● news.bsdnet.hu

Az új kőolaj-beruházásoknak és az eletrifikációnak is új löketet adhat a közel-keleti háború. Mivel rövid távon nem lehet megkerülni a Hormuzi-szorost, érdemes azzal számolni, hogy marad némi kockázati prémium az olajárban, de megváltozhat a piaci logika: a megtérülés helyett az ellátásbiztonság kerülhet fókuszba. A háború ugyanakkor a többi fém piacára is komoly hatással lehet. Maróti Ádám, a HOLD portfóliókezelője és energiapiaci szakértője volt aPortfolio EnergyTalk podcast vendége,azt is elmondta, kik lehetnek a háború nyertesei és vesztesei. Az adást meghallgathatod a PortfolioSpotifycsatornájánés azApple Podcast felületén, a HOLDBLOG-on egy teljes szemlét közlünk. Portfolilo: A 2020-as évek világgazdasági történéseit elemezve nyugodtan megállapíthatjuk, hogy izgalomból nincs hiány, bár valószínűleg a többségünk azért lemondott volna ezekről az izgalmakról. Nem csoda, hogy a szakértők már ezt a permakrizis fogalmát emlegetik, válságról válságra bukdácsolunk. Mennyire viseli meg egy portfóliómenedzser idegrendszerét egy ilyen időszak? Maróti Ádám: Az elmúlt pár évben azért nagyon sokféle, sok típusú válsággal kellett szembenéznünk. Volt, hogy virológusnak kellett lenni, most épp geopolitikai szakértőnek, tehát igazából ez egyik nap se unalmas, nyilván itt a döntéshozó politikusok tesznek róla, hogy mindig legyen min gondolkodni. Ha egy tízes skálán kéne elhelyezni az iráni válságot, hova helyeznéd, illetve hogy ítéled meg a jelentőségét mondjuk a 2022-es energiaválsághoz képest? Napról napra változik a helyzet: az első két-három napban nyilván emelkedtek a rövid energiaárak, de a határidős árakban igazából szinte semmi izgalom nem volt. Nyilván akkor még arra számítottunk, hogy alapvetően gyorsan lezárul a konfliktus. De ahogy egyre inkább húzódott a háború, nőtt a valószínűsége, hogy nem egy gyors konfliktus lesz. Európai szemmel azért az orosz-ukrán konfliktus után fellépő energiaválsághoz képest ez egy kicsit visszafogottabb helyzet, de ha nagyon sokáig húzódik ez az állapot, akkor előrébb kerülhet fontossági sorrendben. Tényleg percről percre változnak a dolgok: hogyan lehet itt egyáltalán tervezni? Már az elején is azt gondoltuk, hogy hasonló mintázata lehet a közel-keleti háborúnak, mint amit az orosz-ukrán háborúban megfigyeltünk: voltak időszakok, amikor kicsit megörült a piac, aztán jöttek az újabb és újabb pofonok. Nem ugyanolyan a két helyzet, mert az orosz-ukrán háborúval ellentétben ez a konfliktus tényleg senkinek sem érdeke. Nem érdeke nyilván annak, aki kirobbantotta, annak sem, aki válaszolt rá, és igazából a harmadik feleknek sem. Mindenki azt akarja, hogy a lehető leghamarabb vége legyen. Ebből a szempontból azt gondolom, hogy hamarabb lesz valamiféle béke, még ha törékeny is. Ha a Hormuzi-szoros hajózható lesz, az a piac szempontjából békének tekinthető. Fontos még azt hozzátenni, hogy sok szempontból megváltozott az olajpiac strukturális képe, mindenképpen érdemes azzal számolni, hogy egyfajta kockázati prémium ott marad az olajárban. A térség ugyanis komoly függőséget jelent sok vezető gazdasági hatalomnak, ami kockázatot jelent a jövőben is. Hogyan lehetne megkerülni a Hormuzi-szorost. Felmerült például a szaúdi kőolajvezeték kapacitásbővítése is. Ez mennyire reális, és milyen időtávon? Illetve milyen más lehetőségek vannak, hogy kivegyék Irán kezéből a zsarolási potenciált? Rövid távon egy éven belül új vezetékek építése nem reális megoldás. A meglévő kelet–nyugat vezetéket lehet valamennyire bővíteni, de érdemi új infrastruktúra nem épül ilyen gyorsan. Hosszú távon viszont elkerülhetetlen. Az elektrifikáció is lendületet kaphat, illetve több vezeték épülhet a térségben, ami csökkentheti Irán befolyását. Ugyanakkor ezek nem olcsó beruházások, és nem véletlen, hogy eddig nem épültek meg: a tengeri szállítás gazdaságosabb volt. Most viszont a geopolitikai feszültségek miatt olyan beruházások is megvalósulhatnak, amelyek korábban nem lettek volna gazdaságosak. Ez elvisz minket egy másik kérdéshez: a konfliktus előidézheti-e