● news.bsdnet.hu

Ebben a mai világban ne is csodálkozzon az ember, ha mindenféle rosszakat álmodik. Nekem például olyan álmom volt, hogy az már valóság is, merthogy inkvizítorokkal álmodtam. Bizony, eljött hozzám a két jó dominikánus atya, Heinrich Kramer és Jacob Sprenger, Kramert más néven Institorisnak is hívták – ők írták a Malleus Maleficarumot, vagyis a Boszorkányok Pörölyét. (Képünk illusztráció) Én ezt a könyvet olvastam, mert az embernek ismernie kell ezt is, de hogy kevés ennél aljasabb iromány jelent meg nagy példányszámban az emberi történelem folyamán, az is bizonyos. Aszerint mindenki boszorkány, aki nékünk nem tetszik, sőt, néha az is, aki tetszik, csak mi nem tetszünk őneki. Persze boszorkány nem csak nő lehet, lehet az férfi is: például a nagy szegedi boszorkányperben hat férfit és hat nőt égettek meg, mivelhogy állítólag eladták az esőt egy véka pénzért Törökországba. Tehát a nemi egyenlőséggel nincs baj, a máglyából mindenkinek jut. Hanem, hogy még rémesebb legyen az én álmom, Sprenger is, Kramer is egyszerű szőrcsuhát viseltek, cingulussal, csak az egyik világra olyan volt, mint Jeszenszky Zsolt, a másik pedig Kövér Lászlóra hajazott, de annyira, hogy szinte láttam a bajuszán billegni a nádfedeles falut, amit épp bekapott egy falásra. Itt exorcizálás lesz, az már világos volt. Állok elébe, főleg így álmomban, hiszen akkor nyitom ki a szememet, amikor akarom. És szólott Jeszenszky inkvizítor: „Mondjuk az Ószövetség istene az az isten, aki Izraelt megbünteti, amikor Izrael letér az útról. Leginkább a bálványimádás, az a legfőbenjáróbb bűn. Ábrahám Robinak van egy nagyon jó videója most erről, hát ez egy nagyon radikális gondolat, de ő azt mondja, hogy Orbán Viktor, amikor Indiában járt, és ott a helyi vendéglátók felé valamiféle gesztusként ő vitt be valami áldozati ajándékot a hindu istenségnek a templomába (nem tudom a pontos sztorit, Robi videójában ez részletesen benne van), akkor ő ott egyfajta bálványimádást követett el akaratán kívül, és kaput nyitott a szellemvilág felé, a gonosz szellemek felé, ami ezáltal beengedte őket az ő életébe, és hiába volt ő isten kiválasztottja Magyarország irányítására, és kapott egy óriási lehetőséget, és isten tényleg a tenyerén hordozta, ott ő beengedett... (…) És még egyszer visszatéve: az Ószövetség istene az megbüntette Izraelt a bálványimádásért, a bűnökért, de Izrael, amikor utána visszatért a helyes útra, és visszatalált az Úrhoz, akkor utána újra befogadta és újra megajándékozta a kegyelmével. És ez előfordult a Fidesszel is, hogy Orbán-bukás, Orbán-felemelkedés. Az Újszövetség istene, a keresztény isten, Jézus Krisztus, az egy teljesen más isten, ő sohasem büntet. Ugye az Ószövetségben sokszor van, hogy kegyetlen haragra gerjedt. Az Újszövetség istene soha nem gerjed kegyetlen haragra, az Újszövetség istene mindig szeret, de ott van a sátán, aki mindig kísért.” Ezért bukott meg a Fidesz a választásokon, kérem. Jöttek a démonok, akiknek Orbán utat nyitott. Erre mondja az ember, hogy ojvé. Én vagy harminc éve párszor találkoztam Jeszenszky Zsolttal, de akkor, a kilencvenes években valahogy humora is volt, öniróniája is, nem tudom, mi lelte, de mostanság már gyanús volt nekem, mikor a tulajdon édesapját nevezte a Sátán szolgálójának. Idősebb Jeszenszkyhez is volt már szerencsém, annyit mondanék, hogy korrekt, művelt, a maga módján bölcs ember, nem szolgál ő senkit sem. Jó egészséget kívánok neki. De lássuk, mi is itt a baj. Azt mondja a Jeszy, hogy „áldozati ajándékot vitt a hindu istenségnek a templomába”. Melyik istenségnek? Mert akad néhány. Picit tanultam Ázsiáról, ahogy a kínai mondaná, „ötvennyolc tavaszt láttam hiába”, igaz, több dolgom volt Kínával és Mongóliával, de hát Indiát is muszáj ismerni, ha érteni akarjuk, amit tanulunk. Hindu templomban is jártam, igaz, nem Kerala államban, hanem Budapesten, mert itt is van olyan, még „áldozati ajándékot” is vittem, de hát az csak virág, füstölő, kis csésze rizs esetleg még víz. Ki kell ábrándítanom mindenkit: a hinduizmusban nem áldoznak