● news.bsdnet.hu

A társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterjelölt meghallgatásán többek között a kultúrharcos logika meghaladásáról, a közmédia működésének helyreállításáról, a műemlékvédelem újjáépítéséről, a színház- és filmművészeti támogatások alapjainak újragondolásáról beszélt. Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterjelöltet hallgatta meg kedd reggel az Országházban a Szentkirályi Alexandra vezette Művelődési bizottság. A leendő miniszter expozéja elején arra emlékeztetett, hogy az előző kormányzat nem közös nemzeti térként, hanem a megosztás, a zsákmányszerzés, az ideológia terepeként bánt a hazai kultúrával. A sokszínűség helyett a kultúrharcos logika uralkodott, amelyet durva központosítás kísért. A miniszterjelölt úgy véli, hogy a 2010-es médiatörvény segítségével a hatalom megindította hadjáratát a szabad sajtó ellen; hatalmukba kerítették a közmédiát, likvidálták a független médiumok egy részét. Annyi a bűn, hogy azok felsorolásához – mondta Tarr Zoltán – a jelenlévőknek hálózsákot kellett volna hoznia. A bűnök között említette, hogy politikai irányítás alá helyezték a kulturális intézményeket, a szakmai függetlenséget ideológiai-politikai kinevezésekkel, ideológiai elvárásokkal csorbították. Szétzilálták a közgyűjteményi rendszert, több múzeum évekre bezárt. Világos jövőkép, stabil feltételek nélkül veszélybe sodorták a kulturális javakat, olyan műtárgyakat ajándékoztak el, amelyek nemzeti kincsek, a bezárt Iparművészeti Múzeum tárgyait sajátjaikként használták. A leglátványosabb talán a műemlékvédelem elpusztítása volt, amelynek szomorú mementója a diósgyőri vár, a Magyar Rádió épülete, a Radeczky- laktanya, a Mahart-székház, az Országos Villamos Teherelosztó. Átpolitizálták a kulturális támogatásokat, ez vezetett a mostani 17 milliárd elosztásával kapcsolatos botrányhoz is. Eltorzították a filmipar működését: kurzusfilmeket támogattak, miközben tehetséges alkotók pénz nélkül maradtak. A színházi életet kettészakították, a függetleneket ellehetetlenítették. Károkat okoztak a művészeti oktatásban. A kormányzat durván beavatkozott a könyvpiacba, ami összefüggésbe hozható az olvasási kedv csökkenésével. Neves írók kerültek indexre. A helyzet azért is tragikus, mert az iskolákból kikerülők 45 százaléka funkcionális analfabéta. „Abuzált ország vagyunk, abuzált kultúrával, ebből igyekszünk magunkhoz térni” – zárta az előző kurzus hibáinak felsorolását. A Tisza radikálisan másként képzeli el a kultúrpolitikát. A kultúrharc helyett el kell jönnie a kultúrbékének. Meg kell szüntetni azt a mindent leuraló, kiszorító politikát, amely a társadalom öntudatának korlátozásához, mentális állapotának leépítéséhez vezetett. A kultúrát vissza kell adni a társadalomnak, a közösségeknek, az alkotóknak. Minisztériumát ezért részben helyreállítási minisztériumként képzeli el. A tervek három pilléren nyugszanak: az első a szakmai autonómia helyreállítása, a második az átlátható, kiszámítható finanszírozás, a harmadik a társadalmi hozzáférés megerősítése. Ami a konkrét lépéseket illeti: megszűnik a Közgyűjteményi Központ, a tagintézmények visszanyerik önállóságukat. Leállítják a múzeumi költöztetéseket – ez többek között az épület nélkül maradt Közlekedési Minisztériumot, a Szalay-Bobroviczky Kristóf leköszönt honvédelmi miniszter Várba költözése miatt bezárt Hadtörténeti Múzeumot és a Mezőgazdasági Múzeumot érintheti. Megkezdik az Iparművészeti Múzeum értékalapú rekonstrukcióját, világos protokollt alakítanak ki a közgyűjteményi tárgyak kölcsönzésére, reprezentációs használatára. Helyreállítják az önálló műemléki intézményrendszert, megújítják az építkezések szakmai alapú felülvizsgálatát, az állagmegóvási programot. Tarr Zoltán egy kérdésre azt is elmondta a várbeli rekonstrukciós munkákra utalva, hogy lerombolt épületeket nem fognak újjáépíteni. A támogatási rendszer is átalakul. A Nemzeti Kulturális Alapot átvilágítják, az eddigi döntéshozatal menetét, formáját, a szerződések hátterét, megvalósítását, az elszámolásokat is külön megvizsgálják. A magyar filméletet ismét bekapcsolják az európai vérkeringésbe, a színházi alkotók számára kidolgozzák az előadó-művészeti életpálya-modellt, lépéseiket a szakmabeliekkel párbeszédben kívánják megtenni. Átvilágítják a közpénzből gazdálkodó színházakat is, ugyanakkor helyreállítják a színházi felsőoktatás autonómiáját. Tarr Zoltán nagyobb súlyt helyezne az európai kapcsolatokra, megerősítené a könyvtári hálózatot, az élményalapú olvasásra alapozott Nemzeti Olvasóprogramot hozna létre. Arra is ígéretet tett, hogy a közmédiában azonnal megszüntetik a félrevezető álhírgyártást, konkrétumokat azonban nem említett. Elképesztőnek tartja a leendő miniszter, hogy a távozó kormány nem tudott eredményt elérni Ukrajnában a kisebbségi nyelvi jogok terén, míg más országok ezt könnyűszerrel keresztülvitték. A magyar kormány nem állt ki a határon túli magyarokért, a felvidékiekért. A Tisza-kormány ezt is helyrehozza majd. Újabb kérdésre azt mondta, a jó dolgokat természetesen megtartják, sőt olykor azokat a rossz dolgokat is, amelyek hiányában egy területet nagyobb kár érne. Nem tartozik a jó dolgok közé például a Lezsák-féle Nemzeti Művelődési Intézet, amit át kell alakítani. Tarr szerint fontos feladatuk, hogy megszüntessék a különböző hűbérbirodalmakat: konkrétan Lezsák Sándor, Vidnyánszky Attila és az irodalomoktatásban eddig teljhatalmat élvezett Takaró Mihály nevét említette. A miniszterjelöltet 7 tiszás igennel, 4 nem szavazattal (Fidesz, Mi Hazánk) támogatásáról biztosították a képviselők.