● news.bsdnet.hu

Az elektromobilitás világában szinte naponta hallunk világmegváltó akkumulátortechnológiákról, de a Donut Lab esete még ezek között is kirívónak bizonyult. A 2026-os CES-en debütáló cég olyan ígéretekkel robbant be a köztudatba, amelyek elméletben örökre megváltoztatták volna az iparágat: szilárdtest-akku, elképesztő élettartam és villámgyors töltés. Azonban a független vizsgálatok és a kiszivárgott adatok alapján úgy tűnik, hogy a forradalom helyett egy jól felépített, de alapjaiban hamis marketingkampánnyal állunk szemben, amely mögött súlyos pénzügyi visszaélések és technológiai csúsztatások sorakoznak. A Donut Lab állításai valóban mesébe illőek voltak, hiszen 100.000 ciklusos élettartamot, 400 Wh/kg energiasűrűséget és 5 perces gyorstöltést ígértek egyetlen cellában, mindezt kritikus alapanyagok, például lítium nélkül, szilárdtest-elektrolittal. A cég szerint ezek a paraméterek a mai elektromos autók hatótávját megdupláznák, az akkumulátorok pedig évszázadokig bírnák a gyűrődést, miközben a gyártási költségek is drasztikusan csökkennének. Ezek a számok azonban az akkumulátortechnológiában jártas szakértők számára már az első pillanattól kezdve gyanúsak voltak, mivel a jelenlegi fizikai és kémiai korlátok mellett ezen tulajdonságok együttes jelenléte szinte lehetetlennek tűnt. Ryan Hughes, aki maga is akkutechnológiában jártas mérnök és egy a témával foglalkozó YouTube-csatorna, a Ziroth szerkesztője, több mint 20 független iparági szakemberrel, kutatóval, professzorral beszélt, hogy aprólékos munkával a végére járjon a hihetetlen sztorinak . Forrás: Ziroth, YouTube A történet mélyére ásva egy bonyolult céghálót találunk , amely a Verge Motorcycles nevű finn motorkerékpár-gyártótól indult ki. A Donut Lab ennek a pénzügyi nehézségekkel küzdő cégnek a spin-offja, amely mellé a gyártásért felelős Nordic Nano és a technológiát szolgáltató német CT Coatings társult. Érdekesség, hogy a Verge pénzügyi átvilágítása során a PwC könyvvizsgálója még a leltárkészleteket és az eladási bizonylatokat sem találta meg, ami már előrevetítette a későbbi átláthatósági problémákat és a kaotikus működést. A technológia igazi forrása a német Ernst Holesenbine és cége, a CT Coatings , amelynek szabadalmai között többnyire szitanyomással készült fűtőelemek, kijelzők és furcsamód még intelligens járdalapok is szerepelnek. A szakmabeliek véleménye szerint Holesenbine egy excentrikus feltaláló, akinek állításait a múltban is kevés tudományos bizonyíték támasztotta alá , és a vele tárgyaló kutatóintézetek képviselői is arról számoltak be, hogy a cég alapvető akkumulátor-kémiai fogalmakkal sem volt tisztában. A Donut Lab által ígért csodás akkumulátor is eredetileg egy rendkívül komplikált járdalap-szabadalomból eredeztethető , amely egy napelempanelt, egy fűtőpanelt és egy szilárdtest-akkut tartalmazott – elméletben, szabadalmi szinten. Valószínű innen ered a csodaakku-technológiája. Bár a Donut Lab azt állította, hogy nátriumion alapú szilárdtest-akkumulátort tesztelnek, több mint 20 független szakértő egyhangúlag megállapította a közzétett adatok alapján, hogy valójában egy hagyományos, magas nikkeltartalmú lítiumion -celláról van szó. A feszültséggörbék elemzésekor kiderült, hogy azok szinte tökéletesen megegyeznek az NCM (nikkel-kobalt-mangán) kémia tulajdonságaival, míg a kísérleteken kívül létező nátriumion-akkumulátorok feszültsége sosem éri el a tesztekben látható 3,7-3,8 voltos szintet 50%-os töltöttségnél. Forrás: Ziroth, YouTube Ez az ellentmondás volt az egyik első