szüzeket és nincsenek kecskebakok sem. Fura dolgok vannak ugyan, de ezek csak a nyugatiaknak furák, a jó hinduk pár ezer éve elvannak az elefántfejű Ganésával, akit illik tisztelni, mert ő az Akadályok Fortélyos Ura vagy Siva sok kezével, akivel megint nem okos szemtelenkedni, mert ő a Pusztítva Újító. Aztán a legnagyobb szamár az, aki Kálit magára haragítja, de ez azért az összes istennőre vonatkozik, Párvatival vagy Laksmíval sem szívesen keverednék haragba. Na, de melyik istennek vagy istennőnek áldozott Orbán Viktor? Ugye, Keralában volt, pontosabban Koccsiban, mely az állam fővárosa, ott ugyan van katolikus templom is, abban volt eltemetve a derék Vasco da Gama, míg haza nem vitték haló porait Portugáliába, de van ott dzsainista templom is, a hindu templomok közül pedig a legnagyobb épp Siváé, de vannak mindenféle más hindu isteneknek is házai arrafelé. Nem baj az, hadd legyenek, nem zavar az Jeszyn kívül senkit. Mondjuk nehezen gondolnám, hogy Orbán pont Sivánál tette volna tiszteletét, ugyanis az ő templomába inkább a hölgyek járnak, lévén, hogy annak szerves, sőt, nemi szerves része a lingam, mely egy égnek meredő – hát igen, férfidísz formájú oszlop. Mondhatni, az Isten f*sza. Ez megint csak Nyugaton trágárság, Keleten természetes, ott kevesebb a szexuális tabu is: mindenesetre békeidőben Sivának általában hölgyek áldoznak, termékenységért (igaz, azért illik adni Párvatinak is, Kálinak is, biztos, ami biztos). Hát na, akkor Orbán virágot vitt mondjuk a Csottanikara templomba, Bhagaváti istennőnek, az se baj. Azt írják a szentélyről, miszerint: „A templomról úgy tartják, hogy több mint 1000 éves. Ismert a rituáléiról, amelyek segítenek az embereknek békét találni a mentális stressz, a félelem és a negatív gondolatok elűzése után. A papok minden reggel különleges mantrákat énekelnek, amelyekről sok hívő úgy véli, hogy mély gyógyulást hoznak.” No, ez Orbánra mind ráfért. De várjunk. Vannak démonok a hinduizmusban? Éppenséggel vannak, ráksaszáknak és ráksasziknak hívják őket, Ráma győzte le a királyukat, Rávanát, Hanumán, a Majomisten segítségével a legendás időkben (még egy isten: akad belőlük bőven). Csak hát igen rossz a sajtójuk, ha a Rámajánát tekintjük, kultuszuk meg nincs, hogyan is lenne? Nem mondom, hogy nem volt a hinduizmusnak pár nagyon sötét oldala is – ilyenek voltak például a fojtogató thugok – de azokat a britek kímélet nélkül, utolsó emberig kiirtották, és valahogy emiatt nem tört ki népfelkelés, hiszen maguk a hinduk is féltek ettől a pszichopata szektától, akik valamit nagyon félreolvashattak a Káli-kultuszban. Első nyomuk 1290-ből származik, az utolsó 1891-ből, akkor kötötték fel a maradékukat, újjá meg nem éledtek. De hát egy olyan régi vallásban, mint a hinduizmus, előfordul, hogy megjelennek a félreértelmezések. Képzelem, mit szólnánk ma egy albigenshez, aki nem áll szóba nővel, nem ér hozzá és rá sem nézhet, ha csak nem az édesanyja – nem lenne hosszú életű, az már bizonyos. Pedig valamikor Dél-Franciaországban ez teljesen elfogadott volt. Vagy ott voltak a valdensek, akik nem vettek fel ruhát, csak „a négy égtájba öltöztek”, a turlupinok, akik a szexuális kicsapongásban keresték Istent – és ez még csak a középkori, keresztény Franciaország világa! Mi, európaiak csak hallgassunk, ha szekták kerülnek szóba, amondó lennék. És amúgy: ha már britek, ők hogyan álltak a démonokkal? Meg a más felekezetekkel? Hát bizony leginkább sehogy. Aki nem volt közülük teljesen fafejű, tudta, hogy ostobaság a démonokban hinni és a hinduk vagy muzulmánok nem sötét kultuszok hívei, hanem egyszerűen csak más vallásúak, de ugyanolyan jóravaló emberek, mint bárki más. Vegyük a britek közül is a legbritebbet, Rudyard Kipling testvért, ő hogyan írt erről „Anyapáholyom” című versében? „Ott volt Bola Náthán, Meg Soul, az arab zsidó, S nehéz gondokkal vállán Moh’med, a rajzoló. És Chuckerbutty Babou, Meg Amir Singh, a hindu. És Castro, a spanyol eredet, Ő Krisztus hitében született.” (Patzauer Dezsõ átköltése) Lehetne mondani, hogy Kipling, mint a lahorei