● news.bsdnet.hu

Kezd csömöröm lenni a 2-3 órás interjúktól. Ezzel magyarázható, hogy felfigyeltem egy mindössze 24 perces beszélgetésre, mely tegnap este, az ATV stúdiójában hangzott el. Két férfiú ült egymással szemben. A 48 éves Hankó Balázs, és a 64 éves Rónai Egon. Hankó úr nem egészen két éve kulturális miniszter, a szürkébb kormánytagok közé tartozik. Akkor vettem észre, midőn kiállt az egyetemisták elé, és nem tudott minden kérdésre válaszolni. Beszélgetőpartnere, Rónai Egon az egyik legtekintélyesebb műsorvezető, az ATV arca. Különbözik a nála idősebb kollégáktól, például Bolgár Györgytől és Havas Henriktől. Mielőtt kérdezne, nem fejti ki hosszasan a véleményét az adott témáról, hanem rövid bevezető után kérdezősködik, és ritkán vág közbe. Türelmesen hallgatja az interjúalanyt, és ha a másik csúsztat, akkor beszél helyette a mimikája. Erre mondták a kritikusai a választási kampányban kétszer is elkészített miniszterelnöki interjú után, hogy el-elfelejtett visszakérdezni. Tegnap este ezzel kezdte: „Bocs, hogy közbevágok. Lesz még néhányszor.” Ez nem a megújult Rónai Egon volt, hanem az a riporter, aki korábban a hatalma teljében lévő miniszterelnökkel váltott szót, most viszont a hatalmi eszközeitől megfosztott. immár csak ügyvezető miniszterrel. Ama 17 milliárd forint sorsát firtatta, melyet Hankó Balázs a Nemzeti Kulturális Alap közreműködésével ítélt oda olyan cégeknek és személyeknek, amelyek és akik „a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok mellett” tették le a garast. A veterán műsorvezető több példát is említett a túlzott vagy indokolatlan támogatásra. Közülük leginkább ama félmillárdos finanszírozás ragadta meg a képzeletemet, amelyet egy ibrányi civil egyesület kapott. Tagjai arra vállalkoztak, hogy a Bajnokok Ligája elődöntőjén, a budapesti Puskás Stadionban citerán adják majd elő a BL-himnuszt, mellesleg egy Händel-oratórium részletét. Úgy képzelem, hogy amikor a miniszter tudomást szerzett arról, hogy 500 citerás hozza majd lázba a labdarúgó stadion közönségét, akkor elhatározta, hogy e hazafias és hagyományőrző tettet fejenként egy-egymillió forinttal jutalmazza. Rónai Egon több hasonló példát is említett, és a miniszter vagy nem emlékezett a jutalmazottakra, vagy emlékezett, és megpróbált mellébeszélni. Ha a tanulságos interjú nem is volt médiatörténeti pillanat, felvillant benne egy rokonszenves újságírói magatartásforma. Találkoztam olyan újságírókkal, akik politikai aktivistának (pártmunkásnak) képzelték magukat, és a rendszer megdöntésén fáradoztak. Olyan újságírókkal is, akik az újságírás propagandisztikus előzményét művelték: megszépítették a hatalom tevékenységét, és pocskondiázták a hatalmon lévők ellenfeleit. E két magatartásformával ellentétben a harmadik a leghatékonyabb. A választópolgárok ugyebár hatalomba segítenek választott embereket. A politikusok választási programmal rukkolnak elő a kampányban, amelyet a legtöbb választó nem olvas el, a szóbeli ígéreteket azonban meghallgatja. A győzelem után az újságírók az ő nevükben kérik számon a politikusokon az ígéreteket. Elismerik tehát a politikusok jogát, hogy a választópolgárok helyett döntsenek, ám utólag indoklásra kényszerítik a döntéshozókat. Ez persze nincs ínyére az ígérgetős politikusoknak. Tegnap este a választópolgárokat képviselő újságíró jóvoltából az ATV stúdiójában kiszenvedett a legfőbb kulturális döntnök. Az interjú engem emlékeztetett a 17 milliárdos csínyen rajtakapott iskolás fiú és a joviális osztályfőnök beszélgetésére. Tíz mondat az újságírókról Szóval most is az a jó újságíró, aki csak a szépről ír. (Fincza Zsuzsa újságíró, Zalai Hírlap, 1991. december 5.) Az újságíróknak minden reggel egy csepp mézet kell csepegtetniük a nemzet kávéjába. (Katona Tamás MDF-politikus, nyilvánosságért felelős államtitkár, Népszabadság, 1993. október 16.) A politikusok általában nem szeretnek arról beszélni, amiről az újságíró kérdezi őket. (Simon András műsorvezető, Teleszuper, 2003. február 3.) Mi, újságírók mások helyett vagyunk kíváncsiak. (Arany Horváth Zsuzsa újságíró, Zalai Hírlap, 2004. március 13.) Csak interjúban lehet kitenni indoklási kényszernek azokat, akik belemámorosodnak hatalmi helyzetükbe. (Mester Ákos újságíró, 168 Óra, 2010. december 2.) Az újságírónak nem az a dolga, hogy egyik vagy másik fél oldalára álljon, hanem hogy mindkét fél álláspontjáról tájékoztassa az olvasót. (Zöldi László újságíró, Klubháló.hu, 2011. március 23.) Az újságíró nyilvános számonkérő. (Holoda Attila energetikai szakértő, ATV, 2019. október 15.) Képtelenség, hogy újságírókat tüntessen ki az állam, akiknek elsődleges feladata éppen a hatalom működésének kontrollja. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook, com, 2021. március 15.) Sok újságíró inkább politikai aktivistaként viselkedik. (Mészáros Lőrinc nagyvállalkozó, Index.hu, 2025. november 10.) Az újságíró nem a hatalom közvetítője, hanem ellenőrzője. (Szabó Andrea szociológus, Múosz.hu, 2026. március 13.)