● news.bsdnet.hu

Két hónapig tartotta a gyámhatóság egy kórházban Mária újszülött kislányát, Herminát arra hivatkozva, hogy nem megfelelőek az otthoni körülmények. A TASZ segítségével végül sikerült elérniük, hogy a baba hazatérhessen családjához. A „haza nem adhatósági” határozatot eredetileg a veszélyeztetett gyerekek gyors elhelyezésére vezették be, ám a gyakorlatban sokszor máshogyan valósul meg. Az intézkedés célja az lenne, hogy már a várandósság idején támogatást kapjanak a nehéz helyzetű anyák, de ennek megvalósításához több forrás és szakképzett személyzet szükséges. Horváth Ádám Newsroom újságíró Ezeket látta már? Mária február 25-én adott életet a nyolcadik gyermekének. Bár őt a szülés másnapján hazaengedték, Herminát a gyámhivatal határozata alapján nem vihette magával – írta a Telex . A döntést azzal indokolták, hogy a család anyagi problémái és a szűk lakáskörülmények nem biztosítják a baba megfelelő gondozását. Nyitray Zsuzsanna, a TASZ jogásza szerint azonban Máriáék otthoni helyzete nem minősíthető törvényesen veszélyeztetettnek, hiszen az alapvető szükségleteik – például fűtés, tiszta víz – biztosítottak voltak. Mária elmondása szerint egészen a szülésig nem volt számára világos, hogy a „haza nem adhatóság” azt jelenti, hogy a lánya nem térhet haza vele. Ez különösen megdöbbentő volt számára, mivel a korábbi hét gyerekét minden nehézség ellenére gond nélkül nevelte az otthonában, és az állami szervek csak szakmai támogatással avatkoztak be. A határozat ellenére Mária az élettársával együtt végig kitartott azon szándéka mellett, hogy ők maguk szeretnék felnevelni Herminát. Nyitray Zsuzsanna, a TASZ munkatársa bírálta a gyámhatóság mulasztásait az ügyben. Bár törvény írja elő, hogy kizárólag súlyos veszélyeztetettség esetén lehet egy gyermeket a családjából kiemelni, Herminát valójában azért tartották a kórházban, mert a határozat szerint az anya „elaprózódik” a gyerekek gondozása során. A gyámhatóság késlekedett az alternatív gyermekelhelyezési megoldások előkészítésében is, ami miatt Hermina hetekig a kórházban maradt, ahelyett, hogy akár nevelőszülői gondozásba került volna. A TASZ jogi segítsége és hivatalos kérelmei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az eljárás gyorsabban előrehaladjon. Nyitray szerint a gyámhatóság hibás kommunikációja és lassúsága is hozzájárult a helyzet súlyosbodásához. A család, jogászi támogatással, kitartóan bizonyította, hogy Hermina otthona nem jelent valós veszélyt a fejlődésére nézve. A megfelelő szakmai visszajelzések után, valamint a szülők nyilatkozatai alapján végül Mária hivatalosan is hazavihette a lányát. Mária elmesélte, hogy Hermina nem fejlődött megfelelően, míg a kórházban tartották. Szerinte a hosszú különlét okozta stressz és a szoptatás hiánya is hozzájárult ehhez. „A tejem elapadt. A stressz és az idegesség alatt teljesen kimerültem” – osztotta meg. A kisbaba időközben a testvéreivel sem találkozhatott, akik lelkesen várták otthon. A TASZ hangsúlyozza, hogy hasonló helyzetbe került családok esetében a gyermekvédelmi rendszernek sokkal jobban kellene támogatnia a nehézségekkel küzdő szülőket. Bár a „haza nem adhatóság” intézményesítése elvileg a gyermekek érdekét szolgálja, a rosszul kommunikált döntések és az elhúzódó eljárási folyamatok gyakran súlyos következményekkel járhatnak nemcsak a szülők, hanem a gyerekek számára is. TASZ