● news.bsdnet.hu

Ahogy gyülekezett a közönség a budavári Sándor-palota köré, hogy az új hatalom által vegzált és fenyegetett közjogi méltóságok mellett szolidaritását fejezze ki, ahogy idegenek egymásra mosolyogtak, ahogy ismerősök lelkesen üdvözölték egymást, az volt az érzésem, mintha mi, patrióták is egy új film forgatásába kezdünk volna. Az volna a címe, hogy Nyár eleji szél, de az alcíme ennek is Ébredés. Hiszen ismerjük ezeknek a demonstrációra gyülekezéseknek az életérzését, hogy együtt vagyunk, és a közös célunk az ország, a nemzet felemelése, sokszor volt már részünk benne, miért ne jöhetne el újra. Csak ez a mi filmünk a valóság dokumentálása volna, nem pedig valami szemfényvesztés, mint az a másik. Aztán lassan kiderült, hogy ez még nem az, ez még nagyon korai reggel. Igen, az ébredésen már túl vagyunk, de az igazi önmagunkra találásra még várni kell. Négyezer ember gyűlt össze, és ezt a számot is a helyén kell értelmezni. A súlyos vereségből lassan ocsúdó patrióta oldal részéről ennyi ember nem sok, de nem is kevés. Nem sok, hiszen volt már félmillió patrióta is a fővárosi utakon, mégis tekintélyes tömeg, és a résztvevőkben jól érezhető volt az elszánás arra, hogy ők legyenek az elsők azok közül, akik lépésről lépésre visszaveszik az önbecsülésüket. A visszavétel ezen a napsütéses délutánon meg is kezdődött. Mindenki arra készült, hogy valami újrakezdésnek a részesei lesznek, de hogy ez a várakozás valóra vált-e, azt nehéz megmondani. A gyűlés szónokai civilként azonosították önmagukat, és ez a minősítés annyiban mindenképpen igaz, hogy nem hivatásos politikusok teljesítményét nyújtották. Volt okos beszéd belső tűz nélkül, volt belső tűzzel elmondott, de zavarba ejtően agresszív, volt elhúzódóan csapongó, volt a közönség érzéseivel nem számoló, volt az idővel gazdálkodni nem igazán tudó felszólalás. Mindennek következtében akadozott a közönség és a szónokok egymásra hangolódása. A patrióta közönségre ráhangolódni kétségkívül nem könnyű, hiszen az új hatalom agressziójának elutasítása a nemzeti romantikusoktól a konzervatív liberálisokig nagyon sokféle embert gyűjt egybe. A feladat azonban megoldóra vár. Az első lépéseket mindenesetre a pénteki és a vasárnapi demonstrációkkal megtették, és megmutatták, hogy a patrióták nem semmisültek meg, itt vannak továbbra is. A magyar patrióta mozgalom azonban továbbra is rátermett vezetőre, vezetőkre vár, egy olyan csapatra, amely újra sikerre tudja vezetni. Lehet, hogy ez a csapat azokból kerül ki, akiket már ismer az ország. De az is lehet, hogy új embereket emel föl a sors. Sietni, kapkodni mindenesetre szükségtelen. Vasárnap, a Sándor-palota előtt a patrióták megmutatták, hogy részt kérnek az ország sorsának alakításából. A folytatás útját majd kijelöli a történelem.