● news.bsdnet.hu

A több évtized alatt bizony volt olyan, amikor benzinszagú vízzel kellett tüzet oltaniuk. Hodut János gyerekként mozdonyvezető vagy kukáskocsi sofőr szeretett volna lenni, egy ismerős telefonhívása terelte a tűzoltóság irányába az életét. Az ezen a pályán eltöltött negyed század alatt az emberek és értékek mentése vált mindennapjai részévé, miközben a hivatását a nyugdíjas éveiben sem engedte el. Több mint huszonöt éven át szolgálta a tűzoltóságot, közben megélt különleges bevetéseket, előléptetéseket és szervezeti átalakulásokat. Hodut János ma is aktív szerepet vállal a tűzoltó közösségben. Lapunknak pedig felidézte pályafutása emlékezetes pillanatait. 23 évesen szereltem fel tűzoltónak, őrmesteri rendfokozatban Óbudán, a BM Tűzoltó Kiképző Központban. A sorkatonai szolgálat letöltése után egyik ismerősöm tűzoltó lett, ő hívott föl, hogy tettre kész fiatalokat keresnek „C” kategóriás jogosítvánnyal. Mivel a honvédségnél is gépkocsivezető voltam, úgy gondoltam, a kellő rutin megvan - mesélte a Borsnak Hodut János. 1987-1989-ig immár zászlósi rendfokozatban a műszaki tanszéken szolgáltam, mint gyakorlati oktató. 1995-ben kerültem a Pest Megyei Tűzoltó-parancsnokság állományába, először gépkocsivezetői, később főelőadói, majd megyei ügyeletes beosztásba, immár hadnagyi rendfokozatban. Később a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságon szolgáltam, mint kiemelt főelőadó, majd mentésszervezési osztályvezetőként. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Főügyeletének vezető ügyeleteseként kerültem szolgálati nyugdíjba - folytatta életútjának ismertetését a nyugdíjas tűzoltó. A budaörsi szakember végül több mint két és fél évtizedet töltött a hivatásos állományban, az évek során nem csak oktatással vagy szervezéssel foglalkozott. Bizony voltak emlékezetes bevetések, amelyeket nem felejt el. Hivatásos tűzoltóként talán a nyolcvanas évek végén történt piliscsabai tűzeset volt a legemlékezetesebb. Ebben az időben a mai Pázmány Péter Egyetem helyén szovjet katonai laktanya állt, ide kaptunk riasztást. Elsőként érkeztünk a helyszínre, ahol elsőre csak annyit lehetett megállapítani, hogy egy raktárépületből sűrű fekete füst jön ki. A nyelvi nehézségek miatt a felderítés nem tudott kitérni arra a körülményre, mit tárolnak a raktárban. Ezért fokozott óvatossággal kellett beavatkozni, számítva arra, hogy esetleg lőszer, vagy más olyan anyag lehet a raktárban, ami robbanást okozhat. Tűzcsap természetesen nem volt az objektum területén, ezért egy szovjet tartályos ZIL került elő valahonnan – Oгнеопасно (tűzveszélyes) felirattal. A ZIL tartályában ugyan már víz volt, de azóta sem oltottunk tüzet ilyen benzinszagú vízzel. - mondta a 65 éves Hodut János. A szakember még mindig Budaörs Városi Önkéntes Tűzoltó Közhasznú Egyesület tagja, és elkötelezetten segíti az önkéntes tűzoltók munkáját. Ott először szerparancsnokként tevékenykedett, később parancsnoknak választottak. A tavalyi évben tisztségéről lemondott, azóta szükség szerint támogatja az önkéntes tűzoltóság tevékenységét. Fontos számára, hogy a nyugdíjas évek ellenére ma is aktív szereplője a tűzoltó közösségnek. Szívesen gondolok vissza erre a 25 évre, mindegyik beosztásomban szerettem dolgozni. Sokszor kaptam különböző szintű elismerést, négyszer léptettek elő soron kívül, magasabb rendfokozatba. Az életem egy fontos részét tette ki ez a hívatás, 25 év hosszú idő. Sokat adott nekem a tűzoltóság berkein belül eltöltött idő. Fontos, hogy az ember szeresse, amit csinál. Az sem árt, ha az anyagi megbecsülés megfelelő mértékű. Sajnos ez nem mindig jön össze. Szintén fontos dolog a társadalmi megbecsültség. A tűzoltók a különböző felméréseken az elsők között szerepelnek a társadalmi elismertség terén. A tűzoltó anyagi javakat, emberi életeket ment, tevékenysége nélkülözhetetlen a mindennapi életben - fogalmazott János. Bár a tűzoltósághoz kapcsolódó feladatok kifejezetten aktívan tartják az ember, Hodut János most most sem tudja elengedni a munkát, de azért a családra és a kedvenc sportjára is jut idő. Nem szakadtam el teljesen a tűzoltó hivatástól, azóta is tagja vagyok a budaörsi önkéntes tűzoltóságnak, második ciklusomat töltöm a Pest Megyei Tűzoltó Szövetség elnökeként, minkét helyen társadalmi munkában tevékenykedem. A foci gyerekkorom óta nagy szerelmem, nézni és játszani is szerettem, az utóbbi években már csak nézem, mert a térdem nem bírja a terhelést. Szeretek együtt lenni a családdal, gyerekeimmel, kisunokámmal Hodut János története bizonyítja, a tűzoltóság több mint hivatás: közösség, szolgálat és életre szóló elköteleződés. A számtalan bevetés és az elért szakmai sikerek ma már pályafutásának részei, de a segítő szándék és a közösség iránti felelősségérzet nyugdíjasként sem halványult benne.