● news.bsdnet.hu

Norvégiában ismét napirendre kerülhet az európai uniós tagság kérdése, miután Izland augusztusban népszavazást tart arról, újraindítsa-e a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val – írja aPolitico. Az oslói EU-párti politikai és civil szereplők szerint egy pozitív izlandi eredmény jelentősen megváltoztatná Norvégia helyzetét, mivel az Európai Gazdasági Térségben Liechtensteinnel együtt gyakorlatilag egyedül maradna EU-n kívüli országként. Trine Lise Sundnes munkáspárti képviselő és az Európai Mozgalom vezetője szerint a következő hónapok döntőek lehetnek abban, hogy sikerül-e ismét szélesebb társadalmi vitát nyitni az EU-tagságról. Norvégiakétszer is tartott népszavazást az EU-csatlakozásról, legutóbb 1994-ben, ésmindkét alkalommal szűk többség utasította el a tagságot. Az ország ugyanakkor mélyen integrálódott az európai rendszerbe: tagja az Európai Gazdasági Térségnek és a schengeni övezetnek, emellett több mint száz kétoldalú megállapodás köti az EU-hoz. A skandináv királyság évente400 millió eurót fizet azért, hogy bár ne legyen tagja az államszövetségnek, de a belsőpiachoz hozzáférjen. Az EU-párti politikusok szerint a jelenlegi modell egyre kevésbé működik, mert Norvégia a döntések következményeit viseli, de azok kialakítására nincs érdemi befolyása. A tagság támogatói arra hivatkoznak, hogy az uniós jogszabályok több mint 90 százaléka már most is érvényesül Norvégiában az EGT-megállapodáson keresztül, miközben a norvég kormány nem vesz részt ezek kidolgozásában. Mihajlo Samardzic, az Európai Mozgalom ifjúsági szervezetének vezetője szerint mire az új uniós irányelvek megérkeznek Norvégiába, addigra minden lényegi vita lezárul. A biztonságpolitikai érvek is erősödnek: több EU-párti politikus úgy látja, hogy az Egyesült Államok NATO-szerepének bizonytalanná válásával az EU egyre fontosabb geopolitikai és védelmi szereplővé válik. Fredrik Carstens liberális politikus szerint Norvégia Európa egyik legsérülékenyebb országa lehet, ha kívül marad az integráció mélyebb szintjein. Az ellenzők továbbra is erősek a norvég politikába, a Nei til EU („Nem az EU-ra”) mozgalom ugyan jelentősen visszaesett az 1994-es több mint 100 ezres tagsághoz képest, de továbbra is meghatározó hang az EU-ellenes táborban. A baloldali kritikusok elsősorban a norvég munkaügyi modell, valamint az erősen támogatott mezőgazdaság és halászat védelmét hangsúlyozzák. Alexander Fossen Lange szerint ezek a rendszerek nehezen lennének összeegyeztethetők az EU szabályaival. A jobboldalon inkább a szuverenitásvesztés és a túlzott uniós szabályozás miatti aggodalmak dominálnak. A közvélemény-kutatásokat jelenleg vezető jobboldali Haladás Pártja továbbra is határozottan ellenzi a tagságot. A norvég társadalomban ugyanakkor nő a bizonytalanok aránya, különösen a fiatalok körében. Az EU-párti szervezetek szerint a 30 évvel ezelőtti érzelmi alapú viták helyett ma sokkal inkább pragmatikus és geopolitikai kérdések kerülnek előtérbe. Afiatal generáció jelentős része már az utolsó népszavazás után született, és az iskolákban alig tanulnak az EU működéséről. Az Európai Mozgalom ezértnyáron intenzív tájékoztató kampányt indítana arról, milyen következményekkel járna Norvégia számára egy esetleges izlandi közeledés Brüsszelhez. A kormányzó Munkáspárt egyelőre óvatos maradt, mert attól tart, hogy egy újabb EU-vita ugyanúgy megosztaná az országot, mint 1994-ben. Sundnes szerint azonban hosszú távon nem lehet elkerülni a kérdést, különösen akkor, haIzland valóban újranyitja a csatlakozási folyamatot. Az izlandi modell ráadásul kétlépcsős lenne: Az EU-párti norvég szereplők abban bíznak, hogy egy kedvező izlandi megállapodás új lendületet adhat a norvég csatlakozási vitának is. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images