közvetlen cáfolata a cég hangzatos ígéreteinek. A legmeggyőzőbb tudományos cáfolatot a cellák töltés közbeni tágulásának vizsgálata szolgáltatta. A nátriumionok méretükből adódóan nem képesek beépülni a grafit anód szerkezetébe , így a nátrium-alapú cellákban más anyagokat használnak, amelyek tágulási görbéje jellegzetes. Így csak a grafit anód tud tágulni, abba pedig a fizika törvényei szerint nem férnek be a nátriumionok. Forrás: Ziroth, YouTube A Donut Lab cellájánál azonban a mérések kimutatták azt a grafitra jellemző törést a görbén 50 és 70 százalék közötti töltöttségnél, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a tesztelt egység grafit anódot és lítiumionokat tartalmaz . Ezzel a cég alapvető állítása, miszerint nem használnak lítiumot, végérvényesen megdőlt. Persze az sem biztos, hogy a Donut Lab munkatársainak feltűnik, hogy ennyire egyértelműen veri át őket a csodatechnológia szállítója, a CT-coatings, hiszen ahogy a neves Fraunhofer Institute egyik vezető szilárdtest-kutatója elmondta a csatorna kérdésére, amikor találkozott a képviselőikkel, döbbenten hallgatta, hogy az akkutechnológia alapjaival sincsenek tisztában. Olyanokat mondtak, mint hogy ők nem használnak olyan ritkaföldfémeket,  mint a lítium – csakhogy a lítium nem ritkaföldfém. Az energiasűrűséggel kapcsolatban is komoly bizonyítékok látszanak előkerülni. Egy független laboratórium által végzett teszt szerint a 400 Wh/kg-os ígérettel szemben a cellák valós teljesítménye mindössze 298 Wh/kg körül mozog. Ez bár egy modern és jó minőségű, magas nikkeltartalmú lítiumion-akkumulátornak felel meg, messze elmarad a bejelentett forradalmi szinttől . A videóban bemutatott teszteredmények valójában más gyártók által már ma is elérhető, szilícium-anódos lítiumion-cellák képességeit tükrözték, nem pedig egy teljesen új kémiai áttörést. Forrás: Ziroth, Donut Lab, YouTube A Donut Lab a gyártás terén is félrevezethette az érdeklődőket, amikor bejelentették, hogy az év első negyedévében megkezdik a kész járművek kiszállítását a vásárlóknak . Valójában azonban csak egy belső tesztflottáról volt szó, ami az iparági sztenderdek szerint legfeljebb előszériás prototípusnak minősül, nem pedig végfelhasználóknak szánt szériaterméknek. A cég vezérigazgatója, Marco Letonmaki később el is ismerte, hogy a 400 Wh/kg-os akkumulátorokat valójában még nem szállították ki senkinek, és a tesztek során használt cellák nem is azonosak azokkal, amik majd a motorokba kerülnek. A történet leggyanúsabb része a finanszírozási kampány, amely során a Donut Lab több mint 1000 kisbefektetőtől gyűjtött össze mintegy 25 millió dollárt . Ahelyett, hogy professzionális kockázati tőkéseket kerestek volna meg, akik alapos technikai átvilágítást végeztek volna, közösségi finanszírozással célozták meg a technológiában kevésbé jártas magánszemélyeket. Nekik 12-18 hónapon belüli tízszeres megtérülést ígértek, miközben a cég értékét papíron 250 millió dollárról 1,25 milliárdra fújták fel anélkül, hogy létező, a specifikációknak megfelelő termékük lett volna. Mindezek alapján elmondható, hogy a Donut Lab csodaakkujának létezésére semmilyen hiteles bizonyíték nincs és egyre inkább a Nikola sztorijára emlékeztet. Jelenleg a finn hatóságok és oknyomozó újságírók is vizsgálják az ügyet, amely nemcsak a befektetőknek okozott kárt, hanem az egész iparág hitelességét is aláássa egy olyan időszakban, amikor a fenntartható közlekedésbe vetett bizalom kritikus fontosságú lenne. Egy bennfentes feljelentést tett, mert szerinte hazudnak a finn csodaakkuról