának nyújtott pénzügyi és katonai támogatás megszüntetésére szólított fel, és bírálta az EU-t. Különösen azután, hogy a Trump-adminisztráció új vámokat vetett ki (többek között Romániára is). Simion támogatta ezeket az intézkedéseket, „kiszámítható válasznak nevezve őket az EU meggondolatlan döntéseire”. Bár Donald Trump soha nem nyilatkozott közvetlenül George Simion támogatásáról, ez az Európa-ellenes retorika egyértelműen kedvezett adminisztrációjának, amely az EU-t gyenge és haszontalan államszövetségként igyekszik beállítani. Simion azonban vereséget szenvedett a választáson. Nicușor Dan a szavazatok 53,7 százalékát kapta meg. A jelöltek közötti különbség csaknem egymillió szavazat volt. Dánia, 2026. március A dán parlamenti választásokon nem volt olyan jelölt, aki közel állt volna Trumphoz. Ennek ellenére a szavazásra annak ismeretében került sor, hogy Trump ismét azzal fenyegetőzött, miszerint 2026 elején megszállja Grönlandot. Az amerikai elnöknek a dán terület feletti ellenőrzés átvételére irányuló kísérleteivel szembeni ellenállás a hivatalban lévő miniszterelnök, Mette Frederiksen támogatottságának megugrását eredményezte. Az általa vezetett Szociáldemokrata Párt népszerűsége egyik napról a másikra 16 százalékról 21 százalékra emelkedett. Frederiksen úgy döntött, hogy él a lehetőséggel, és néhány hónappal előrehozott választást tart. A szociáldemokraták végül a szavazatok 21,9 százalékát szerezték meg. Ez volt a párt 1903 óta a legalacsonyabb eredménye, de elég volt ahhoz, hogy koalíciót alakítsanak (a balközép blokk a 179 helyből 84-et szerzett), és Frederiksen maradjon miniszterelnök. Magyarország, 2026. április Orbán Viktor magyarországi választási veresége volt talán a legfájdalmasabb a Trump-adminisztráció számára. Az amerikai elnök ezúttal többször is kinyilvánította közvetlen támogatását. Néhány nappal a szavazás előtt pedig J. D. Vance alelnök kifejezetten azért utazott Budapestre, hogy támogassa Orbánt, és beszédet mondjon a támogatói gyűlésen. Beszéde előtt felhívta Trumpot, aki azt mondta, hogy „nagy rajongója Viktornak és teljes mértékben támogatja őt”. Trump ráadásul két nappal a választás előtt megígérte, hogy „az Egyesült Államok teljes gazdasági erejét” felhasználja a magyar gazdaság támogatására, ha Orbán győz. Ez a közvetlen beavatkozás sem segített Orbánnak, aki 2010 óta volt hatalmon. Sőt, éppen ellenkezőleg, súlyosbította az európai jövő és a további elszigeteltség közötti választást – Vance beszédében kifejezetten bírálta a „brüsszeli bürokratákat”. Ez rekordrészvételt és Orbán jelentős vereségét eredményezte. Magyar Péter és ellenzéki pártja, a Tisza a 199 parlamenti helyből 138-at szerzett meg. Ez a vereség azért is fájdalmas Trump számára, mert Orbán fontos figura volt számára a globális MAGA-program kialakításában, és egyfajta példa az európai jobboldali vezetők szemében. Emellett az USA számára előnyös volt vele a barátkozás az EU-val szembeni gyakori konfliktusai miatt, valamint azért, mert vétójogát a szavazásokon Európa megosztására és gyengítésére használta. New York, 2025. november A külföldi választások mellett Trump az amerikai szavazásokat is igyekszik befolyásolni. Különösen kiélezetté vált a New York-i polgármesterjelölt Zohran Mamdanival folytatott konfrontációja. A választások előtt az amerikai elnök Andrew Cuomót támogatta, aki független jelöltként indult. Trump nyíltan felszólította híveit a Truth Socialon, hogy szavazzanak Cuomóra. Mamdanit „ kommunistának ” nevezte, megkérdőjelezte az állampolgárságát, és utalt az esetleges letartóztatására. Azzal is fenyegetőzött, hogy megvonja a város szövetségi támogatását, ha Mamdani nyer. „Akár kedvelik Andrew Cuomót, akár nem, nincs más választásuk. Rá kell szavazzanak” – írta Trump a közösségi médiában, és azt állította, hogy ha Mamdani nyer, New Yorkban bekövetkezik a teljes gazdasági és társadalmi összeomlás. Mamdani végül a szavazatok 50,4 százalékát szerezte meg, szemben Cuomo 41,6 százalékával. Az eredményt kommentálva Trump azt mondta, hogy csak azért alakulhatott így a helyzet, mert ő maga nem szerepelt a szavazólapon. Ijesztő adatok Az USA mindig is fontos szövetségese volt Ausztráliának és Kanadának, és a bizalom szintje hagyományosan magas maradt (még Trump első ciklusa alatt is). A 2025-ös évben azonban ez drámaian megváltozott. A Lowy Institute ausztrál agytröszt 2025-ös márciusi felmérése szerint az ausztrálok abba vetett bizalma, hogy az USA felelősségteljesen viselkedik a világpolitikában, 36 százalékra csökkent. Ez 20 százalékponttal alacsonyabb, mint 2024-ben, és húsz éve a legalacsonyabb. Ugyanakkor maga Donald Trump is rekordokat döntöget az ausztrálok bizalmának