Remény és Kitartás páholy mestere, szabadkőműves volt, és mint ilyen, liberális: de legalább annyira volt ő brit nacionalista is, hát ki írta a Királynő katonáit, ha nem ő? Mindenesetre az elmondható, hogy a britek lehettek kizsákmányolók, nyársat nyeltek és minden szempontból különösek, de sem misztikusok nem voltak, sem a vallási türelmetlenség nem volt rájuk jellemző. Ha lett volna démon Indiában, azt ők kézre kerítették volna és felkötik, ahogy a thugokkal tették. Szóval, Jeszy gnosztikus okfejtése hülyeség. Démon nincs, Sátán sincs, csak félelmek vannak, melyek az ostobaságból fakadnak és agresszivitást meg mindenféle vétkeket szülnek, de ezek nagyon is evilági ügyek, semmi közük a misztikához. Az különösen szép, hogy teológiai alapon Ábrahám Róbertre hivatkozik, akit sosem hallottam az egyházatyák között emlegetni, de hát úgy kell nekem, ha inkább azt az afrikai (tényleg afrikai: Hippo Regius püspöke volt, ami a mai Algériában feküdt) Szent Ágostont olvasom őhelyette. Ennyit a démonokról, de aztán megszólalt álmomban a másik inkvizítor is, Kövér László. Szerinte a fiatalok „sátánizmusra meg anarchizmusra hajló szubkultúra gyerekei”, akikkel „a politika nyelvén nem lehet beszélni”. Sőt, „ott romlott el minden, hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei már a Big Brother és Való Világ-féle ordenáré valóságshow-kon nőttek fel”. Mi több, „lehet, hogy a Sátán most csatát nyert, de Jézus Krisztusé a győzelem”. Imádom, ahogy ezek a farizeusok a Sátán nevével dobálóznak. Mint kifejtettem, az illető úr nem létezik, de Kövér szerintem nagyon szeretné, ha volna. Különben kire hivatkozna? A boszorkányokra talán. Viszont számolni se nagyon tud. A Való Világ első adása 2002-ben volt, ahhoz, hogy valaki „ezen nőjön fel” legalább öt évesnek kellett akkor lennie, hogy értsen is belőle valamit, tehát 1997-ben született. Vagyis most 29 éves. Gyermeke vagy gyermekei ugyan lehetnek mostanra, de azok nehezen volnának szavazóképesek: ahhoz 11 évesen kellett volna szülővé váljon. Ami azért felettébb ritka. Biológiailag nem lehetetlen, de nem is tömegjelenség, annyi biztos. Tapasztalatom szerint márpedig a legkevésbé értelmes politikai viselkedés az, ha a fiatal nemzedékeket szidalmazzuk. Ennek az első nyomát ötezer évvel ezelőtt találjuk egy folyamközi ékírásos táblán, mely Ur városában született, de jóval később Marcus Tullius Cicero is azt panaszolta, miszerint: „Rossz idők járnak. A gyerekek már nem engedelmeskednek a szüleiknek, és mindenki könyvet ír.” Ez viszont azt bizonyítja, hogy a Kövér Lászlónak való „régi szép, erkölcsös idők” mindenképpen Cicero előtt kellett legyenek, sőt, Ur virágkora előtt is, tehát ötezer évnél mindenesetre régebben. Talán a Neander völgyében. Így, ahogy jobban megnézem Kövért, nem is lehetetlen, hogy oda vágyik vissza. Honvágya lehet. No, de mármost azt kéne inkább eldönteni, mihez kezdjünk ezekkel az inkvizítorokkal, akik lerángatják az Istent az égből, felcibálják a Sátánt a pokolból, minden sarokban démont látnak és boszorkányt is égetnének, ha tehetnék – bármit inkább, minthogy beismerjék, miszerint ők tojtak a saját gatyájukba, ők veszítették el a választást, saját erejükből és tulajdon érdemeik alapján? A legcélravezetőbb az lenne, ha becsuknánk ezt a két zsenit a Bolondok Tornyába. Csak az most nincs. De igény, az bezzeg lenne rá, mint látjuk. Azt javasolnám, mint második legjobb megoldást, hogy egyelőre vonultassuk be őket a karthauzi szerzetesrendbe, mert ott tilos sokat beszélni. Aztán, ha esetleg magyar földön valaha is démont fognánk – megismerni az olyant cifra járásáról, tűzött-fűzött bocskoráról, tarisznyaszíjáról, meg arról, hogy mintegy négy méter magas, koromfekete, hat feje van, koponyákból fűzött nyakéket visel, mellig lóg a nyelve és uzsonnára embert eszik vajas pirítóssal – akkor a két szent életű kezére adjuk, térítsék meg. Aztán, ha megtért, beléphet a Fideszbe is. Én meg jobban teszem, ha nem eszem-iszom nehezeket elalvás előtt, mert ilyen Jeszy meg Kövér formájú inkvizítorokkal álmodok. Szele Tamás