● news.bsdnet.hu

Ma különös kérdést fogunk boncolgatnia Novaja Gazeta Evropa nyomán,éspedig azt, hogy lehetnek-é a földönkívüliek ortodox felekezetű angyalok, avagy mégsem, és inkább démoni természetűek? Lehetne mondani, hogy soha nagyobb dilemmával ne szembesüljünk, de akárhogyan is, ez legalább olyan száztíz millió pravoszláv számára igenis sarkalatos probléma. (Képünk illusztráció) Az történt ugyanis, hogy április 7-én, a pravoszláv rítus szerint Nagyboldogasszony ünnepén, Hilarion metropolita prédikációjában azt mondta, hogy a földönkívüliek Isten angyalai. Felesleges más bolygókon keresni őket. Ezek a lények más dimenziókban léteznek, és angyalokként jelennek meg az emberek előtt. Április 17-én Amerika „spirituális vezetője” és elnöke, Donald Trump szintén földönkívüliekről beszélt, ám J. D. Vance rákontrázott – hát mi történt, megjöttek a földönkívüliek? Megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg. Angyalok és démonok Kezdjük két idézettel. „Az egyház már régen felismerte az idegenek jelenlétét, nem valahol messze, nem néhány fényévnyire, hanem közel hozzánk. És ezek az idegenek Isten angyalai... Isten küldte ezeket az idegeneket a bolygónkra.” „Az ördög a történelem során különböző módon jelent meg az embereknek. Megjelent nekik pogány isteneken keresztül, megjelenhet űrlények alakjában is. Ezért rendkívül óvatosnak kell lennünk ... nehogy az ufók egy új téveszmévé váljanak, amelyen keresztül az emberek öntudatlanul és irracionálisan egy sötét hatalmat imádnak.” Az első idézet az orosz ortodox egyház kegyvesztett metropolitájától, Hilariontól (polgári nevén Alfejev) származik, akit Kirill pátriárka és a zsinat a Karlovy Vary-i (más néven: karlsbadi) gyógyfürdőbe „száműzött”, miután botrányba keveredett fiatal tanítványával, George Suzukival folytatott zaklató szexuális kapcsolata miatt.* *Ne feledjük: már maga a botrány is Hilarion budapesti száműzetése alatt robbant ki, innen száműzték tovább Karlsbadba, és nem csak szegény Szuzukival volt ő feltűnően jó viszonyban, hanem az Orbán-kormánnyal is, bár kétségtelen, hogy a két kapcsolat gyökeresen eltérő jellegűnek volt nevezhető. Hilarion a csehországi Karlovy Varyban álló orosz ortodoxtemplomban, az idei húsvét előtt nem sokkal adta ki a földönkvüliekről szóló „kinyilatkoztatását”. A második idézet főnöke, Kirill pátriárka „teológiai” hagyatékából került elő, aki egykor a „Pásztor szava” című műsor házigazdája volt az Egyes Csatornán. Egy időben annyira népszerűvé vált ez a Kirill által elmondott prédikáció, hogy Franz Schubert Ave Maria című művének dallamára énekelték is. A moszkvai pátriárkátus lobbistái időről időre megpróbálják eltávolítani a kompozíciót a YouTube-ról, de mindig újból felbukkan. Nehéz nem észrevenni a két befolyásos hierarcha idegenekről alkotott elképzelései közötti szembetűnő ellentétet (ne feledjük egyébként, hogy sokáig, egészen a „specoperacija” kezdetéig Hilariont tekintették Kirill pátriárka utódjának). Nem biztos, hogy Hilarion tisztában van az ortodox egyház hagyományos álláspontjával az „idegenek mitológiájáról” és pátriárkájának sajátos álláspontjával egyaránt. Különösen, mivel ő maga, mikor még nem volt karlsbadi fogoly, amikor még karrierjének csúcsán állt, mint az Egyházi Külkapcsolatok Osztályának vezetője és az Orosz Ortodox Egyház Szent Szinódusának állandó tagja, 2020-ban „Kényelmetlen kérdések a vallásról és az egyházról” című könyvében azt írta: „Az értelmes lények jelenléte más bolygókon nem illik bele a világról alkotott bibliai képbe. A keresztény teológia semmit sem mond arról, hogy Krisztus kereszthalálának milyen jelentősége volt az angyalok számára, még kevésbé más, idegen lények számára.” Maga az „idegen” kifejezés az ortodox hagyományban olyannyira jellegzetes értelemben használatos, hogy rendkívül nehéz lenne „átértelmezni”, akárcsak a „démon” kifejezést (amely például az ókori görög hagyományban akár pozitív jelentéssel is bírhatott). Azzal, hogy Hilarion ellentmond ennek a hagyománynak, úgy tűnik, hogy magát a pátriárkát provokálja. És ezt nagyon is megérezték a pátriárkátusban, amelynek hivatalos szóvivője, Vakhtang Kipsidze „komolytalannak” nevezte a metropolita nyilatkozatát, és kizárta annak lehetőségét, hogy „az idegeneket az angyali világgal hozzák összefüggésbe”.