● news.bsdnet.hu

A vegytiszta vígjátékok jobbára kikoptak a mozikból, ennek pedig több oka van. Egyfelől a humornál kevesebb szubjektív dolog létezik, ráadásul manapság nehéz úgy viccesnek lenni, hogy a filmesek ne lépjenek valaki tyúkszemére. Nem véletlenül pokolian nehéz műfaj a vígjáték és ugyanez elmondható a paródiákról, noha a közelmúltban voltak próbálkozások ennek feltámasztására. Tavaly új Csupasz pisztoly filmet kaptunk, most került mozikba a Horrorra akadva következő része, illetve jövőre érkezik az Űrgolyhók folytatása. Ennek apropóján összegyűjtöttük a zsáner legjobbjait. Kevés paródia olyan éleslátó mint A lankadatlan , mely a zenész-életrajzi filmeket figurázza ki. Félelmetes pontossággal utánozza ezeknek az alkotásoknak a jellegzetes elemeit, úgymint a montázsok, a születéstől halálig ívelő történet, vagy az unalomig ismert klasszikus dramaturgiai húzások. Jake Kasdan műve elsősorban a Johnny Cashről szóló A nyughatatlan című filmet veszi alapul, de a komplett zsánert kikezdi cseppet sem primitív módon, John C. Reilly fantasztikus alakításában. Méltatlanul kevesen ismerik, pedig igazi különlegesség. A Wayans család megpróbálta feléleszteni a Horrorra akadva franchise-t, mely eddig öt részt élt meg. Hogy ez miként sikerült, az más tészta, de az első rész még pazarul működött. Offenzív, altesti, rasszista és drogos poénok garmadáját vonultatja fel a Horrorra akadva , amely főként a Sikolyt parodizálja, de utalnak benne a Hatodik érzékre , az Ideglelésre , illetve A közönséges bűnözőkre is. Prosztó humor, mégis tele van stílussal, idézhető szövegekkel és bizony, néha kell ilyen is. Rob Reiner bemutatkozó rendezése a zenés produkciók mellett a dokumentumfilmeket is parodizálja. A film az egyébként tényleg létező Spinal Tap nevű heavy metal bandát mutatja be, mely eleve parodisztikus céllal alakult, végül a vártnál nagyobb sikert arattak és több koncertet is adtak. A turné egyszerre volt vicces, egyedi és mutatott fricskát a rocksztár kultusznak. A  tragikus módon elhunyt Reiner utolsó filmje egyébként A turné második része volt 2025-ben. Idén lesz 100 esztendős a paródiák egyik legnagyobb alakja, akitől nehéz lenne egy filmet kiemelni, így álljon itt a komplett életműve. Mel Brooks rögtön az első rendezésével, a Producerekkel berobbant 1967-ben, amiért elnyerte a legjobb forgatókönyv Oscar-díját. A paródiák első aranykora aztán a 70-es években érkezett el, elsősorban neki köszönhetően. 1974-ben a Fényes nyergekkel a westernt, és ugyanebben az évben Az ifjú Frankensteinnel a horrort figurázta ki parádésan. A 80-as évek végén érkezett a Star Wars -filmeket parodizáló Űrgolyhók , melynek jövőre, 40 évvel az előd bemutatása után láthatjuk a folytatását. A kései munkái, mint a Drakula halott és élvezi , vagy a Robin Hood, a fuszeklik fejedelme már nem arattak osztatlan sikert, de kétségtelenül voltak kacagtató pillanataik. Noha Brooks már nem rendez, a mai napig aktív íróként és producerként, valamint színészként is feltűnik majd az Űrgolyhók második részében. A ZAZ trió, vagyis David Zucker, Jim Abrahams és Jerry Zucker abszolút legendák, ha paródiáról van szó. Debütáló rendezésükkel egyből felértek a csúcsra, az Airplane ugyanis az egyik, ha nem a legjobb paródia, ami valaha készült. A Leslie Nielsennel való kollaborációjuk a Csupaszt pisztoly trilógiával vált teljessé, de előtte készítettek még egy zseniális klasszikust, a Top Secret képében, mely a háborús filmeknek állított görbe tükröt és nem mellesleg ez volt Val Kilmer első filmszerepe. A 90-es években aztán jött a Top Gunt és a Rambót megfricskázó két Nagy durranás , nem sokkal később azonban kreatív nézeteltérések miatt felbomlott a csapat. Nem meglepő módon külön-külön már nem voltak képesek maradandót alkotni, de az örökségük így is megkerülhetetlen. Egy olyan műfaj királyai ők, mely valószínűleg soha nem fog újra a régi fényében tündökölni. Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét! Kövesse az Indexet Facebookon is!