● news.bsdnet.hu

Deák Dániel szerint a Megafon márkaneve a 2026-os kampányra inkább teherré vált, mint előnnyé. A politikai elemző a Médiapiac podcastban beszélt arról is, hogy a jobboldali sajtó sokszor unalmassá vált, a Tények brandje is elfáradt, a Fidesz pedig szerinte jelenleg „nyalogatja a sebeit”. Ritkán hallani olyan nyílt önkritikus mondatokat a jobboldali médiatér egyik ismert szereplőjétől, mint amilyeneket Deák Dániel fogalmazott meg a Médiapiac podcastban. A Megafontól és a XXI. Század Intézettől távozó politikai elemző nemcsak saját jövőjéről beszélt, hanem arról is, miért érzi úgy, hogy a kormánypárti kommunikációs gépezet több ponton megújulásra szorul. Deák az interjúban egyértelműen kimondta: szerinte „ a Megafon mint brand elfáradt” . Úgy fogalmazott, hogy a 2026-os kampányra a Megafon neve már nem feltétlenül erőforrás, hanem sok szavazói csoportban inkább hátrány volt. Különösen a bizonytalanok és az ellenzéki szavazók körében vált szerinte hiteltelenné az a kép, hogy a megafonos influenszerek nem a saját véleményüket mondják, hanem központilag kapják meg, mit kell írniuk. A műsorvezető felvetésére, hogy a kormánypárti médiában több látványos személyi változás is történt, Deák hasonló logikával beszélt a TV2 hírműsoráról is. Szerinte „ a Tények brand is elfáradt”, és egy olyan kereskedelmi csatorna, amely a piacról akar megélni, nem engedheti meg magának, hogy a fő arcai túl nyíltan beálljanak egy politikai oldal kampányába. Értelmezése szerint az ilyen cserék mögött nem feltétlenül politikai, hanem piaci és hirdetési szempontok is állhatnak. Az interjú egyik legérdekesebb része a Hann Endre és a Medián elleni korábbi lejárató kampányhoz kapcsolódott. Deák elismerte, hogy a Megafonon belül működött egy közös chatcsoport, amelyben megosztották a hozzájuk eljutott, később tévesnek bizonyuló nyers adatbázist, majd elkezdték terjeszteni az abból levont következtetéseket. A politikai elemző arról is beszélt, hogy az intézményi háttér – vagyis az, hogy a Megafon környezetében mozogtak ezek az információk – megerősítette őt abban a hitben, hogy a Medián nem mond igazat. Utólag úgy értékelte: emiatt volt túl megengedő saját magával szemben. Ez azért különösen figyelemre méltó, mert a Megafon működésével kapcsolatban régóta az egyik központi kritika, hogy a nyilvánosság felé magánvéleményként megjelenő tartalmak mögött valójában koordinált politikai kommunikáció áll. Deák mostani megszólalása legalább részben betekintést enged abba, hogyan működhettek ezek a belső információs csatornák. Deák nemcsak a Megafont, hanem tágabban a jobboldali médiát is bírálta. A Vadhajtások.hu olvasottságáról szólva arról beszélt: még nem radikális jobboldali olvasók is azért fordulnak ilyen felületekhez, mert a hivatalos kormánypárti hírportálokon nagyon sokszor ugyanaz az üzenet jelenik meg. Szerinte a jobboldali sajtó „sok szempontból nem izgalmas”, mert kevés a különbség az egyes felületek között. A Vadhajtások és más radikálisabb oldalak ezzel szemben olyan hangot és témakezelést kínálnak, amelyet a hivatalos jobboldali médiában kevésbé találnak meg az olvasók. Deák egyúttal Orbán Viktor politikai stratégiáját is elemezte ebben az összefüggésben. S zerinte amikor a miniszterelnök pozitívan beszél például a Vadhajtásokról, az nem pusztán személyes gesztus, hanem tudatos