● news.bsdnet.hu

Ezeket láttad már? Na végre! Katy Perry és Justin Trudeau a vörös szőnyegen is debütáltak, le sem tudták venni egymásról a kezüket Szoboszlai Dominik kislánya egyszerűen imádnivaló, tündéri képet osztott meg róla Buzsik Borka Hogy mi történik ilyenkor? Valójában megfejlődted önmagadat vagy az aktuális élethelyzetedet. Ezekben a szituációkban a lelkesedés és a pozitív új irányok és távlatok helyett gyakran mégis inkább a bűntudat érzése ragad magával. Elgondolkozol azon, vajon önzővé tesz-e, ha többre vagy csak másra vágysz. Attól félsz, hogy a fejlődésed fájdalmat okozhat másoknak, vagy több kellemetlen helyzetet hozhat magával, ezért megkérdőjelezed, hogy nem kellene-e egyszerűen hálásnak lenned mindazért, amid van, ahelyett hogy valami új felé indulnál és akár drasztikus változtatásokat kezdeményeznél. Ha ismerős ez az érzés, érdemes emlékeztetned magad valamire: ha kinövöd a környezetedet és a régi önmagadat, az nem jellemhiba vagy önzés. Sok esetben éppen annak a jele, hogy pontosan úgy fejlődsz, ahogyan fejlődni lehetséges és érdemes. A pszichológusok régóta tudják, hogy az ember evolúciósan is a fejlődésre van programozva. Abraham Maslow amerikai pszichológus szerint az önmegvalósítás iránti vágy természetes emberi szükséglet, amikor törekszünk arra, hogy önmagunk legteljesebb verziójává váljunk. Erik Erikson pszichológus fejlődés-elmélete szerint pedig a felnőttkor különböző szakaszai újabb és újabb fejlődési feladatok elé állítanak bennünket. A kihívás az, hogy a fejlődés gyakran feszültséget és diszkomfort érzést teremt. Az a környezet, amely korábban segített eljutni oda, ahol ma vagy, nem feltétlenül az a környezet, amely segít eljutni az életed következő szintjére. Téged mégis gyötör a bűntudat, amikor a szintlépésre helyezed a fókuszt. Ilyenkor felteheted magadnak a következő kérdést: egy növény eláruja a cserepét, amikor kinövi azt? Nem. Egyszerűen csak több helyre és más környezetre van szüksége. Mégis sokan éreznek bűntudatot, amikor túlnőnek a korábbi szerepeiken és félnek attól, hogy hálátlannak, túl ambiciózusnak, nehéz természetűnek tartanak minket, esetleg megkérdőjelezik a lojalitásunkat. Pedig a valóságban gyakran sokkal károsabb olyan helyeken megmaradni, amelyek már nem támogatják a fejlődésünket. Egy pszichológus jó tanácsa azoknak, akik változás és nagy lépés előtt állnak A pozitív pszichológia kutatásai rendre azt mutatják, hogy azok az emberek, akik életüket az értékeikkel, az erősségeikkel és fejlődési céljaikkal összhangban élik, magasabb szintű jól-létről számolnak be. A stagnálás rövid távon biztonságos választásnak tűnhet, hosszú távon azonban frusztrációhoz, érzelmi kimerülés hez és a céltalanság érzéséhez vezethet. A változás egyszerre izgalmas és félelmetes, mert rendkívül intenzív idegrendszeri folyamatokat aktivál. A neuroplaszticitás nak — az agy egész életen át fennmaradó alkalmazkodó- képességének — köszönhetően jóval rugalmasabbak vagyunk, mint azt korábban gondolták. Valahányszor új készséget tanulsz, új környezetbe kerülsz vagy megkérdőjelezel egy régi hiedelmet, az agyad új idegi kapcsolatokat épít ki és erősít meg. Ez azt jelenti, hogy a fejlődéssel járó kényelmetlenség nem annak a jele, hogy rossz irányba haladsz. Épp ellenkezőleg! Sokszor éppen azt jelzi, hogy az agyad pontosan azt teszi, amire képes: alkalmazkodik. A pszichológiában gyakran alkalmazott technika a kognitív átkeretezés . Ennek lényege, hogy tudatosan új jelentést adunk egy helyzetnek. Például ahelyett, hogy a változást veszteségként értelmeznéd, tekinthetsz rá növekedésként vagy ahelyett, hogy azt kérdeznéd: „Mit hagyok magam mögött?” , felteheted inkább ezt a kérdést: „Kivé válok éppen ebben a folyamatban?” Ez az apró szemléletváltás jelentősen csökkentheti a bizonytalanságot és a bűntudatot a nagy életesemények idején. A legtöbb személy, akire ma inspirációként tekintünk, nem azért vált