● news.bsdnet.hu

Vlagyimir Vlagyimirovics, a szentpétervári gazdasági fórum megnyitóját több száz drón kísérte, amelyeket Ukrajnából indítottak Oroszország felé. Ráadásul az Ön személyes népszerűségi mutatói beestek, az orosz gazdaság zuhan, és az Egyesült Államok azt állítja, hogy az [Ukrajna elleni] invázió igazi katasztrófává vált – ezek [az amerikai külügyminiszter] Marco Rubio szavai. Hozzátették azt is, hogy a célokat pusztán katonai eszközökkel nem lehet elérni. Ön az egész donbaszi régiót ellenőrizni akarja, vagy hajlandó megállapodást kötni? – tette fel a Szentpétervári Nemzetközi Gazdaság Fórum előtt az orosz elnöknek a merész kérdést egy nemzetközi újságírók részvételével tartott zártkörű találkozón James Jordan , az Associated Press (AP) európai és afrikai hírszolgálatának főszerkesztője. Kétségtelenül készek vagyunk rá, és szeretnénk békés úton megegyezni Ukrajnával – mondta válaszában Putyin, majd egy hosszú monológban fakadt ki arról, hogy valójában Oroszország folyamatosan a front teljes hosszában támad; az orosz fegyverek jobbak, mint az ukránoké, még a nyugati eszközszállítások ellenére is; és Ukrajna havonta 40 ezer embert veszít, további 20 ezer pedig havonta dezertál a hadseregből. Oroszországnak továbbá van egy működőképes légvédelmi rendszere, Ukrajnának pedig nincs. És Putyin szerint a legfontosabb: az oroszoknál van valódi hazafiság és népakarat, ami hiányzik az ellenfélből, ez pedig létfontosságú a győzelemhez. Ezért az orosz elnök szerint Oroszország halad előre, Ukrajna pedig minden egyes nap újabb területeket veszít. A beszélgetés nyilvánosságra kerülése óta az orosz és az ukrán közösségi médiában azt találgatják, hogy vajon Putyin tisztában van a helyzettel, és csak fenyegetésképpen akart erőseket állítani, vagy tényleg ilyen jelentéseket kap kézhez : havi 40 ezer ukrán halottról és a folyamatos orosz előrenyomulásról. Az elmúlt hónapokban ugyanis alapjaiban alakult át a helyzet a fronton a technológiai fejlődésnek és az ukrán drónképességeknek köszönhetően, az orosz előrenyomulás megtorpant, a front melletti orosz ellátási vonalakban pedig káosz uralkodik. Most, 2026 júniusában valóban látható egy statisztikailag is kimutatható dinamikaváltás a harctéren, amelyet több elemző és döntéshozó a katonai helyzet megfordulásaként értékel . Ez a fordulat azonban nem egy klasszikus, látványos áttörés vagy összeomlás miatt történt valamelyik oldalon, hanem egy mélyreható strukturális folyamat eredménye . De ne szaladjunk ennyire előre, és lépjunk egyet vissza, hogy pontosan értsük, miről szól a háború elmúlt három éve. 2023 nyarán-őszén lezárult egy szakasz az orosz-ukrán háborúban: a gyors orosz előrenyomulás 2022 nyarára elakadt, és az ukrán haderő vette át a kezdeményezést, amely 2022 őszére visszafoglalta a harkivi és herszoni területeket, majd nyugati támogatással nagyszabású ellentámadást indított Zaporizzsje térségében. Az ukrán ellentámadás azonban beletört az orosz védelembe, és katonailag egyfajta patthelyzet alakult ki. A háború átfordult attríciós (felőrlő) hadviseléssé: innentől a felek nem a frontvonalak gyors áttörésére vagy látványos területfoglalásra törekszenek, hanem az ellenség anyagi, gazdasági és emberi erőforrásainak módszeres megsemmisítésére. Vagyis innentől az lett a cél, hogy addig kell pusztítani az ellenfél haditechnikáját, gazdaságát és élőerejét, amíg az fizikailag vagy morálisan képtelenné válik a harc folytatására – azaz egyszerűen elfogynak a tartalékai. Ebben a háborútípusban a siker legfőbb mérőszáma nem a térképen meghúzott vonal, hanem a veszteségek egymáshoz viszonyított aránya . Oroszország abban bízik, hogy az idő neki dolgozik, mert az abszolút számai messze meghaladják Ukrajnáét. Az orosz számítás arra épült, hogy bár a háború a harctéren éppen zsákutcába jutott, de az olló fokozatosan nyílni fog, és emberi élőerőben, lőszerben és katonai eszközökben is Ukrajna majd „elfogy”, és Oroszország egyre inkább előnybe kerül. Ukrajna pontosan