● news.bsdnet.hu

A 12. század derekán, 1150-ben, egy máskülönben minden szempontból átlagos napon az angliai Woolpit lakói különös felfedezést tettek a falucska szélén: két, zöld bőrű kisgyermekre bukkantak. A gyerekek nemcsak furcsán néztek ki, de egy furcsa, érthetetlen nyelven is beszéltek, és mikor étellel kínálták őket, undorral fordították el a fejüket.  A jólelkű falusiak befogadták őket, és a furcsa páros idővel lassan asszimilálódott a közösséghez: bőrük zöld árnyalata eltűnt, és megtanultak angolul is. Azt mesélték, hogy egy távoli, St. Martin nevű földről származnak, ahol az emberek ritkán találkoznak napfénnyel. A woolpiti zöld gyermekek egy 19. századi illusztráción (Forrás: Project Gutenberg) Az azóta eltelt években a woolpiti zöld gyermekei rejtélye igazi történelmi kuriózummá vált: ha valóban léteztek, mitől lett zöld a bőrük? Mi volt egyáltalán St. Martin földje? Talán valami távoli bolygó egy másik naprendszerben?  A zöld gyermekek legendájának forrásai A woolpiti zöld gyermekek történetét két különböző krónikás is papírra vetette: a 12. században élt apát, Coggeshalli Ralph, majd Newburgh-i William történetíró egy évszázaddal később. Mindkét történet nagyon hasonló. Eszerint a gyerekeket a település határában, egy farkasveremben találták meg (a falu neve is ezt jelenti egyébként: Woolpit – wolf pit). „Aratáskor két gyermeket találtak a farkasveremben: egy fiú és egy lányt, bőrük teljesen zöld volt, és furcsa színű, ismeretlen anyagból készült ruhájat viseltek”  – írja Newburgh az 1220-ból származó Historia rerum Anglicarum című művében. Coggeshall arról számol be, hogy Sir Richard de Calne házába vitték őket, aki a közelben lakott. Bár de Calne különféle ételekkel kínálta a gyerekeket, nem voltak hajlandók semmit megenni. Ám néhány nap múlva a zöld gyermekek felfedeztek néhány zöldbabot de Calne kertjében, és lelkesen befalták. Nem sokkal később már szívesen fogyasztottak a falusiak  által kínált ételekből is, majd elkezdték elveszíteni bőrük zöldes árnyalatát. Bár a kisfiú megbetegedett és meghalt, a lány látszólag kivirágzott új otthonában. Nem sokkal később elsajátította az angol nyelvet – és egy furcsa történetet mesélt Woolpit lakóinak a hazájáról. A distinctive piece in the folklore of children is the story of 'The Green Children of Woolpit' who mysteriously appeared in medieval Suffolk. Were they Dutch migrants? @FolkloreThurs #FolkloreThursday pic.twitter.com/myQyHkQW9Q— DreamSwarm (@Dream_Swarm) November 19, 2020 Szent Márton földje A lány, aki állítólag az Agnes Barre nevet vette fel, elmondta a falusiaknak, hogy ő és a testvére egy St. Martin, avagy Szent Márton nevű helyről származnak. De nem volt biztos benne, hogyan kerültek Woolpitbe. „Egy bizonyos napon, amikor apánk nyájait legeltettük a mezőn, egy mennyei hangot hallottunk, amilyet mostanában a Szent Edmund-on szoktunk hallani, amikor a harangok konganak„ és miközben csodálattal hallgattuk, hirtelen, mondhatni, elvarázsolva találtuk magunkat közöttetek, a mezőkön, ahol arattatok.” További kérdésekre azt mondta, hogy az országa keresztény és vannak templomai – de egyébként egészen más, mint Anglia. „A nap nem ragyog honfitársainkra; földünket kevéssé vidámítják sugarai; megelégszünk azzal az alkonyattal, amely nálatok megelőzi a napfelkeltét, vagy követi a naplementét. Nem messze az országunktól egy fényes vidék fekszik, de egy igen széles folyó választja el tőle.” Agnes amúgy látszólag meglehetősen normális életet élt, bár egyes források szerint „meglehetősen laza és kicsapongó lett a felnőttkorában” – bármit is jelentsen ez. Majd feleségül ment Ely főespereséhez, Richard Barre-hoz. Egy forrás szerint a párnak legalább egy gyermeke született.  A gyerekek emlékére emelt tábla Woolpitben (Forrás: uffolkvillagesigns.co.uk) Bár nem világos, hogy a woolpiti zöld gyermekek valaha is léteztek-e, történetük évszázadok óta lenyűgözi az embereket: és természetesen számos spekuláció és teória született róluk.  Ufók vagy flamandok? És miért voltak zöldek? Elképzelhető, hogy valakik – de kik? – arzénnal mérgezték meg (ez magyarázhatja a zöldes bőrszínt), maja farkasverembe dobták őket. A szokatlan bőrszín másik magyarázata a vashiánylehet, amely az alultápláltság következménye, és megmagyarázhatja, miért fakult ki zöld bőrük, ahogy javult az étrendjük.  De mi a helyzet a furcsa nyelvükkel és ruházatukkal?  Akár flamand bevándorlók vagy menekültek gyerekei is lehettek, akik elvesztették a szüleiket és valahogy Woolpitben köthettek ki: csak anyanyelvükön, hollandul beszéltek, ami egy egyszerű, középkori angol falubelinek, aki talán még a szomszéd megyében sem járt soha életében, úgy hangzott, mint valami bizarr halandzsa.  De persze akadnak ennél jóval elrugaszkodottabb magyarázatok is.  Vannak, akik azt állítják, hogy a gyerekek zöld bőre, furcsa ruhái és érthetetlen nyelve biztos jele annak, hogy egy másik bolygóról származnak. Ráadásul ezt az elméletet meglehetősen régen, a 17. században vetették fel először: Robert Burton A melankólia anatómiája (1621) című művében írja, hogy a zöld gyermekek „a mennyből hullottak alá”. Bár – nem túl meglepő módon – kevés bizonyíték támasztja alá ezt az teóriát, az tény, hogy kísérteties a hasonlóság a titokzatos woolpiti zöld látogatók története és a 20. században észlelt űrbéli kicsi zöld emberkék között.  Na és természetesen vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a zöld gyerekek soha nem is léteztek. Newburgh-i William számára, aki megörökítette történetüket, ez például teljesen közömbös. A gyermekekről szóló beszámolójában ugyanis így ír: „Mindenki azt mondjon, amit akar, és a képességei szerint érveljen az ilyen dolgokban; én mindenesetre nem bánom, hogy feljegyeztem egy ilyen hatalmas és csodálatos eseményt.”  The post Zöld bőrszínű, érthetetlen nyelven beszélő gyerekekre bukkantak egy falu szélén first appeared on nlc.