* *Valóban nem lehetetlen, hogy Hilarion ezt a különös tant a népszerűsége növelése érdekében kezdte el hirdetni, ami viszont azt jelentené, hogy Kirill kegyvesztettsége esetén szemet vetett a pátriárka trónjára. Az UFO-k és Trump A száműzött metropolita kockázatos kísérlete, hogy növelje csatornája népszerűségét, amely a klerikális botrány óta csökkent, egybeesett a földönkívüli témák iránti „vallásos” érdeklődés új hullámával, amely Donald Trumpnak és hűséges hívének, JD Vance-nek nagy visszhangot kiváltó megjegyzéseiben nyilvánult meg. Április 17-én, a Turning Point USA szélsőjobboldali és konzervatív keresztény diákszervezet előtt tartott beszédében Trump váratlanul megígérte, hogy „a nagyon közeli jövőben” nyilvánosságra hozza az amerikai biztonsági ügynökségek korábban titkos dokumentumainak első részét, mely a földönkívüli civilizációkkal való kapcsolatfelvételről szól. A Fehér Ház jelenlegi ura, aki szomjazik minden összeesküvés-elméletre és mágikus cselszövésre, messianizmusában bízva, a korlátlan hatalomhoz való jogát a „felsőbb hatalmak” szentesítése által akarja alátámasztani, idegen angyalok által. Milyen kár, hogy Hilarion metropolita nem a Fehér Házban dolgozik, bár – valószínűleg nem tűnne elég karizmatikusnak Trump őrjöngő stílusához képest. J. D. Vance, az amerikai alelnök ebben a helyzetben az egyházi hagyományok oldalára állt: április elején egy interjúban azt mondta, hogy a földönkívüliek létezésére általánosságban van bizonyíték, de ezek „démonok, akik elvonják az embereket az egy igaz Isten tiszteletétől”. Emlékezzünk csak egy kicsit: 2023. július 27-én egyfajta történelmi jelentőségűnek szánt meghallgatást tartottak az amerikai kongresszusban, amely megvizsgálta az USA területére érkező UFO-król szóló bizonyítékokat és meghallgatta a találkozások szemtanúinak vallomásait. A tanúk között, akik eskü alatt válaszoltak a kongresszusi képviselők kérdéseire, szerepelt David Grush, egykori magas rangú nyugalmazott hírszerző tiszt, Ryan Graves volt katonai pilóta és David Fravor, a haditengerészet nyugalmazott tisztje. A meghallgatás inkább az UFO-szemtanúk „likvidálásáról” szólt az amerikai katonai személyzet tagjai közül, mint magáról az idegenekről vagy a jelenségről, amelynek létezésében a jelenlévők közül senki sem kételkedett. Ryan Graves majdhogynem detektívtörténetet mesélt egy F–16-os vadászrepülőgép-századot ért ufótámadásról egy kiképzési repülés során Virginia Beach közelében 2014-ben. A támadást állítólag a hajózó személyzet 30 tagja és a bázis földi személyzete is látta. Az incidensben senki sem sérült meg, de a repüléseket sürgősen le kellett állítani.* *Megjegyezném: itt pont az a baj, hogy minden jelenlévő evidenciának fogta fel a földönkívüliek létét, amiről viszont popkulturális hátterük tehet: ha véletlenül légköri problémákról volt mégis szó ebben az esetben, azt emiatt már soha nem fogjuk megtudni. Olyan ez, mintha az embert az orvosa megvizsgálná, hogy nincs-e maláriája, majd közölné, hogy nincs – és utána belehalna a kolerába, aminek a meglétét viszont senki sem vizsgálta... „Channeling” a csillagokból A tanúvallomások, fényképek és videofelvételek látszólag hatalmas tárháza ellenére a földönkívüliek létezése továbbra sem elsősorban tudományos kérdés, hanem egy olyan mítosz főszereplőivé váltak, amely filmeseket, írókat és művészeket inspirál, és olykor a felekezeti vallásgyakorlást is befolyásolja – különösen a divatos, szinkretikus New Age mozgalomban. A földönkívüliekről alkotott keresztény nézetek fejlődéséről elmélkedve Andrej Kurajev, a neves ortodox teológus példaként hozta fel, hogy a korai egyházatyák tagadták az „életet a Föld túlsó oldalán”, „az antipodeseken” – ahol