● news.bsdnet.hu

Tegnap lezajlottak az örmény választások, és ha felületesen tekintjük a jelenlegi helyzetet, azt mondhatjuk, hogy meglehetősen kedvező az eredmény: Jereván nem hagyja el az Európa-barát irányvonalat, Moszkva bérencei vereséget szenvedtek és ebből a távolságból nézve, fél szemmel, hunyorítva, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Hogy ez miért nincs teljesen így, azt a Novaja Gazeta Evropa elemzése mutatja be. (Képünk illusztráció) Az valóban elmondható, miszerint Nikol Pasinjan marad Örményország miniszterelnöke. A június 7-én lezajlott választások eredményei szerint pártja, a „Polgári Szerződés” nem érte el az 50%-os szavazati arányt, de így is megszerezte a parlamenti mandátumok többségét. Pasinjan és társai még az éjszaka folyamán megünnepelték a győzelmet, bejelentve, hogy önálló kormányt alakítanak. Csakhogy ez a győzelem nem olyan, amilyet szerettek volna. Ahhoz, hogy végre aláírhassák a békeszerződést Azerbajdzsánnal, az örmény kormánynak alkotmányos többségre, azaz a parlamenti helyek kétharmadára van szüksége. De ezt a küszöböt – akárcsak 2021-ben – most sem sikerült elérni. Egy másik probléma a Moszkvával élesen megromlott kapcsolat: Jerevánnak most számos kérdést újra kell tárgyalnia Oroszországgal. Ez pedig nem lesz egyszerű, tekintve Pasinjan ígéretét, hogy folytatja a közeledést az EU felé. Az európai diplomácia vezetője, Kaya Kallas már kommentálta a szavazás eredményét azzal, hogy „az örmény nép, Oroszország erős nyomása ellenére, mégis az európai jövőt választotta”. Kevesebb, mint ötven százalék A választások utáni éjszakán Jerevánban ismét felhangzott az a szlogen, amely már nyolc éve kíséri az örmény politikát. „Nikol – varcsapet!” (vagyis „miniszterelnök”) – kiáltozták Pasinjan támogatói, amikor megérkezett a választási központba a sajtótájékoztatóra. Ekkor még csak a szavazatok 10%-át dolgozták fel, és ezek alapján a „Polgári Szerződés” körülbelül 53%-ot kapott. Ez azonban nem akadályozta meg a miniszterelnököt abban, hogy bejelentse magabiztos győzelmét. Pasinjan hozzátette, hogy „nem hivatalosan” már megbeszéléseket folytatott Irakli Kobakhidze grúz miniszterelnökkel és Emmanuel Macron francia elnökkel. Nyilvánvalóan ezzel akart még egyszer meggyőzni mindenkit arról, hogy nem érdemes kételkedni a kormánypárt győzelmében. Ezt követően a „Polgári Szerződés” eredményei lassan romlani kezdtek. Amint a feldolgozott szavazatok aránya meghaladta az 50%-ot, Pasinjan pártjának eredménye is megközelítette ugyanezt a százalékos arányt. Ez azt jelentette, hogy már nem az alkotmányos, hanem a sima többség forogott kockán. Reggelre Pasinjan pártjának eredménye a szavazatok fele alá csökkent – körülbelül 49,86%-ra. Ennek ellenére a választási rendszer sajátosságainak köszönhetően ez 105 mandátumból 64-et jelent (a korábbi összetételű parlamentben a „Polgári Szerződés” 107 helyből 62-t tudottz megszerezni). Az új parlamentben összesen három politikai erő lesz: a „Polgári Szerződés”, Szamvel Karapetjan „Erős Örményországa” (23,35%) és Robert Kocharjan „Örményországa” (9,95%). Gagik Carukjan „Virágzó Örményország” pártja az éjszaka folyamán hol elérte a vágyva vágyott 4%-ot (ez a pártok számára a bejutási küszöb), hol pedig az alá esett. Végül a 3,97%-os, nagy csalódást keltő eredménynél állapodott meg. Választások utáni