elvesztésében. Márciusban a megkérdezettek 72 százaléka nem volt biztos abban, hogy az amerikai elnök képes-e helyesen cselekedni a globális világkérdésekben. Ez az eredmény egy szinten van Hszi Csin-pinggel és alig valamivel jobb, mint Vlagyimir Putyin adatai. A Politico 2025 végén végzett felmérése azt mutatta, hogy az amerikai elnök általában véve népszerűtlen Európában, sőt, még az általa szövetségesének tartott jobboldali populista pártok támogatói körében sem kedvelik. Franciaországban és Németországban például a jobboldali pártok támogatóinak csak egyharmada vélekedett kedvezően Trump teljesítményéről. Néhány kivételtől eltekintve más országokban sem állnak jól Trump számai. A The Guardian 2025 tavaszán valamennyi párt támogatói körében végzett felmérése szerint Kanadában, Argentínában, Brazíliában, Mexikóban és számos európai országban alacsony a bizalom Trump nemzetközi politikája iránt. A kivételek Trump támogatása egy reménybeli vezető számára nem mindig jelent „fekete pontot”. Ahol a társadalmak hagyományosan konzervatívak, és Trump kiszámíthatatlan külpolitikája kevéssé befolyásolja a nemzeti érdekeket, ott a lehetőség, hogy egy olyan erős szövetségeshez igazodjon, mint az Egyesült Államok, még mindig a jelöltek kezére játszhat. 2025 júniusában a konzervatív Karol Nawrocki, akit az amerikai elnöki adminisztráció támogatott, megnyerte a lengyel elnökválasztás második fordulóját. Egy hónappal a választás előtt Trump vendégül látta Nawrockit a Fehér Házban, egy héttel a szavazás előtt pedig a korábbi amerikai belbiztonsági miniszter, Kristi Noem lengyelországi látogatása során arra buzdította a lengyeleket, hogy a konzervatív jelöltre szavazzanak. 2025 októberében Trump aktívan támogatta a hivatalban lévő argentin vezetőt, Javier Mileit a parlamenti választások előtt. Egy vele folytatott találkozó során Trump az argentin elnököt a MAGA (itt a rövidítést Argentínára alkalmazták) támogatójának nevezte. Megfenyegette, hogy az USA megvonja a 20 milliárd dolláros pénzügyi támogatást, ha Milei pártja nem szerez többséget. „Ha veszít, nem leszünk nagylelkűek Argentínával szemben” – mondta Trump nyersen. Végül Milei „Szabadság a Jövőért” pártja győzött a szavazatok 39 százalékával. A 2025. decemberi hondurasi elnökválasztást szintén a Trump által támogatott konzervatív Nasri Asfura nyerte. Néhány nappal a választás előtt Trump azt mondta, hogy Asfura az egyetlen hondurasi jelölt, akivel az amerikai kormányzat hajlandó lenne együttműködni. 2026 februárjában Trump nyilvánosan támogatta Sanae Takaichi japán miniszterelnököt is a parlamenti választások előtt. Hozzászólásában „erős, befolyásos és bölcs vezetőnek” nevezte őt, teljes támogatásáról biztosította pártját, és meghívta a Fehér Házba, ha győz. A választási eredmények szerint Takaichi Liberális Demokrata Pártja a 465 alsóházi helyből 316-ot szerzett meg, és a második világháború óta először ellenőrzi a parlament 2/3-át, amit Trump is megemlített. Amerika Kapitány katonái A MAGA mozgalom egyik fő gondolata az „Amerika az első”. Ennek a jelszónak a jegyében Trump kereskedelmi vámokat vet ki, és folyamatosan „nagyszerű üzleteket” és „aranykort” ígér az USA számára. Ezek a politikai irányvonalak azonban akkor válnak problémává, amikor Trump világszerte megpróbál szövetséget kötni a jobboldali politikusokkal. A nacionalisták, akiket gyakran választ szövetségeseinek, nehezen tudnak barátságot mutatni a választóik előtt egy olyan személlyel, aki magasabb vámokkal fenyegeti az országot, vagy manipulálja a gazdasági támogatásokat. Ennek eredményeként a választók gyakran arra a következtetésre jutnak, hogy nem olyan jelöltet akarnak, aki hasonlít Trumpra, és a jövőben tárgyalni tud vele, hanem olyasvalakit, aki más ideológiai nézeteket vall, és hajlandó szembeszállni az amerikai elnökkel. Még akkor is ilyent választanak, ha az is populista, csak éppen balról, mint New Yorkban. Hogy a külföldi politikusok a jövőben el fognak-e határolódni Trumptól, az a nemzeti érdekektől függ. Azokban az országokban, ahol az USA belpolitikai beavatkozása fontos téma (mint Európában), a Trumppal való szövetség nyilvánvalóan hátrányára válik. Ahol az USA-val való gazdasági vagy katonai partnerség inkább alkuk alapja (mint Hondurasban), ott viszont lehet Trump támogatása a győzelem kulcsa. Mi hát a végkövetkeztetés, mi erősebb, Orbán átka vagy Trump mérge? Nos, mindkettőnek ugyanaz a hatásmechanizmusa: Orbán szövetségesei pont azért szoktak megbukni, amiért Trump jelöltjei. Mert ócska, autokráciára hajlamos vagy azt már el is ért gazemberek, kisstílű csibészek. Ahogyan pártfogóik és barátaik is. És erre előbb vagy utóbb rájönnek a választók. Ez ennyire egyszerű. Szele Tamás