azt, hogy felgyorsulnak a kőolajberuházások, például az új lelőhelyek felkutatására fordított pénzek? Donald Trump már rég meghirdette a „Drill, baby, drill” politikát, de vajon ez másokat is inspirálhat arra, hogy új lelőhelyeket keressenek? Igen, elképzelhető, hogy kap új lendületet az olajpiac. De a háborútól függetlenül is az volt a világképünk, hogy az olajkereslet globálisan még valamelyest nő. Nem nagy mértékben, mondjuk évente egymillió hordóval, és nyilván nem a végtelenségig: pár év múlva tetőzhet. Viszont nem is az a legfontosabb kérdés, hogy hol éri el a csúcsot, hanem hogy mennyi ideig marad ott. Szerintem hosszú ideig fennmaradhat a magas olajkereslet a világban. Emellett a kutaknak van egy természetes hanyatlása, ami előbb-utóbb lyukat ütne a rendszerbe. Már a konfliktus előtt is arra számítottunk, hogy pár év múlva új kutakat kell fúrni. Ahhoz pedig, hogy fúrni lehessen, és ez megérje, nagyjából 70–80 dollár körüli olajárra van szükség. Ezért gondoltunk év elején tapasztalt olajárakra nyomottakként, hiszen hosszú távon nem lettek volna elegendők ahhoz, hogy a beruházások megtérüljenek. A mostani konfliktus tehát erre még ráadott egy újabb löketet. Beillik abba a geopolitikai konfliktusokkal övezett világképbe, hogy új kutakat fognak fúrni, akár párhuzamos kapacitások is felépülnek. Nem az a piaci logika fog működni, mint az elmúlt évtizedekben, sokkal inkább az ellátásbiztonság kerül fókuszba. Ezzel párhuzamosan sokan arra gondolnak, hogy bár továbbra sem tudunk lemondani a fosszilis energiaforrásokról, sok esetben nem is helyettesíthetők, de vajon nem lenne-e érdemes még inkább elmozdulni a megújulók irányába. Adhat ez párhuzamos lendületet a megújuló energiaberuházásoknak? Abszolút. Ha megnézzük, milyen válaszok érkeztek a korábbi nagy olajválságokra, akkor például a mobilitásban az volt az első kézenfekvő reakció, hogy kisebb fogyasztású autók felé mozdult a piac. Most viszont nemcsak ez az opció van, hanem az is, hogy menjünk az elektromobilitás irányába. Ez a trend újabb löketet kaphat, ami kedvező lehet az akkumulátorgyártóknak, illetve a lítiumnak is, amely az akkumulátorok szempontjábólaz egyik legfontosabb nyersanyag. Ehhez hozzátartozik, hogy a tavalyi év második fele és az idei év eleje már eleve elég jól alakult a lítiumbányák számára, tehát nem extrém nyomott árazásról indulnak. De nemcsak az elektromobilitásról van szó. Az ipari oldalon, a gyártásban is egyre inkább érdemes az elektrifikáció irányába elmozdulni. Európa már megégette magát az orosz–ukrán háború után a nagy gázkitettséggel, most pedig Ázsia is kapott egy komoly pofont a gázfüggőséggel kapcsolatban. Ezért azt gondolom, hogy nagyon komoly elektrifikációs hullám indulhat el. A hálózatfejlesztők és minden olyan szereplő, aki ennek az elektrifikációnak részese, győztesen jöhet ki ebből a helyzetből. Azt is látni kell, hogy az elmúlt évben már kedvezőbb kép kezdett kirajzolódni ebben a szektorban. Nem annyira kedvező, mint anagy zöld boomidején volt, de a lejtmenetből már valamelyest visszafordultak ezek a cégek, és egyre kedvezőbb árazáson forognak. Ez a konfliktus pedig adhat még egy újabb löketet. A közel-keleti háború egyik ultrarövid hatása az volt, hogy Franciaországban megduplázódtak a használt e-autókra való keresések az interneten, és láthatólag a Tesla-előrendelések is látványosan megugrottak. Tehát mely szektorok lehetnek a nagy nyertesek, illetve melyek lehetnek a vesztes ágazatok az elszálló energiaárak mellett? A nyertesek nyilván azok az olajcégek, amelyek nagy pozitív kitettséggel rendelkeznek. A vesztesek között kézenfekvőek a nagy energiaigényű gyártócégek, például az alumínium- és acélgyártók. Minél magasabb hozzáadott értékű acélról beszélünk, annál inkább szükség van addicionális energiaforrásra, így ezek a cégek sokkal inkább kitettek lehetnek. Szintén vesztesek lehetnek a nagy olajszármazék-fogyasztással rendelkező szektorok, például a légiközlekedés. Itt persze nem mindegy, hogy melyik cég mennyi ideig van fedezte a szükségletét, mikor futnak ki a hedgek, és