● news.bsdnet.hu

Mély fájdalom érte a gyöngyösi állatkert közösségét: elpusztult az intézmény ikonikus oroszlánja. A veszteség különösen nehéz Kardos Roland számára, aki éveken át gondozta az állatot, és akinek az otthona mindössze néhány lépésre található a kifutótól. Az egykori amatőr musicalszínész ma is nehezen talál szavakat arra, mit jelentett számára az állatok királya. Orosz Ferenc Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? – Amikor az emberek bejönnek egy állatkertbe, a legtöbben néhány percet töltenek egy kifutó előtt. Megcsodálják az állatot, készítenek róla egy fotót, aztán továbbmennek – mondta a Blikknek a 37 esztendős zoopedagógus. – Nekünk, gondozóknak viszont ezek az állatok a mindennapjaink részei. Velük kezdődik a napunk, és sokszor velük is ér véget. Szomorú hírt osztott meg a Gyöngyösi Állatkert: 18 éves korában elpusztult Zimba, az intézmény ikonikus hím oroszlánja. Kardos Roland számára ez szó szerint igaz volt. Évek óta a gyöngyösi állatkert területén él, a szolgálati lakása néhány lépésre található az oroszlán kifutójától. Reggelente az első hangok között gyakran az oroszlán jelenléte köszöntötte, este pedig ugyanennek a közelségnek a nyugalmával térhetett pihenni. – Sokan kérdezik, nem furcsa-e egy állatkertben lakni. Mindig azt mondom, aki szereti ezt a hivatást, annál kevés csodálatosabb érzés van a világon. Ez nem egy munkahely számomra, ez az életem. Az állatok iránti rajongás már gyermekkoromban meghatározta az utamat. Egészen kicsi korom óta két dolog érdekelt igazán. Az egyik az állatkert és az egzotikus állatok világa volt, a másik pedig az előadó-művészet. Sokáig nem is tudtam, melyik irányba induljak el – árulta el Roland, majd hozzátette: a zene és a színpad szeretete végül odáig vezette, hogy amatőr társulati tagként több ismert musicalben is szerepet kapott. A Kolimusical Színpad művészeként fellépett A padlásban, a Rudolfban és az Isten pénze című produkciókban is. – Amikor az ember először kiáll a közönség elé, és azt látja, hogy másoknak is örömet tud okozni azzal, amit csinál, az nagyon különleges érzés. Nekem is volt egy időszak az életemben, amikor komolyan elgondolkodtam azon, hogy talán ezen az úton kellene továbbmennem. Aztán eljött egy pont, amikor választani kellett. Ahhoz, hogy a színház vagy a zene komolyabban működjön, még több időt és energiát kellett volna beletenni. Közben pedig ott volt az állatkert, az állatok, a gondozói munka. És valahogy azt éreztem, ezt nem tudom háttérbe szorítani. Az állatok mindig erősebben húztak vissza – mesélte meghatottan Kardos Roland. A gondozó Zimba mellett volt akkor is, amikor korábban egy vizsgálat során altatták (A képen nem az elmúlás pillanata látható) / Fotó: Facebook A színpad végül háttérbe szorult, noha teljesen soha nem tűnt el az életéből, hiszen maradtak a közös éneklések a barátokkal vagy a karaoke-estek. Ám az elmúlt években Zimba, a hím oroszlán töltött be kiemelt szerepet a zoopedgógus, előadóművész mindennapjaiban. „Ha egy nyári estén álmatlanul forgolódtam, a bőgésed rezgése a mellkasomon segített elszunnyadni. Ha főztem, mint egy kismacska beálltál az ajtóba, és tudtad, ha dünnyögsz is kicsit hozzá, úgy is kiviszem a nyesedéket neked. Minden programon kisegítettél a fenséges megjelenéseddel, a történeteddel, te voltál a látogatók hűha faktora” – írta róla Facebook-posztjában. – Zimba június 3-án az állatorvos és az állatkert teljes dolgozói létszáma jelenlétében távozott. Ő nekem soha nem csak egy állat volt . Tudom, hogy szakmailag mit jelent egy oroszlán gondozása, tisztában vagyok a szabályokkal és a határokkal. De ennyi együtt töltött év után lehetetlen nem kialakítani valamilyen kapcsolatot. Ha egy rendezvény oroszlánbemutatóval indult vagy zárult, mindig tudtuk, hogy számíthatunk rá. Volt benne valami különleges méltóság. Ahogy megjelent, ahogy végignézett az embereken, azonnal magára vonta mindenki figyelmét. Tudtuk, mikor van jobb kedve, mikor szeret pihenni, mikor figyel a környezetére. Ezek olyan apróságok, amelyeket a látogatók nem feltétlenül látnak, de nekünk nagyon sokat jelentenek – mondta Roland, aki a kialakult szoros kapcsolat miatt nehezen vett búcsút az állattól. – Az állatkertben dolgozva, az ember tudja, hogy ezek a pillanatok egyszer eljönnek. Mégis, amikor bekövetkeznek, soha nem könnyű elfogadni őket. Lehet rá készülni fejben, de lélekben nem igazán. Aki hosszú éveken keresztül a mindennapjai része volt, annak a hiányát az ember minden nap érzi. Nem csak egy oroszlánt veszítettünk el.