leszámolás? Pasinjan a választások végeredményéne megszületése után azonnal kijelentette, hogy „a bűnöző-oligarchikus rendszert véglegesen ki kell irtani”. Ezt pontosan három riválisára értette: az Oroszországban milliárdossá vált Szamvel Karapetjanra, egy másik tehetős üzletemberre, Gagik Carukjanra, valamint Robert Kocsarjan volt elnökre, akit Pasinjan fő politikai ellenségének tekintenek. „Ezeknek az erőknek a vezetőit büntetőjogi felelősségre kell vonni… A bűnöző oligarchia vagyonának elkobzását nagyon gyors ütemben kell végrehajtani… Az illegális vagyon elkobzása, büntetőeljárások és az állami érdekek védelme révén fog megvalósulni” – fenyegetőzött Pasinjan. Ebben az üzenetben semmi alapvetően új nem volt. A jelenlegi örmény miniszterelnök már első hivatali ideje alatt – a karabahi háború előtt – megpróbálta börtönbe juttatni Kocsarjant és Carukjant. Kocsarjant a tüntetők ellen 2008. március 1-jén elkövetett jogtalan erőszak alkalmazása miatt helyezték vád alá, de a bíróság végül felmentette. Carukjant pedig választáis csalásért fogták perbe még 2017-ben – szintén sikertelenül. Szamvel Karapetjan ebben a tekintetben „friss” rivális. Egyes politológusok szerint szinte véletlenül került az örmény politika világába. A Pasinjan és az örmény apostoli egyház vezetője, II. Garegin közötti küzdelem csúcspontján Karapetjan adott egy interjút, amelyben kiállt az utóbbi mellett. Ezért az üzletembert először előzetes letartóztatásba, majd házi őrizetbe helyezték. Végül Karapetjan és társai létrehoztak egy pártot, amiből később kialakult az „Erős Örményország” blokk. Ez a politikai erő a kampány egész ideje alatt a biztonsági erők szigorú felügyelete alatt állt. Ahogy Karapetjan maga elmondta, csak az elmúlt hónapban 700 támogatóját vették őrizetbe. Őket azzal vádolták, hogy a választók szavazataiért kenőpénzt osztogattak – az Örmény Antikorrupciós Bizottság rendszeresen újabb és újabb felvételeket tett közzé állítólag lehallgatott telefonbeszélgetéseikről. Ezen a felvételeken a beszélgetőpartnerek a szavazatok áráról tárgyalnak, és általában hozzáteszik, hogy ilyesmit mobiltelefon-vonalon megbeszélni veszélyes, okosabb a WhatsApp-ot használni. Győzelem az apátia felett A szavazás napján az örmény ellenzékiek nem titkolták örömüket a részvétel miatt, amely szembetűnően magasabb volt, mint a korábbi választásokon, 2021-ben és 2017-ben. A nap végére elérte az 58,97%-ot. Az ellenzék véleménye szerint ez nagyon jó eredmény volt. Az örmény politológusok már az év eleje óta azt mondták, hogy Pasinjan csak akkor éri el céljait, ha alacsony a részvétel. Az oroszbarát blogger, Mika Badaljan, aki arról vált híressé, hogy megígérte, megveszi a repülőjegyeket minden olyan örménynek, aki külföldről érkezik szavazni (de nem vette meg), előre is örült: szerinte ugyanis ha a részvétel elérte volna a 60%-ot, akkor Pasinjan győzelme állítólag elképzelhetetlen lett volna. Ennek a matematikája nagyon egyszerű volt. Ha Pasinjant a lakosság körülbelül 25%-a támogatja (körülbelül ilyen eredményt hozott a februári, az amerikai International Republican Institute által végzett közvélemény-kutatás), akkor Pasinjannak az a jó, ha a választásokon a választók összlétszámának kevesebb mint a fele jelenik meg. Ekkor az előző kormányzat törzsválasztói ebből a kis mintából 55-60%-ot tesznek ki. A be nem jutott pártok szavazatainak átcsoportosításával viszont az ellenzék eredménye elérheti a 66,7%-ot is. Ennyi kell az alkotmányos többséghez. Az, hogy végül sokan elmentek szavazni azok közül, akik korábban nem voksoltak, meglepte a szociológusokat. A választások előestéjén szó szerint mindannyian arról beszéltek, hogy az örmény választók hangulatát az apátia és a csalódás határozza meg. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a válaszadók akár 50%-a, sőt 60%-a vagy nem volt hajlandó beszélni preferenciáiról, vagy egyáltalán nem is szándékozott elmenni szavazni. Néhány héttel a választások előtt ezek az emberek abban reménykedtek, hogy a „Mindenki ellen” pártra szavazhatnak. Ez egy új párt neve volt, amely különféle utcai performanszokat szervezett. Például a Pókember jelmezébe öltözött aktivisták felajánlották a járókelőknek, hogy rúgjanak gólt egy futballkapuba egy plüss egérrel. Ez az örmény „egérrúgás” kifejezésre utal, ami annyit jelent, hogy „semmittevés”. Emellett maconit, helyi joghurtot osztogattak az embereknek – hogy „csökkentsék a gyűlöletbeszéd mérgező utóhatását”. A „Mindenki ellen” párt azt akarta mondani, hogy a politikusok túl gyakran vádolják egymást minden elképzelhető és elképzelhetetlen bűnnel. De a fiatal viccpárt ötletessége és performanszai ellenére a választók kevesebb mint 1,5%-a döntött úgy, hogy a „Mindenki ellen” pártra szavaz. A megbékélés felé? A választások után Nikol Pashinyan azonnal kijelölte további prioritásait. Az egyik – a békeszerződés aláírása Azerbajdzsánnal. És ebből a szempontból elvi jelentőségű, hogy a „Polgári Szerződés” nem kapott alkotmányos többséget. Ahhoz, hogy békeszerződést lehessen aláírni Bakuval, módosítani kell az örmény alkotmányt, amelyben közvetett utalás van Hegyi-Karabahra és annak Örményországgal való „újraegyesítésére”. És nem számít, hogy ez egy 1989-es dokumentum, amelyet még a Szovjetunió szintjén is érvénytelennek nyilvánítottak annak idején – Baku így is módosításokat követel. Az alkotmány módosításához népszavazásra van szükség. Egyes cikkeket népszavazás nélkül is lehet módosítani, de a preambulumot semmiképp sem. A hivatkozás pedig éppen a preambulumban található. Ahhoz pedig, hogy a kérdést népszavazásra bocsássák, a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Mivel Pasinjan összes riválisa árulásnak tartja ezt az engedményt, nem lesz könnyű elnyerni a támogatásukat. Csak akkor sikerülhet, ha valamennyiüket megzsarolják büntetőeljárásokkal. Mindazonáltal Pasinjan nem szándékozik lemondani szándékairól. Kulcsfontosságú feladatnak tartja a béke intézményesítését Azerbajdzsánnal, valamint a kapcsolatok normalizálását Törökországgal új mandátuma alatt. „Üzenetem a török és az azerbajdzsáni társadalomnak, hogy az örmény nép a békére és a regionális együttműködésre szavazott” – mondta a miniszterelnök sajtótájékoztatón. Európa és Eurázsia között Egy másik alapvető kérdés Jereván jövőbeli viszonya Moszkvával, amely nyíltan és burkoltan egyaránt támogatta Pasinjan ellenfeleit. Az elmúlt néhány hónapban túl sok szó esett az orosz–örmény kapcsolatokról, és jelképes gesztusokban sem volt hiány. Ne feledjük: nem sokkal a választások előtt Oroszország betiltotta számos termék importját Örményországból: a „Dzsermuk” ásványvíztől kezdve a konyakon keresztül a virágokig, zöldségekig