mennyire tudják áthárítani a magasabb költségeket. De alapvetően ezek szűk marzzsal működő cégek, ezért ez komoly kockázat. Amit még kiemelnék: azokban az országokban, ahol nagy az energiakitettség és nagy a válságnak való kitettség, a ciklikus szektorok is érintettek lehetnek. Például a bankszektor vagy a lakásfejlesztők is nagy pofont kaphatnak, még ha közvetlenül nem is érinti őket a válság. A konfliktus kapcsán a kőolaj és a földgáz kap extra reflektorfényt, pedig több alapanyag ellátásbiztonságát is érinti ez a helyzet, például a műtrágyától az alumíniumig. Ezeknek hogyan alakult az ára, illetve mik a várakozások? Az alumínium ára is emelkedett a konfliktus miatt. Az alumíniumipar nagyon energiaintenzív ágazat, és nem véletlen, hogy a közel-keleti térségben sok hasonló kapacitást építettek ki az olcsó energia miatt. Ennek a kiesése problémát jelenthet a világgazdaságnak, még ha nem is akkorát, mint az olaj vagy a gáz esetében. A műtrágya még érdekesebb. A nitrogénalapú műtrágyáknál a teljes gyártási folyamat több ponton is sérülhet. Az első alapanyag a földgáz, aminek a kínálata szűkössé válhat. De a közbülső termékek, például az ammónia, illetve a végtermékek, például a karbamid esetében is jelentős a térség szerepe. Tehát a műtrágyagyártási folyamat több része is sérülhet. Ráadásul a műtrágya felhasználása időhöz kötött: tavasszal nem lehet egyszerűen elhalasztani a felhasználást. Ha magasabb az ár vagy esetleg hiány alakul ki, az az élelmiszerárakban is lecsapódhat. Emellett lehetne még sorolni más alapanyagokat is, például a héliumot, amelyek szintén a térségből érkeznek, és hiányuk problémát okozhat. És mi a helyzet a rézzel? Az intenzív hálózatfejlesztések, az elektrifikáció és az adatközpontok felfutása alapján azt gondolná az ember, hogy robbannia kellene az árfolyamnak, de ezt egyelőre nem látjuk. Számítasz rá? A réz strukturális kilátása nagyon kedvező, hiszen az elektrifikáció szempontjábólaz egyik legfontosabb fém. De fontos hozzátenni, hogy az elmúlt év jó teljesítménye jelentős részben kínálati sokkokra vezethető vissza. Több bányánál és a régióban is voltak problémák, természeti katasztrófák, amelyek összességében a kínálat mintegy 6%-át érintették. Ez historikusan is nagy kiesésnek számít, és emiatt ment fel a réz ára 4,5 dollár környékéről 6 dollárra. A réz mindig összefügg a globális gazdasággal is: ha a gazdasági kilátások romlanak, a réz is általában gyengébben teljesít. A mostani konfliktus hatása valamennyire visszacsorgott a rézre is, de ha a kínálati oldal javul, elképzelhető, hogy a mostani szintekről akár lejjebb is mehet az ár. A bányaprojektek alapján 5–5,5 dolláros ár mellett már elég sok rézbánya be tud jönni a piacra. Ezért az árazás szempontjából nem lennék túl optimista, még akkor sem, ha a réz szerepével kapcsolatban strukturálisan pozitív a kép. A nyersanyagmustra végén beszéljünk az ezüstről is. Mennyire tekinthető már önálló ipari nyersanyagnak, különös tekintettel a napelem-sztorira? Mikor jöhet el az ezüst aranykora? Az ezüst felhasználásának körülbelül 50%-a ipari célú, ezen belül nagyjából 20%-a kötődik a napelemekhez. Az elektrifikációnak tehát az ezüst is nagy nyertese lehet. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az ezüst másik része továbbra is kincsképző funkciót lát el, ezért mindig lesz kapcsolata az arannyal. Az ipari rész pedig attól függően változik, hogy mit gondolunkaz ipari kilátásokról. Fontos az is, hogy az ezüst körülbelül 70%-a melléktermékként kerül felszínre. Emiatt soha nem lesz teljesen független fém, és nem lehet úgy kezelni, mint például a rezet, ahol a bányák költségszintje erős vonzáspontot jelent az árban. Az arany és részben az ezüst is kakukktojás a fémek piacán, nem ugyanúgy árazódik, mint a legtöbb ipari fém. Ettől még az ezüstnek egyre nagyobb létjogosultsága van, és egyre fontosabb a világgazdaság szempontjából. Maróti Ádám, a HOLD portfóliókezelőjének többi írását és szemléjétitt böngészheted a HOLDBLOG-on. JOGI NYILATKOZAT A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.