tudta, hogy a tiszta számháborút nem nyerheti meg Oroszország ellen, ha ugyanazt a hagyományos, szovjet típusú doktrínát követi. Ezért Kijev egy technológiai és hatékonysági alapú felőrlésre helyezte a hangsúlyt. Az ukrán hadvezetés abban bízott, hogy a precíziós nyugati fegyverek és a saját fejlesztésű dróntechnológia révén sokkal magasabb pusztítási hatékonyságot tudnak elérni. A másik számítás arra épült, hogy a szankciók és a finomítók, kritikus infrastruktúra elleni mélységi ukrán csapások térdre kényszerítik az orosz gazdaságot, a technológiai izoláció pedig egyre érezhetőbb hátrányt okoz majd a fronton. Kezdetben a háború alakulása az oroszok számításait igazolta. Bár 2023 óta nagyjából érvényes volt az a trend, hogy Oroszország évente egy ukrán kisvárost tudott csak elfoglalni (2023-ban Bahmutot, 2024-ben Avgyijivkát, 2025-ben Pokrovszkot), de az orosz előrenyomulás bár lassan, de fokozatosan gyorsult, és 2025-re a front nagy részén folyamatos „tűzoltásra” és visszavonulásra kényszerítették az ukrán erőket.   Ukrajna lőszerben, légvédelmi eszközökben és emberi élőerőben is a kimerülés irányába haladt . Aztán 2025-2026 fordulóján a trend váratlanul megfordult. Miközben 2025 végén még úgy tűnt, hogy az oroszok több katonai eredményt értek el vagy készítettek elő a Kramatorszki-Szlavjanszki agglomeráció körül (Pokrovszk, Konsztantyinivka, Liman, Kupjanszk), és csak karnyújtásnyira kerültek Donbasz maradékának elfoglalásától, az orosz előrenyomulás sebessége hirtelen lelassult, majd megállt . 2026 februárjában aztán először fordult elő a 2024-es augusztusi kurszki betörés óta, hogy Ukrajna több területet foglalt el, mint Oroszország . A fronton tapasztalható trendváltást minden elemző eleinte óvatosan kezelte: elvégre a tavaszi időjárás nem kedvez a támadó jellegű műveleteknek, és esélyes volt, hogy az orosz katonai sikerek azzal magyarázhatóak, hogy Moszkva erőt gyűjt a nyári offenzívára, amely jellemzően a jó idő beköszöntével, májusban szokott elindulni. Az elmúlt hónapokban azonban a trend folytatódott, és a mérleg gyakorlatilag nullába fordult : a legutóbbi, 2026. májusi műholdas képek és katonai források alapján Oroszország mindösszesen 26 négyzetkilométerrel foglalt több területet, mint amennyit veszített, miközben egy évvel ezelőtt ugyanekkor ez a szám 714 km² volt az oroszok javára. A kezdeményezés átvételét és az orosz harctéri hatékonyság csökkenését alapvetően két fő tényező magyarázza: 1. A háború kiterjesztése az orosz mélységi hátországra: Kijev nagyságrendekkel növelte a dróngyártást , és sikeres mélységi csapásokat tudtak folytatni az orosz hátországgal szemben. Ezzel nemcsak az orosz energiaellátásban és energiaexportban tudnak károkat okozni, de a háborút most, az ötödik évre minden eddiginél közelebb hozták az orosz társadalomhoz . Eddig alapvetően az Ukrajnával határos belgorodi vagy kurszki régiók számára vált a mindennapok részévé a fegyveres konfliktus. 2026 óta Oroszország európai területének szinte teljes egésze nem aludhat nyugodtan. A szentpétervári kikötők, a finomítók, a repülőterek elleni szinte napi rendszerességű csapások bebizonyították az orosz lakosságnak, hogy a saját légvédelmük képtelen teljes biztonságot garantálni. Az orosz finomítók szisztematikus rombolása olyan mértékű üzemanyag- és kapacitáshiányt okozott, ami már az orosz belföldi piacot és a mezőgazdaságot is veszélyezteti, miközben a hadiipar is érzi a kieső bevételeket. 2. A „közép-hátország” lezárása: Ukrajna elsősorban a technológiai fejlődés miatt képessé vált az orosz „közép-hátország” elleni sikeres és folyamatos támadásokra. Ez a 20-100 km-es sáv a frontvonal mögött, ahol az ellenfél ellátása összpontosul: lőszerraktárak, üzemanyagtöltő állomások, parancsnoki pontok és az utánpótlást szállító teherautók. Eddig a drónok nem tudtak mit kezdeni ezzel a zónával távolsági korlátok, az elektronikus zavarás és az ellenfél légvédelme miatt. Most a nagy mennyiségi gyártás, az úgy nevezett mesh hálózatok fejlődése, a Starlink képességek, és a mesterséges intelligencia, valamint a gépi látásnak köszönhetően a helyzet megváltozott. A Starlink-képességek és a drónok egymás közötti, láncszerű (mesh) kommunikációja révén a jelet képesek a rádióhorizont mögé is eljuttatni, így a drónok mélyen a domborzati akadályok mögött is irányíthatók maradnak. Az utolsó szakasz megtételében pedig a mesterséges intelligencia segít. Korábban az orosz elektronikus hadviselés egyszerűen elvágta a drón és a pilóta közötti rádiójelet vagy GPS-kapcsolatot. Ez most azonban hatástalan – a röppálya utolsó szakaszában a drón teljesen autonóm módon működik: a fedélzeti számítógép a gépi látás segítségével azonosítja a mozgó célpontokat és a drón a pilóta irányítása nélkül, önállóan csapódik be a célba. Ha belenézünk a háborúpárti orosz Telegram-csatornák bejegyzéseibe, akkor ezzel kapcsolatban teljes pánik uralkodik . Arra panaszkodnak, hogy az ukránok egyszerűen felégetnek mindent, ami mozog. Az ukrán drónok rajokban vadásznak az orosz teherautókra , és mivel a fronton lévő egységek általában csak néhány napos, de legfeljebb egy-két hetes ellátással rendelkeznek, az üzemanyag- és lőszerellátás akadozása már viszonylag rövid idő alatt is érezhetően csökkentheti az egyes egységek harcértékét. Ez a két tényező – a drónok mennyiségi gyártása és a hátország elleni mélységi csapások, valamint a közép-hátország támadásban tartása – a háború jelenlegi szakaszában alapjaiban törte meg az oroszok számbeli fölényre épülő stratégiáját. A katonai kudarcokat pedig a következő módon próbálják az oroszok leplezni, és átvenni a narratívát: május eleje óta folyamatosan növelik az ukrán hátországgal szembeni rakéta- és dróntámadások számát . Putyinnak demonstrálnia kell, hogy nincs semmi gond, Oroszország erős, és győzelemre áll, hiszen a percepció itt nemcsak Moszkva külső és belső megítélése miatt fontos, hanem a folyamatos emberi utánpótlás miatt is. Oroszország évek óta egyre magasabb juttatásokat és egyszeri kifizetéseket ajánlva tudja fenntartani a szükséges toborzási szintet, és itt az orosz sikerek megítélése kulcsfontosságú. Ha a lakosság elhiszi, hogy az Ukrajnában zajló háború csak egy izgalmas kaland, és az orosz hadsereg nyerésre áll, és hamarosan vége, akkor többen mennek katonának. Ha viszont kiderül, hogy a front egy gyilkos húsdaráló, ahol nem túl jók a túlélési esélyek, és egyébként nem is áll jól a dicső orosz hadsereg, akkor jelentősen csökken majd az önkéntesek száma. Fontos azonban óvatosan kezelni ezeket a folyamatokat. A harctéren egyértelmű dinamikaváltás történt, és a háború jelenlegi szakasza Ukrajnának kedvez. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a háború megfordult volna. A háború hullámzó természetű , az egyik fél előnyre tesz szert, mire a másik reagál, alkalmazkodik, majd akár át is veheti a vezetést. Tavaly Oroszország került előnybe a fronton, elsősorban amiatt, mert jelentősen növelni tudták a dróngyártást (ahogyan most Ukrajna), miközben a fronton Kijev egyre inkább a kimerülés jeleit mutatta. Oroszország egyre messzebb kerül a céljai elérésétől, Ukrajna viszont még nem állt rá a stratégiai győzelmi pályára. Moszkva továbbra is próbál nyomást gyakorolni a front több szakaszán (például Kramatorszktól dél-keletre, Kosztyantyinivka térségében és Szlavjanszktól keletre a Szeverszki Donyec folyó partjainál), miközben tömeges rakéta- és dróncsapásokkal támadja az ukrán hátországot. Ugyanakkor könnyen lehet, hogy a következő fél év fogja egyértelművé tenni az orosz-ukrán háború jövőjét: amennyiben a jelenlegi, Ukrajnának kedvező trend folytatódik, akkor az azt jelzi majd, hogy az ukrán stratégia működik, Oroszország pedig kimerülőben van . Ha pedig Moszkvának sikerül alkalmazkodnia és reagálnia a jelenlegi helyzethez, akkor a háború attríciós jellege és hullámzó dinamikája folytatódhat. Címlapkép: Ukrán tüzérek Donyeck megyében 2026. május 31-én. Forrás: Diego Herrera Carcedo/Anadolu via Getty Images