politikai stratégia: a Fidesz így próbálhatja megtartani a jobboldal radikálisabb szélét, hogy az ne csússzon át például a Mi Hazánkhoz. Párhuzamként a lengyel példát említette, ahol a PiS mellett megerősödött a szélsőjobboldali Konföderáció. Az interjúban Deák a Fidesz jelenlegi állapotáról is szokatlanul élesen fogalmazott. Azt mondta: a kormánypárt most „nyalogatja a sebeit”, próbál magára találni, és a közelgő tisztújító kongresszus után lehet majd látni, milyen irányba indul. Deák azt is jelezte, hogy ha nem lát valódi megújulást vagy változást, akkor ezt nyilvánosan is meg fogja írni. Ez különösen érdekes egy olyan szereplőtől, aki korábban a kormánypárti kommunikáció egyik legismertebb arca volt, és aki az interjúban is világossá tette: alapvető jobboldali, nemzeti értékrendje nem változott. „Mindentől független ember nem létezik, én sem leszek az” – fogalmazott. Hozzátette: továbbra is azokkal a pártokkal fog szimpatizálni, amelyek ezt az értékrendet képviselik. Bár Deák azt mondta, teljesen távozott a Megafontól és a XXI. Század Intézettől, a jobboldali médiakörnyezetből nem vonul ki. Az interjúban elárulta, hogy tárgyalásban van a Patrióta nevű jobboldali YouTube-csatornával egy önálló, hosszabb politikai kibeszélő műsorról. Ez arra utal, hogy Deák nem politikai oldalt vált, hanem inkább saját pozícióját próbálja újradefiniálni a jobboldali nyilvánosságon belül. A jövőben önálló tartalomgyártóként képzeli el magát, aki a Meta- és YouTube-bevételekből, valamint magánszemélyek és vállalkozók támogatásaiból finanszírozná működését. A műsorban szóba került az a 430 millió forintos Facebook-hirdetési büdzsé is, amely Deák korábbi megjelenéseihez kapcsolódott. Az elemző ezzel szemben a jövőre nézve azt hangsúlyozta: közvetlen platformbevételekből és adományokból szeretné fenntartani a tartalmait. A Megafon finanszírozásáról szóló viták egyik visszatérő kérdése, hogy ha a szervezetben nincs közpénz, miért nem hozzák nyilvánosságra a támogatók nevét. Deák erre az interjúban azzal válaszolt: a támogatók politikai és üzleti megtorlástól tarthatnak. Példaként egy budapesti étteremtulajdonost említett, aki jobboldali elkötelezettségből támogatná a Megafont vagy őt személyesen. Deák szerint ha ez nyilvánosságra kerülne egy olyan városban, ahol szerinte a Fidesz támogatottsága jóval alacsonyabb, mint az ellenzéki vagy tiszás oldalé, az illető akár a vendégforgalmának jelentős részét is elveszíthetné. Ezért szerinte érthető, hogy sok támogató nem akarja vállalni a nyilvánosságot. A műsorvezető ugyanakkor a Megafon beszámolója alapján arról is kérdezte Deákot, hogy az 57 fős szerkesztőségben az átlagos bérkifizetés elérhette-e a bruttó 2,6–2,8 millió forintot. Deák ezt kizártnak nevezte, és azt mondta: szerinte ezek az adatok ebben a formában nem valósak, illetve a személyi jellegű kifizetések mögött más könyvelési tételek is lehetnek. Az interjúban szóba kerültek Deák korábbi, ellenzéki újságírókat célzó személyeskedő posztjai is. A műsorvezető külön rákérdezett arra, hogy miért gúnyolódott újságírók külsején. Deák ezt egy korábbi sérelemre adott reakcióként magyarázta. Azt mondta, egyik volt kollégáját, Rotyis Bálintot a neve és a kinézete miatt cikizték a 444-en, ő pedig erre válaszul „visszaadta” ugyanezt a módszert. Ugyanakkor hozzátette: azóta ilyet nem csinált.