később felfedezték Amerikát és Ausztráliát. „Ha a földönkívüliekről kiderül – írja Kurajev –, hogy értelemmel, szabad akarattal és testtel felruházott lények, akkor mindazt, amit a kereszténység az emberekről mond, rájuk is vonatkozik. Ezt a kérdést még Lomonoszov is tárgyalta”. A XIX. század közepén pedig az orosz ortodox egyház által szentté avatott Remete Szent Teofán megengedte az intelligens élet lehetőségét távoli bolygókon: „Nagyon valószínű, hogy ott is vannak élőlények... Ki tudja, mit akar Isten velük kapcsolatban! Szükséges lenne odalátogatni, megnézni őket és megbizonyosodni arról, mifélék – akkor talán biztonsággal mondhatjuk, hogy»vannak«, anélkül pedig lehetetlen többet mondani, mint hogy »lehetnek«...»Az én Atyám házában – mondta az Úr – sok hajlék van«(Jn 14, 2). Miért ne tekinthetnénk az égitesteket ilyen hajlékoknak?” Viszont az emberiségnél sokkal magasabb fejlettségi szinten álló idegen civilizációk létezésébe és a tőlük származó rejtett tudás átvételének lehetőségébe vetett hit az alapja egyes modern spirituális gyakorlatoknak is. Ilyen például a new age szellemiségnek az a divatos irányzata, amit „channelingnek” neveznek – ez a beavatott és a „magasabb erők”, például az idegenek közötti „közvetlen kommunikáció” gyakorlata. Vallástudományi szempontból a „channeling” a spiritualizmus, az okkultizmus és az ufológia keveréke. Hívei nem valamilyen ősi, hiteles szövegre, például a Bibliára vagy a Védákra alapozzák vallásukat, hanem a „felsőbb tudás forrásával” való „közvetlen kapcsolatra”, ami a hagyományos vallási tudat szemszögéből nézve természetesen komoly szkepszist vált ki. A „channeling” gyakorlata szervesen beépült a modern tömegkultúrába – emlékezzünk csak a Star Trekre, annak számos ágával és folytatásával, valamint az általuk generált virtuális valóságra számítógépes játékok formájában.* *Engem ez egy kicsit a gnoszticizmusra is emlékeztet, ami szintén szinkretikus volt, szintén az „isteni kinyilatkoztatásra”, a „közvetlen tudásra” hivatkozott és végső soron mindenki, akit érdekelt, megtalálhatta benne a saját szája ízének megfelelő változatot. Nálunk és mostanság az ilyen „channelingre” a legjobb példa Ashtar parancsnok híveinek gyülekezete, akkor is, ha Ashtar parancsnokot még soha, senki sem látta és nem is fogja – attól még írják egymásnak a leveleket az ő nevében. A sötét gnózis példája pedig Amerikában a szintén kinyilatkoztató és nagyon homályos állításokra alapozó qanonizmus. Orosz földön a „channeling” nyugati megközelítései szorosan összefonódnak az orosz kozmizmus hagyományaival, amelyek az Ezüstkor filozófiájáig, valamint Roerich és Blavatsky teozófiájáig nyúlnak vissza. Ők Tibetben állítólag sok érdekes dolgot tanultak a „nagy tanítókról”, akik valahonnan, az Univerzum mélyéről érkeztek a Földre. A hagyományos vallásokkal ellentétben, amelyek követőiktől bizonyos egységet és fegyelmet követelnek meg, a New Age korlátlan lehetőséget biztosít a minden ízlésnek megfelelő, egyéni spirituális építőelemek létrehozására, és a „channeling” gyakorlata ideálisan szolgálja a modern, hitbéli szempontból önellátó egyén ezen igényét. Általában véve Hilarion metropolita „felfedezése” nem annyira nevetséges, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Arról lehet szó, hogy a kegyvesztett hierarchaérzékenyen alkalmazkodott a korszellemhez: azt felfogva és a modern nyugati kultúrába beilleszkedve szondázza az egyház további „módosulásának” útjait a kortárs történelmi körülmények között. A szabad világban az orosz ortodox egyház ugyanazon a pályán játszik, mint a New Age, és ahhoz, hogy ne maradjon le teljesen a versenyben, alkalmazkodnia kell, és divatosabbnál divatosabb eszméket kell kölcsönvennie ellenfeleitől.* *Ja, kérem, ilyen ez a popszakma. Mindenesetre az a kérdés, hogy angyalok-e a földönkívüliek vagy inkább démonok, nagyon jó. Van olyan jó, mint az, hogy ki legyen a pravoszlávok pátriárkája adott esetben, vezetőváltás után: Hilarion vagy Kirill? Szele Tamás