● news.bsdnet.hu

1805. május 23-án gyermeksírás verte fel a Sándor-család frissen felépült budai palotájának csöndjét. Az újdonsült apát, Sándor Vincét szigorú embernek ismerte a háza népe, aki sem három lányával, sem Sándor nevű fiával nem bánt kesztyűs kézzel. Az anya, Szapáry Anna grófnő ellenben angyali természetű, kedves teremtés volt, s ezúttal egy kisfiúnak adott életet , akit Móricnak kereszteltek. A Sándor család 1803-ban jutott hozzá a budai telekhez, majd Sándor Vince megbízta Pollack Mihályt és Johann Amant, hogy klasszicista stílusban építsenek villát a család számára. A palota végleges formáját 1806-ban nyerte el; az akkoriban igen modernnek számító épület falai között azonban nem volt túl sok vidámság . Sándor Vincét súlyosbodó köszvénye egyre mogorvábbá tette, emberekkel nem szívesen találkozott, még egy futó találkozás erejéig sem: inkább átjárót építtetett a palota és a Várszínház között , hogy a rendszeres esti programnak számító színházlátogatások során se kelljen senkivel se beszélgetnie. Szapáry Anna próbálta fékezni az apai terrort, de a Sándor-gyerekeknek így is nehéz gyermekkor jutott. Szerettek volna szüleikkel tartani a színházba, s erre engedélyt kellett kérniük szüleiktől , azt azonban soha nem kapták meg: kérésükre a válasz minduntalan így hangzott: „Nem szenvedhetem ezt az örökös koldulást!” A gyerekek között Móric volt a leginkább lázadó természetű . Egy ízben engedély nélkül látogatott el a színházba, ezt követően azonban apja kegyetlenül megbüntette : „Ettől a naptól kezdve háromnegyed nyolckor szörnyű jelenet következett, záporozott a büntetés a makacs fiú fejére ” – számolt be az esetről jóval később Móric lánya, Paula. Sándor Vince, szokatlan módon, semmi olyasmire nem taníttatta fiait, amit a nemesi családoktól akkoriban elvártak: Móric sem az etikettet, sem az idegen nyelveket nem sajátította el intézményes formában, de a fegyverforgatás és a lovaglás is tiltott terület volt számára – sőt, apja haláláig még lovak közelébe sem mehetett . Az idősebb fiú, Sándor 1819-ben végzetesnek bizonyuló tüdőgyulladást kapott. Apja ekkor megenyhült Móric irányába , a fiatal gróf pedig rövid idő alatt elsajátította a francia és olasz nyelvet, megtanult zongorázni és citerázni is. 1823-ban meghalt Sándor Vince, Móric mellé – mivel még kiskorú volt – gyámot neveztek ki. Nővére férje, gróf Keglevich Gábor csakhamar nagykorúsíttatta, Móric pedig átvehette végre a családi birtokokat . Bajnára költözött , ahol a kocsiból kiszállva azonnal az istállóba sietett, s kiadta a parancsot, hogy nyergeljék fel az általa elsőként megpillantott gyönyörű angol telivért . A figyelmeztetésre, hogy hiszen nem is tud lovagolni, az ifjú gróf így felelt: „Akinek előbb tanulnia kell a dolgot, soha nem fog jól lovagolni!” Sándor Móricban a bátorság pótolta a technikai hozzáértés hiányát. 1822-ben a nagyközönség előtt is bemutatta első hajmeresztő mutatványát : Pesten, a mai Deák Ferenc utcában két kocsi közé beszorulva úgy szabadult ki, hogy átugratott három egymás mellé fogott lovat . Néhány éven belül Pozsonyban, Bécsben, majd a lovassportok hazájában, Angliában is megismerték a nevét – itt történt, hogy miután betört egy teljesen kezelhetetlen lovat , egy lóversenyt is megnyert vele. A ló gazdája csak annyit mondott: „Ez nem ember, ez maga az ördög” Lánya, Paula szerint Sándor Móricnak szinte hipnotikus hatása volt a lovakra : „rendszeresen megtörtént, hogy a néven szólított állatok apám hangját hallva úgyszólván »kábulatba« estek” -emlékezett vissza. A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között . Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre . Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.  Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy. A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között . Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre . Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.  Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy. Tévednénk azonban, ha Sándor Móricot afféle lovakkal suttogónak hinnénk: a gróf a hozzáértők szerint, egyáltalán nem lovagolt szépen , és „ sem a maga, sem a lova bőrére nincs tekintettel. A lovaglás művészete nem érdekli. A rögtönzött bravúr izgatja, a kaland, a rendkívüli élmény, amit a nyereg nyújt, sőt amit a ló nyújthat” – vélekedtek róla. Lovait nem kímélve ugratott át szekereken, parasztházak kapuin, sőt, egyszer,fogadásból egy erkélyről is lóháton érkezett a földre , bár ez a szerencsétlen ló életébe került. Sándor gróf is megsérült, de számára az volt a fontos, hogy megnyerte a fogadást . A gróf a nyílt utcán is hajmeresztő mutatványokat hajtott végre; és természetesen a Várba vezető lépcsőn is lóháton közlekedett. Az is megesett, hogy lóháton ment be az egyik fogadóba , de egyéb területeken is megnyilvánult különc természete: udvari bolondot tartott, orvosa fejéről lelőtt egy almát, a személyzetnek pedig lepedőben kellett őt dobálnia . Amikor épp nem lóháton rémítgette a pesti utcák népét, budai palotájának erkélyén pipázgatott . Az „ördöglovas” 1835-ben nősült meg. Választottját, Leontine Metternichet (Metternich kancellár lányát) egy Bécsben rendezett bálon ismerte meg . „A zabolázatlan, vad férfinak éppen a legnőiesebb hölgy nyerte el tetszését. A nemes, nyugodt, előkelő tartás, szellemesség és gyönyörű külső lenyűgözték, és megkérte a kezét” – idézte fel szülei megismerkedésének történetét Sándor Paula. A csendes, visszahúzódó Leontine és a féktelen Sándor Móric mindenki meglepetésére remekül kiegészítette egymást. Két gyermekük született , a kisgyermekkorában elhunyt Leó, és Paula. A gróf természetén azonban szemernyit sem higgasztott a házasság. Akárcsak apja, ő maga is kínzásnak beillő gyermeknevelési módszereket alkalmazott : „Szörnyen féltünk, amikor például Apám arra kért minket, hogy fussunk elöl, majd hűséges Hektor nevű vadászkutyáját »Apport« szót kiabálva utánunk »heccelte«. Ha erre a jelenetre visszagondolok, még ma is kiráz a hideg , szinte hallom a kutya lihegését a fülemben, minden pillanatban attól rettegve, hogy elkap , majd földre teper minket” – vallotta be Sándor Paula, aki úgy érezte, hogy egész gyerekkora félelemben telt . „Nagyon féltem édesapámtól . Hirtelen természete, vad, száguldó lovaglása, zengő hangja – melyet negyedórányi járásra is hallani lehetett –, sokszor próbára tett óriási ereje mind-mind megfélemlítettek, majdhogynem terrorizáltak gyermekkoromban .” Sándor Móric – akárcsak Széchenyi István – sokat tett a magyar lovassport elismeréséért; s állítólag ő javasolta Széchenyinek a Pestet Budával összekötő híd megépítését is. Minden vagyonát szenvedélyére áldozta: eladta vidéki birtokait és budai palotáját ; utóbbi 1831-ben került a Pallavicini-család birtokába. Vakmerő mutatványai azonban immár egészségén is éreztették hatásukat. A gróf többször szándékosan kőfalnak hajtott , s nem egyszer csontja is tört . Linz mellett érte a legsúlyosabb baleset: a kocsiból kivágódva fejét egy vaskerítésbe verte , amelynek következtében agysérülést szenvedett, s elmezavar alakult ki nála. „Az értelme első ízben 1850-ben a bécsi nemesi kaszinóban borult el. Mindent darabokra akart törni, s megkötözve kellett őt hazavinni” – idézte fel Sándor Paula. Másfél évig Prágában, a korszak legjobbjának számító Riedl Intézetben kezelték, de amikor hazatért, csak árnyéka volt egykori önmagának . Huszonnyolc évet élt elborult elmével, élete utolsó éveit a döblingi elmegyógyintézetben töltötte , mígnem 1878 tavaszán, 72 évesen elhunyt. Holttestét Bécsből Bajnára szállították, „az állomásról négy tüzes fekete paripa húzta a koporsót szállító fogatot. Amikor a halottaskocsi a templomhoz ért, a lovak megmagyarázhatatlan okból elszabadultak, és vágtázni kezdtek.” Kapcsolódó : Egy másik gróf nevét erotikus regényei tették ismertté Múzsák a csók után Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában. Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen! hirdetés