● news.bsdnet.hu

A Hyundai Ioniq 6 frissített változata felnőttesebb és kellemesebb lett, sőt talán kicsit könnyebb is befogadni a futurisztikus formát. A hatótáv pedig már a legkekecebbeket is meggyőzheti: ekkora értéknél már nem is nézi az ember, hogy épp hogy áll az akku. Bittó Ákos Főmunkatárs, rovatvezető (Auto) Ezeket látta már? Az Ioniq nevében 6 pedig azt mutatja, hogy limuzinról van szó. A páratlan számok ugyanis az SUV-knek járnak, a párosakat pedig a négy-ötajtósoknak tartják fenn. A modell első eresztését már próbáltuk korábban és az volt a verdikt, hogy remek autóról van szó, mellbevágó teljesítménnyel és pocsék kamerákkal, amik a visszapillantót helyettesítik. Hála a magasságosnak, ezúttal rendes tükröket kaptuk, de a műszerfalon azért látszik, hogy megvan a helye a kis monitoroknak. Szerencsére ebben az autóban rendes külső tükrök vannak, de a műszerfalon azért megmaradt a kamerás visszapillantó monitorjainak helye Az elődmodellhez képest a legszembetűnőbb, hogy változtak a fényszórók. A korábbi, kicsit bamba lámpák helyett már egy sokkal modernebbnek tűnő ledcsík világítja meg az utat, ettől az egész autónak komolyabb lett a megjelenése. Hátul pedig a feketére fényezett lökhárító töri meg a színezést, ami akár úgy is kinézhetne, mintha egy ütközés után rosszul javították volna ki, ennek ellenére mégis inkább feldobja az egész autót. Az Ioniq 6 azonnal felismerhető sajátos oldalvonaláról Dacára annak, hogy egy ránézésre egész lapos jelenségről van szó, mégsem kell nagyon mélyre huppanni benne, a beszállást pedig segíti a magától hátracsúszó ülés is. Annak ellenére, hogy az ajtók oldalán egyáltalán nincs semmiféle szövet, csak különböző mintájú műanyagok, mégsem kelt olcsó hatást úgy összességében. Nem recseg-ropog semmi és az anyagok tapintása is egészen jó ahhoz képest, hogy plasztikról beszélünk. Talán csak az irányváltó és az index végén lévő szürke műanyagok lógnak ki a sorból, ezek nem tűnnek igazán igényesnek, de hát ennyi beleférhet. A kormányoszlopon lévő irányváltó kapcsolója lehetne igényesebb műanyagból Amúgy a mostani divattól eltérően a középkonzol tele van fizikai gombokkal, és manapság, amikor már az is nagy szó, hogy a rádió hangerejét forgógombbal lehet szabályozni, ez igazán kellemes meglepetés. Gyorsan megszokható, hogy az ablakemelő gombjai is középre kerültek, és a rengeteg kapcsoló miatt kicsit olyan érzése is lehet az embernek, mintha egy repülő vezetőfülkéjében ülne. Van itt még indukciós telefontöltő, egy másik kis rekesz, ahová a mobilt be lehet állítani - töltés közben néha túlmelegszik, ilyenkor a rendszer leállítja a műveletet. A vezető előtti dupla kijelzőn a szokásos dolgokat látjuk, a kormány mögött a menet közben fontos információk vannak, a mellette lévő monitoron pedig a klimatizálás és a multimédia adatai jelennek meg. Az autóhoz közeledve a kilincsek kinyílnak, elindulás után visszazáródnak a karosszéria síkjába Ami viszont különlegesnek tűnik - és az N-modellekben az is - az a piros kapcsoló a kormányon. Az N-es Hyundaiokban ennek megnyomásával rendszerint elszabadul a pokol , a benzines autók hörgő vadállattá változnak, visszadurrognak a kipufogón és igazi versenyhangulatot csempésznek az unalmas ingázásokba. Az Ioniq 6 esetében ez sajnos elmarad. Bár a gomb ugyanolyan látványosan piros, mindössze a vezetési módokat változtathatjuk vele az ismert módon, a takarékostól a sportig - a különbség érezhető, de nem drámaian. Az igazi N-es Hyundaiokban vadállat lesz az autóból a gomb megnyomása után, ebben az N Line felszereltségben csak a vezetési módot változtatja Ettől persze ne gondoljuk azt, hogy egy lusta járgányban ülünk , hiszen az autó csúcsteljesítménye 229 lóerő. Ez a hátsó kerék hajtású, 84 kWh-s akksival szerelt változat jellemzője, az ennél kisebb akkuhoz, a 63 kWh-shoz 170 lóerő jár, az összkerekeshez pedig 325 lóerő. Valószínűleg a középső darab az ideális, hiszen ez már bőven elég erős, ugyanakkor hatótávban is több, mint elfogadható. Teljesen feltöltve ugyanis 630-640 kilométert ír ki, ami már teljesen elfeledteti az emberrel, hogy rettegjen attól, hogy lemerülve az úton marad. A feketére fényezett hátsó fertály kinézhetne akár bénán is, mégis jó Ez a remek adat annak is köszönhető, hogy az autó nagyon szépen fogyaszt, városban 10 kWh körül tartható, autópályán persze ennek másfélszerese is lehet különösebb nehézségek nélkül. Utazni pedig meglepően kellemes benne, elképesztően jó a zajszigetelése, ahogy egy ismerős némileg cizellálatlanul megjegyezte: "ez nem olyan autó, hogy nyomod neki mint a barom, hanem hogy durva jó vele menni". Persze nem a durva kifejezést használta, hanem fonetikailag egy hasonlót. Hátul nem csak ülni jó, de akár feküdni is, ugyanis elképesztően nagy lábtér van benne, bár ezt már az 5-ös is jól tudta csinálni. Az Ioniq 6 ára a szegmensben nem mondható soknak, a tesztelt változat 19,8 millió forintba kerül. Hyundai Ioniq