és gyümölcsökig. Vlagyimir Putyin pedig világos utalást tett Jerevánnak az „ukrán forgatókönyvre”: „Az ukrajnai válság valamikor az EU-hoz való csatlakozási kísérletekkel kezdődött”. Ezenkívül nem véletlenül említette az orosz gáz „európai” árát: „Az energiaárak, mondjuk a gáz ára Európában valahol meghaladja a 600 dollárt ezer köbméterenként. Oroszország 177,5 dollárért adja a gázt Örményországnak ezer köbméterenként. A különbség óriási. Az „európai” ár Jereván számára egyszerűen elfogadhatatlan, pusztán azért, mert az örmény családok nagy részét tönkretenné. A választásokat követő sajtótájékoztatón Nikol Pasinjan bejelentette: „Folytatjuk az Európai Unióhoz való közeledést, de továbbra is részt veszünk az Eurázsiai Gazdasági Unióban, és fenntartjuk Oroszországgal és az Eurázsiai Gazdasági Unió többi tagállamával ápolt kapcsolatainkat.” A kérdés az, hogy milyen formában fog ez a „kapcsolatfejlesztés” történni. A közelmúltbeli EAE-csúcstalálkozó eredményeiről szóló állásfoglalásban Oroszország, Belarusz, Kazahsztán és Kirgizisztán vezetői bejelentették, hogy decemberig kidolgozzák az „Eurázsiai Gazdasági Unióról szóló szerződés hatályának az Örmény Köztársaságra vonatkozó felfüggesztése” kérdését. Másként szólva, ha Pasinjan folytatja az Európai Unióhoz való közeledést, valószínűleg megfosztják a vámmentes kereskedelemből származó előnyöktől. Hogy pontosan hogyan fogják ezt végrehajtani, az egyelőre nem világos. Oroszország miniszterelnök-helyettese, Alekszandr Overcsuk elismeri, hogy a szerződésben egyszerűen nincs olyan pont, amely lehetővé tenné egy tag kizárását.Főleg nem olyan cselekmények miatt, amelyek nem a gazdasággal, hanem a politikával kapcsolatosak. Overcsuk azonban azt javasolta, hogy ezt az „ütközést” „gyakorlatias módon” kezeljék: „Mindezt jogi szempontból nagyon alaposan meg kell vizsgálni decemberig.” Kitartás a végsőkig Örményország egyelőre nem akar választani Eurázsia és európai álma között, bár Oroszország aktívan erre ösztönzi. A pénteki asztani csúcstalálkozó ezt megerősítette Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy Örményország viselkedése csak Moszkvát aggasztja ( vagy talán még Aleksandr Lukasenkát is, akinek személyes elszámolnivalója van Nikol Pasinjannal több okból is, például Azerbajdzsán vagy Jereván nyugati nyitása miatt). Ugyanakkor például Kazahsztán elnöke, Kaszim-Dzsomart Tokajev az egyik első külföldi vezető volt, aki felhívta Jerevánt, hogy gratuláljon Pasinjannak a győzelméhez. Természetesen Brüsszelben is elégedettek voltak az örmény nép döntésével. „A szavazatok számlálása még folyik, de úgy tűnik, hogy az örmény nép Oroszország erős nyomása ellenére mégis az európai jövőt választotta. Ez nagyon jó” – kommentálta az eredményeket Kaja Kallas, az európai diplomácia vezetője. Az EU nevében pedig megígérte, hogy továbbra is „minden erejével segíteni fogja” Jerevánt a reformok végrehajtásában. Mindent összevéve elmondható, hogy a jereváni helyzet Európa számára kedvezően alakult – de nem nagyon kedvezően. Hanem ép csak annyira, amennyire ez lehetséges volt, és az örmény belpolitika a közeljövőben valószínűleg meglehetősen mozgalmas lesz. Egy vicc jut eszembe erről: „ Megkérdezik a jereváni rádiót a választások után: - Hogy vagyunk, hogy vagyunk? - Jól. - És bővebben? - Bővebben: nem jól.” Szele Tamás