● news.bsdnet.hu

A Romanov-dinasztia bukása nem hirtelen jött, a belső feszültségek és a baljós jelek már évekkel a tragédia előtt megmutatkoztak. II. Miklós cár anyja, Marija Fjodorovna anyacsászárné például szentül hitte, hogy egy paraszt hoz majd romlást a fiára, így amikor megjelent a színen Raszputyin, az uralkodócsaládot behálózó misztikus vándor, az anyacsászárné azonnal felismerte benne a látomásaiban szereplő baljós alakot. Ez a mélyen gyökerező félelem és a politikai tisztánlátás vezetett oda, hogy az udvarban komoly ellenzék alakult ki a különös gyógyítóval szemben. Marija Fjodorovna ellenérzései nem egyszerű udvari intrikákból fakadtak, hanem egy évtizedekkel korábbi, megrázó álomból. Amikor a későbbi II. Miklós cárral volt várandós, azt álmodta, hogy férjével egy hegyre kapaszkodnak fel, amikor hirtelen egy csecsemő termett a karjaiban. A gyermek váratlanul kiugrott a kezei közül, és a csúcs felé kezdett mászni, ahol egy lángoló vörös ingben álló, fejszés paraszt egyetlen csapással lefejezte a kisfiút. A család dajkája, aki híres volt álomfejtési képességeiről, egyértelműen úgy értelmezte a látomást: egy közrendű ember fogja kioltani a leendő uralkodó életét. Amikor harmincnyolc évvel később az anyacsászárné azt látta, hogy fia és menye teljesen a szibériai paraszt hatása alá került, egyre jobban szorgalmazta Raszputyin eltávolítását az udvarból. Ez a bizonyos parasztember nem volt más, mint egy vallásos megvilágosodást követően vándorló zarándokká, úgynevezett strannikká vált férfi Szibériából. A korabeli Oroszországban egyáltalán nem számított ritkaságnak, hogy akár egymillió ember is járta az utakat rongyokba öltözve, láncokat viselve a test sanyargatása és a bűnbánat jeleként. Kolostorról kolostorra jártak, útközben alkalmi munkákból tartották fenn magukat. Raszputyin azonban kitűnt közülük: bölcsességének és tanácsainak híre ment, így 1903 táján már a szentpétervári egyházi vezetők körében forgott. Végül a cár unokatestvérének feleségén keresztül, 1905 novemberében mutatták be az uralkodópárnak. Miklós cár és Alexandra cárné ekkoriban még a vesztes orosz–japán háború okozta megaláztatást nyögték, és vágytak egy egyszerű, tiszta lelkű népi ember társaságára, aki lelki támaszt nyújthat nekik. Ráadásul nem ő volt az első misztikus az udvarban: egy Monsieur Philippe nevű francia sarlatán távozásakor megjósolta, hogy jön majd utána valaki, aki átveszi a helyét. A vándor befolyása rendkívül gyorsan növekedett, ami részben a nőkre gyakorolt különös hatásának, részben pedig állítólagos gyógyító képességének volt köszönhető. A magányos, férjeik által elhanyagolt nemesasszonyok valósággal a lábai előtt hevertek, mert úgy érezték, ő az egyetlen, aki megérti őket. A valódi, megingathatatlan pozícióját azonban a trónörökös, Alekszej herceg betegsége hozta meg. A kisfiú hemofíliában, azaz vérzékenységben szenvedett, és a férfi képes volt enyhíteni a fájdalmait. Amikor 1912-ben a herceg belső vérzést kapott, és az orvosok lemondtak róla, a messziről küldött távirati üzenetei után a gyermek állapota javulni kezdett. Akár a véletlen, akár a cári családra gyakorolt megnyugtató, pszichoszomatikus hatás működött, a cári pár szemében ez végérvényesen bizonyította földöntúli erejét. Bár hivatalos tisztséggel nem rendelkezett, kiterjedt kapcsolatrendszere révén sokan tartottak tőle: a tisztviselők félelemből teljesítették az utasításait, nehogy bevádolja őket a cárnénál, ami a pozíciójuk elvesztését jelentette volna. Az anyacsászárné azonban pontosan látta a veszélyt, és erkölcstelennek tartotta a férfi udvari viselkedését, amely súlyosan rombolta a monarchia tekintélyét. Miután többszöri figyelmeztetése ellenére sem Miklós, sem Alexandra nem volt hajlandó eltávolítani a kegyencet, Marija Fjodorovna radikális lépésre szánta el magát: 1916-ban puccsot szervezett, hogy rákényszerítse fiát a lemondásra a trónörökös javára, ezzel megtörve a cárné és a misztikus vándor hatalmát. Ultimátumot akart adni a fiának, ám a terv kitudódott. A cárné meggyőzte az uralkodót, hogy ne Raszputyint, hanem saját anyját távolítsa el az udvarból. Az anyacsászárnénak el kellett hagynia Szentpétervárt, és a családi kapcsolatok végleg megszakadtak. A sors iróniája, hogy a rémálom és a dajka jóslata végül nem közvetlenül a szibériai vándor által vált valóra. Raszputyint még abban az évben meggyilkolták az udvari összeesküvők, II. Miklós cárt és egész családját pedig két évvel később, 1918-ban a bolsevik forradalmárok végezték ki . ( History Extra ) Nézd meg az alábbi videót is Raszputyin és a cárné kapcsolatáról: Ezek a cikkek is érdekelhetnek: