● news.bsdnet.hu

Ma már retrónak számít, de volt idő, amikor a gyerekek csodabirodalma volt az őrölt kávé illata által belengett sarki közért. Hatalmas boldogság volt, amikor a nyakunkba akasztott műanyag kis hengerbe tett pénzzel a szüleink elengedtek a boltba, és az apróból még futotta egy kis édességre is. A Boci csoki, a Melba szelet vagy a Duna kavics bearanyozta a mindennapokat. Nem létezhetett olyan családi születésnap, izgalommal teli majális vagy decemberi Mikulás-csomag, amelynek a mélyén ne lapultak volna ott a ma már szintén retrónak számító kincsek. Járomi Zsuzsanna Rovatvezető (Életmód) Ezeket látta már? A gyerekek csillogó szemmel, marokszámra tömték magukba a játszótereken ezeket a hamisítatlan ízeket, amelyekből a testvéri osztozkodások és a délutáni nassolások felejthetetlen emlékei születtek. Bár az idő múlásával a világ megváltozott, és sok egykori nagy kedvenc végleg eltűnt a sarki boltok régmúlt kínálatából, a szívünkben a mai napig ott él az a nosztalgikus, édes varázslat. Lássuk, ön melyik ikonikus édességre emlékszik, és vajon tudja ezek a történetét... Egyébként a retró italokra emlékszik még? A Boci csoki eredeti neve nem ez volt, csak a csomagoláson lévő tehén miatt hívta így mindenki Mindenki csak Boci csokinak ismerte, de az 1920-as években a gyártósorra került legendás édesség eredeti neve Szerencsi Tejcsokoládé volt, amelyet a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár Rt. kezdett gyártani Szerencsen. A Boci csoki elnevezés a csomagoláson látható tehénkés logó miatt ragadt rá. A szocializmus évtizedei alatt, a gyár államosítása után is ez a táblás csokoládé maradt az ország első számú tejcsokija, amely a Mikulás-csomagok, születésnapok és vasárnapi családi ebédek elmaradhatatlan ajándéka volt. A rendszerváltás után, 1991-ben a Nestlé vásárolta meg a szerencsi gyárat, és a közkedvelt becenevet hivatalos márkanévvé emelte, így lett belőle hivatalosan is Boci. Bár a gyártást később Csehországba helyezték át, és a tehénke grafikája is sokat modernizálódott az évek során, a márka sikeresen megőrizte a hazai piacvezető szerepét. A Boci csoki a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend, és a klasszikus tejcsokoládé mellett ma már számtalan különleges ízben és töltött verzióban kapható minden hazai üzletben. A Négercsók sokáig az egyik közkedvelt édességünk volt. A termék legrégebbi receptúrája dán eredetű a 19. század elejéről, s talán nem véletlen, hogy magyarországi gyártása is dán gépekkel kezdődött meg 1980-ban. Az édességet a világ számos pontján forgalmazták, méghozzá többféle néven. Német nyelvterületen Negerkuss („négerpuszi”) néven volt ismert sokáig, ám később a politikai korrektség jegyében átkeresztelték Schokokussra (csokicsók). Magyarországon immár 10 éve nem lehet kapni Négercsókot, ugyanis 2016-ban befejeződött a gyártása. Manapság cukrászdákban vagy receptek alapján megtalálható csoki vagy csokis csók néven. A Négercsókba elképesztően jó volt beleharapni A Melba csokiból mindenki dobált a kosarába a pénztárnál Ön tudja, miért hívták pénztári csokinak a Melba szeletet? A Budapesti Csokoládégyár által készített, jellegzetes kocka alakú csokit általában a pénztárak körül helyezték el, így szinte mindenki dobott a kosarába néhányat belőle a fizetés előtti utolsó pillanatban. A selymes étcsokoládéba zárt, lágy, ananászízű krémmel töltött édesség a nevét a híres ausztrál opera-énekesnő, Nellie Melba tiszteletére alkotott desszertről, a Melba-pohárról kapta. Bár az eredeti desszert őszibarackból és málnából állt, a magyar retró verzió az ananászos vonalat vitte sikerre, és az ezüst-piros-fekete csomagolású finomság igazi jutalomfalatnak számított. A rendszerváltás után a márka a Bonbonettihez került, akik szerencsére nem hagyták elveszni ezt a nosztalgikus receptet. A Melba szelet a mai napig kapható a boltokban –gyakran a Párizsi kocka társaságában –, így a mai napig átélhetjük vele a hamisítatlan retró ananászos-csokis életérzést. A színes Dunakavics is a gyerekek kedvence volt A sima és mogyorós változatban készülő, cukormázzal bevont cukorka gyártása 1964-ben kezdődött meg a Duna Csokoládégyárban. A kezdetben kézzel, üstökben forgatott, egyenetlen felületű édességet a folyami kavicsok ihlették, és a zacskókban található apró, kék, sárga, piros és zöld szemek azonnal a gyerekek kedvenceivé váltak. A termék csomagolása évtizedekig szinte változatlan maradt, csupán a gyártási technológia modernizálódott az idők folyamán. A rendszerváltás után a márka a Bonbonetti Csoporthoz került, amely megőrizte a tradicionális receptúrát. A Dunakavics a mai napig kapható a hazai üzletekben, így a nosztalgiázni vágyók bármikor levehetik a polcokról. A formájáról kapta a nevét a macskanyelv Ezt a különleges, két végén lekerekített, vékony csokoládét – amely a formájáról kapta a nevét – a legendás Gerbeaud Emil mutatta be a magyar közönségnek a 19. század végén. A szocializmus évtizedei alatt a Szerencsi Csokoládégyár vitte tovább a tömeggyártását, és a luxust szimbolizáló édesség az ünnepnapok, vendégségek elmaradhatatlan kellékévé vált. A selymes tej- és étcsokoládéból készülő finomság dobozait gyakran cuki kiscicák fotói díszítették, ami még inkább növelte a népszerűségét. Bár a rendszerváltás után, a privatizációk miatt a gyártása háttérbe szorult, a tradíció nem veszett el. A Macskanyelv a prémium és retró kiadásokban ma is beszerezhető, a Szerencsi Bonbon Kft. és más hazai gyártók kínálatában is megtalálható. A piros, áttetsző, kakas formájú égetett cukornyalóka a búcsúk, majálisok és úttörőünnepségek legolcsóbb, mégis legvágyottabb édessége volt Nem nagyüzemekben, hanem leginkább magánkisiparosok és szövetkezetek által öntött fémszerszámokban készült, és a tiszta cukor mellett legfeljebb egy kis ételfestéket és aromát tartalmazott. A ragacsos, fognyűvő finomság a szocialista hétköznapok egyik legegyszerűbb, de legmeghatározóbb szimbólumává nőtte ki magát. Bár a modern, nyugati nyalókák megjelenésével a népszerűsége némileg megkopott, a formavilága örök érvényű maradt. A hagyományos kakasos nyalóka ma is kapható a vásárokban, búcsúkban, valamint a nosztalgia-édességboltokban. Konyakmeggyet vitt mindenki ajándékba A likőrrel és egész meggyel töltött, étcsokoládéval bevont bonbont szintén Gerbeaud Emil fejlesztette ki, de a szocializmus alatt vált igazi, széles körben elérhető státuszszimbólummá. A Budapesti Csokoládégyár által készített kék, bordó és arany fóliás, díszdobozos édesség volt a korszak legfőbb „valutája”, ha köszönetet kellett mondani az orvosnak, pedagógusnak vagy hivatalnoknak. A gyártás során a fondant-ba zárt meggy és alkohol kémiai reakcióba lép egymással, így alakul ki a jellegzetes, folyékony belső rész. A minőség és a presztízs a rendszerváltás viharait is túlélte, és a külföldi csokoládék betörése sem tudta kiszorítani. A klasszikus konyakmeggy ma is változatlanul kapható, többek között a Bonbonetti és a Szerencsi gyártásában. A sport szelet a klasszikus formájában már nem kapható Az ikonikus, rumos-kakaós ízű, étcsokoládéval bevont szeletet 1953-ban, a Népstadion – a mai Puskás Ferenc Stadion – megnyitásának tiszteletére alkotta meg a Csemege Édességgyár. A ma már muzeális értékű, zöld csomagoláson egy kirobbanó formában lévő diszkoszvető készült élete nagy dobására. A jellegzetes csomagolás és a tömör, rumos ízvilág pillanatok alatt az ország kedvencévé tette. Egyes források szerint a Sport szelet eredeti papírcsomagolásán nem egy fotó, hanem egy grafika szerepelt, amely Miroslav Pichah csehszlovák diszkoszvetőt ábrázolta. A Népstadion 1953-as megnyitójára tervezett édesség grafikájához egy korabeli, ikonikus fotót használtak fel mintaként, amely a sportolót mozdulat közben, tökéletes anatómiai kidolgozottsággal mutatta be. Ez a stilizált diszkoszvető figura a jellegzetes zöld háttérrel évtizedeken át a Sport szelet védjegyévé vált, és bár a csomagolás azóta modernizálódott, a figura pedig lekerült róla, a retró, kis méretű változaton a mai napig felfedezhető ez a klasszikus grafika. A hetvenes-nyolcvanas években a Sport szelet volt az iskolai tízórai-kiegészítők, a kirándulások és a zsebpénzből vett délutáni nassolások királya. A rendszerváltás után a márkát a Kraft Jacobs Suchard vásárolta meg, akik sikeresen mentették át a retró csokit a modern korba. A Sport szelet a mai napig óriási népszerűségnek örvend – bár a klasszikus, a gyerekkort idéző, ezüstfóliás, 25 grammos édesség már a múlté –, ma számtalan méretben és ízkombinációban kapható szinte minden üzletben. A Téli fagyi elképesztően tömény volt, de télen tökéletes volt uzsonnára A Téli fagyit a 1970-es években találták fel a magyar cukrásziparban, hogy a téli hónapokban, a valódi fagylalt szezonális kiesésekor is munkát biztosítsanak a gyáraknak. A termék lényegében egy ostyatölcsérbe töltött, sűrű, kakaós-cukros vajkrémes hab, amelyet a tetején csokoládéréteggel zártak le. Bár a minősége és a tömény, nehéz krémje miatt megosztó édesség volt, az olcsósága és különleges formája miatt hatalmas mennyiségben fogyott a sarki közértekben. Sokan emlékeznek rá úgy, mint az iskolai uzsonnák legédesebb kiegészítőjére. A Téli fagyi a mai napig gyártásban van, és bár a receptúrán némileg könnyítettek, a retró édességek kedvelői sok helyen megtalálhatják. Az Albert keksz a mai napig kapható A jellegzetes, kerek, fogazott szélű teakeksz története Angliáig nyúlik vissza, ahol Albert herceg – Viktória királynő férje – tiszteletére alkották meg, a magyar köztudatba azonban a szocializmus évtizedei alatt égett be elmaradhatatlan alapanyagként. Városi legendaként terjedt a hetvenes-nyolcvanas években, hogy a kekszet a Ferencváros és a magyar válogatott zseniális, az Aranylabdát elnyert labdarúgójáról, Albert Flóriánról (a „Császárról”) nevezték el. A történetet azzal is színesítették, hogy a Győri Kekszgyár így tisztelgett a futballista sikerei előtt, a gyerekek pedig büszkén majszolták a kedvenc sportolójukról elnevezett édességet. A valóság ezzel szemben az, hogy az Albert keksz receptje és neve jóval Albert Flórián születése (1941) előtt létezett. Az édességet eredetileg Angliában alkották meg a 19. század közepén ( Albert biscuit néven), és Albert herceg, azaz Viktória brit királynő férje tiszteletére nevezték el. A Győri Keksz- és Ostyagyár elődje már az 1900-as évek elején, a monarchia idején is gyártotta ezt a típust nemzetközi recept alapján. Ez a ropogós, visszafogottan édes keksz önmagában is népszerű volt, de igazi kultuszát a háziasszonyok leleményességének köszönheti. Belőle készült a korszak szinte minden családi ünnepének sztárja, az Albert kekszes süti, amelyben a kekszeket csokoládés krémmel ragasztották össze, majd ferdén szeletelték. Az olcsósága, a jól adagolható csomagolása és a sokoldalúsága miatt a kamrák állandó lakója volt. Az Albert keksz a mai napig kapható a boltokban, a Győri Édes márka alatt fut, és a mai napig nélkülözhetetlen kelléke a hagyományos házi süteményeknek. Az ikonikus piros pöttyös Túró Rudi neve akkoriban felháborodást váltott ki A Túró Rudi története az 1960-as évek elején kezdődött, amikor magyar tejipari szakemberek egy moszkvai tanulmányút során megkóstolták a helyi, túrós-csokoládés édességet, a szirki t, és elhatározták, hogy – a hazai ízlésre szabva – Magyarországon is bevezetik. A fejlesztés a Budapesti Tejsüteménygyárban indult, a zseniális, pöttyös csomagolást és a kissé provokatív nevet pedig Klein Sándor pszichológus és egyetemi oktató alkotta meg, ami miatt kezdetben a lapok még a hirdetését is megtagadták az „erkölcstelen elnevezés” miatt. A sorozatgyártás végül 1968-ban indult el Mátészalkán, és a savanykás túró és a roppanós, édes bevonat kombinációja olyan hisztérikus sikert aratott, hogy a korabeli logisztika alig bírta kielégíteni a keresletet, a gyerekek pedig pillanatok alatt az ország kedvencévé tették. A rendszerváltás és a privatizáció után a márka a Friesland tulajdonába került, amely folyamatos fejlesztésekkel tartotta és tartja ma is a csúcson. A Pöttyös Túró Rudi a mai napig Magyarország legnépszerűbb hűtött édessége, amely az alapverzió mellett ma már számtalan ízben, méretben és formában kapható. Gyerekzsúrok kedvenc csemegéje volt az ujjunkra húzott vaníliás karika A Vaníliás karika szintén a Győri Keksz- és Ostyagyár büszkeségeként indult hódító útjára az 1960-as években, és villámgyorsan a magyar háztartások, irodai értekezletek és vasárnapi vendégségek állandó kellékévé vált. Az édesség zsenialitása az egyszerűségében és a tökéletes ízkombinációban rejlik: az omlós, finoman, vaníliás illatú tésztakarikák talpát roppanós étcsokoládé-bevonatba mártották. A szocializmus évtizedei alatt a kék-fehér csomagolású, átlátszó ablakos doboz szinte minden családi uzsonnán előkerült, a gyerekek pedig imádták az ujjukra húzva majszolni a süteményt. A sikerét jelzi, hogy a rendszerváltás és a gyár későbbi külföldi tulajdonba – Mondelez csoport – kerülése sem tudta megtörni a népszerűségét, a receptúrája pedig szinte semmit sem változott az évtizedek alatt. A Győri Édes Vaníliás karika a mai napig a hazai boltok egyik legnépszerűbb édessége, amely a klasszikus étcsokis alapverzió mellett ma már tejcsokoládés változatban is kapható. Az egész útra eltelített az Utasellátó Csokiroló Ez a kultikus édesség a szocializmus utazási kultúrájának legfőbb szimbóluma volt, amelyet a pályaudvarok Utasellátó büféiben vagy a vonatok bisztrókocsijában lehetett megvásárolni. Egy vékony, roppanós ostyahengerből állt, amelyet sűrű, nehéz, erősen rumos-kakaós krémmel töltöttek meg, a két végét pedig étcsokoládéba mártották. A kék papírba csomagolt, ezüst fóliás édesség igazi luxusélményt jelentett a zakatoló vonatokon, és a morzsák ellenére minden gyerek imádta. Az eredeti, nehéz krémmel készült Utasellátó Csokiroló a vasúti vendéglátás átalakulásával és a gyárak bezárásával végleg eltűnt, s ma már nem kapható a boltokban. A Kajla csoki – ami alapvetően nem is kakaóvajjal készült – már nem kapható A Kajla a szocializmus egyik legolcsóbb, úgynevezett „filléres” táblás édessége volt, amelynek a csomagolásán egy barna, lógó fülű kutya grafikája szerepelt. Bár a gyerekek imádták a kedves figura miatt, magát a terméket valójában nem is nevezhettük igazi csokoládénak, mivel kakaóvaj helyett olcsó, hidrogénezett növényi zsírból készült, úgynevezett nugáttömb volt. Nagyon nehezen olvadt, jellegzetesen viaszos, tömény és nagyon édes íze volt, de a zsebpénzből ezt tudták a legkönnyebben megvenni a diákok a sarki közértekben. A Kajla csoki a rendszerváltás után a szigorodó élelmiszer-szabályozás és a valódi csokoládék térnyerése miatt teljesen tönkrement és megszűnt. A Zizi a korszak legfurcsább, mégis legnépszerűbb rágcsálnivalója volt: lényegében színes, cukormázzal bevont, puffasztott rizsszemeket takart A kis, átlátszó zacskókban kapható édességből a piros, sárga, zöld és fehér szemeket marokszámra tömték magukba a gyerekek a játszótereken vagy a mozikban. Az íze leginkább csak a puszta cukorról szólt, de a ropogós textúrája és az olcsósága miatt elképesztő mennyiség fogyott belőle a hetvenes-nyolcvanas években. Bár puffasztott rizst ma is kapni, a klasszikus, retró cukormázas, zacskós Zizi már nem részes a mindennapi bolti kínálatnak. A Tibi csoki elnevezése körül is kialakultak városi legendák / Fotó: Fortepan A Tibi csoki gyártása 1941-ben kezdődött meg a Stühmer Csokoládégyárban, és a nevét a gyáralapító Stühmer Frigyes dédunokájáról, a kis Tiborról kapta. A szocializmus alatti államosítás után a márka a Budapesti Csokoládégyárhoz került, és a híres, kézzel írt, jellegzetes „tibi” logó az évtizedek során a gyerekkor abszolút szimbólumává vált. Keringtek városi legendák a Tibi csoki névválasztásáról is a szocializmus évtizedeiben, amikor a Stühmer család nevét szándékosan el akarták tüntetni. Eszerint a csokit egy Szerencsen élő, tragikus sorsú kisfiúról nevezték el, aki a második világháború alatt vagy után megmentette a helyi csokoládégyárat a bombázástól, és hálából az ő nevét kapta az új édesség. Egy másik verzió szerint a kisfiú a gyár egyik munkásának a gyermeke volt, aki egy súlyos betegségből gyógyult fel, és a gyár kollektívája ezzel a csokoládéval ünnepelte meg a felépülését. Ezzel szemben a csoki egyszerűen a nagypolgári Stühmer család legkisebb fiának, Stühmer Tibornak állított emléket. A rendszerváltás után a márkát a Bonbonetti Group vitte tovább, sikeresen megőrizve a csoki tradicionális, szerethető karakterét. A Tibi csoki a mai napig rendkívül népszerű, ám a klasszikus tej- és étcsokoládé mellett ma már számtalan különleges, krémes verzióban is kapható. retro