sikeressé, mert örökké a komfortzónájában ragadt. Gondolj Oprah Winfrey -re: A szegénységből indulva olyan életet épített magának, amely messze túlnőtt a körülményein. Sikere nem abból fakadt, hogy megtagadta a múltját, hanem abból, hogy nem hagyta, hogy az határozza meg a jövőjét. Vagy vegyük Beyoncé példáját. Egy sikeres lánybanda tagjából kulturális ikonná vált. Karrierjének minden új szakasza megkövetelte, hogy maga mögött hagyja korábbi önmagát. Adele, a brit énekesnő pedig többször beszélt arról, milyen érzés kinőni mások elvárásait és a sajátjait is. Művészként, anyaként és nőként is folyamatosan újradefiniálta önmagát. A közös pont ezekben a sikeres nőkben nem a félelem hiánya, hanem az, hogy engedélyezték saját maguk számára a változást és a szintlépést. Engedélyt adtak maguknak arra, hogy új emberré váljanak. Ezért érezzük bizonytalannak az életet közvetlenül a következő szintlépés előtt A bűntudat nem mindig azt jelzi, hogy valamit rosszul teszünk. Néha egyszerűen csak annyit jelent, hogy valami szokatlan történik. Evolúciós szempontból a csoporthoz tartozás létfontosságú volt a túléléshez. A közösségből való kirekesztődés veszélyt jelentett, emiatt az agyunk rendkívül érzékennyé vált minden olyan helyzetre, amely fenyegetheti a kapcsolódást. Ma ugyanez a mechanizmus akkor is működésbe léphet, amikor fejlődünk. Bűntudatot érezhetünk, mert többet keresünk, mint a környezetünk, mert határokat húzunk a családunkkal kapcsolatban, mert kilépünk egy kapcsolatból, mert pályát váltunk vagy egyszerűen azért, mert többre vágyunk. A fejlődés és a kapcsolódás nem zárják ki egymást. A cél nem az, hogy elhagyjunk másokat, hanem az, hogy ne hagyjuk el önmagunkat. A fejlődéssel járó bűntudat egyik legerősebb ellenszere az önegyüttérzés . Dr. Kristin Neff, amerikai kutató és egyetemi professzor kutatásai szerint az önegyüttérzés magasabb szintű érzelmi rugalmasság gal, mentális jól-léttel, nagyobb kitartással és alkalmazkodó-képességgel jár együtt. A közhiedelemmel ellentétben az önegyüttérzés nem gyengévé tesz, hanem bátrabbá. Amikor abbahagyjuk önmagunk hibáztatását a változásért, megteremtjük azt az érzelmi (és idegrendszeri) biztonságot, amelyből új lehetőségeket fedezhetünk fel. Hogyan fejlődhetünk fenntarthatóan anélkül, hogy a pszichológiai alkalmazkodás teljesen lemerítene minket? Íme öt módszer, hogyan lépj tovább bűntudat nélkül. Kérdezd meg magadtól a következőket: Sokszor már ebből a néhány kérdésből láthatóvá válik, mennyit fejlődtél és hová tartasz. Ezek gyakran azok a közegek, amelyeket már kinőttél, és ahol érdemes változtatnod. 48 óra alatt radikálisan jobbá teheted az életedet, íme egy magyar pszichológus 3 módszere Nem kell egyetlen nap alatt felforgatnod az életedet, de megtehetsz egyetlen lépést az új éned felé. A magabiztosság ritkán előzi meg a cselekvést. Az esetek többségében a magabiztosság a cselekvés következménye. Vedd körül magad olyan emberekkel, akik ünneplik a fejlődésedet, nem pedig félnek tőle. Ha pedig van olyan érdeklődési köröd vagy hobbid, amiben szívesen elmélyednél, keress hozzá egy támogató online vagy személyes közösséget, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel veszed magad körbe. Nem kell, hogy ugyanaz az egy vagy néhány ember elégítse ki valamennyi kapcsolódási igényedet. Teljesen rendben van, ha több, különböző barátod, szakmai partnered vagy közösséged van, attól függően, milyen szerepben vagy. Érezhetsz egyszerre hálát, motivációt és bűntudatot is. Szeretetet és távolságtartást. Félelmet és izgatottságot. Eltökéltséget és bizonytalanságot. A fejlődés ritkán egy rendezett folyamat, főleg, ha az érzelmekről van szó. Nem kell összezsugorítanod magad csak azért, hogy mások kényelmesen érezzék magukat. Nem kell azon a helyen maradnod, amit már kinőttél, csak azért, mert valaha otthon érezted ott magad. Emlékezz: az életben egyetlen állandó van, az pedig a változás .