● news.bsdnet.hu

Már jócskán tradíciónak mondható, hogy Szarka Tamás évente, a nemzeti összetartozás napján megszólítja az ország, a Kárpát-medence és a világ magyarjait, hogy ugyanabban az időpontban közösen énekeljék el a nemzeti összetartozás himnuszává vált Kézfogás című dalt, annak mementójaként, hogy egymástól távol is képesek vagyunk kifejezni a bennünk élő nemzeti egységet. A Kossuth-díjas énekes, zeneszerző minden alkalommal egy ikonikus helyszínről csatlakozik, más-más gyerekkórus kíséretében. Énekelt már az Országházban a Szent Korona mellett; a komáromi Erzsébet hídon, amely a Felvidéket köti össze az anyaországgal, s mint ilyen, szimbolikus jelentéssel bír a magyar összetartozás tekintetében; idén pedig Szent István szülővárosában, Magyarország első fővárosában, Esztergomban a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyházban hangzott fel az ének. Ahogy az esztergomi bazilika monumentális épületéhez érek, az oldalbejárat előtt már hatalmas sor áll. Ünneplőbe öltözött gyerekek igyekeznek a katedrálisba, s ahogy végignézek a kígyózó tömegen, azt látom, sehol sem ér véget. A város iskoláinak diákjai sok százan érkeznek, hogy együtt énekeljenek Európa harmadik legnagyobb székesegyházában Szarka Tamással. A monumentális belső tér egy pillanat alatt megtelik, s a szentély előtt elfoglalja a helyét az Árpád-házi Szent Erzsébet Általános Iskola kórusa. A padsorokban pedig a fekete-fehér ruhás tanulók között kitűnnek a Babits Mihály Általános Iskola diákjai, ők nemzeti színbe öltöztek. Kicsit előrébb apró kezek tartanak egy zászlót, a felvidéki Kürt település feliratával, ahonnan szintén érkeztek gyerekek. Ezen a délelőttön nemcsak egy, hanem három szerzemény is életre kel a robusztus falak között, melyek nemcsak a zenét, de vele valahogy az együvé tartozás élményét is felerősítik; a szívemben érzem dobbanni az ütemet, ahogy az Otthon vagyunk felcsendül. Mintha nem is kívülről hallanám, hanem belül, a lelkemben születne a dallam. Ez a nóta csak néhány éve jelent meg, de hamar népszerűvé vált, hiszen megrendítő szépséggel vall az elszakított nemzetrészek magyarságának érzelemvilágáról, és szelíden kér arra, hogy lássuk meg egymást újra. Mintegy intermezzóként, két dal között az énekes megjegyzi, hogy itt, Magyarországon természetes, hogy az anyanyelvünkön beszélünk, de neki, felvidékiként sosem volt az, ezért még inkább becsüli, hiszen a nyelvünk és a kultúránk is csodálatos kincs. A Missa Missio egy olyan zenemű, amely végig a római katolikus mise liturgiáját követi. Szarka Tamás 2020-ban írta, s a következő évben éppen itt, az esztergomi bazilikában hallhatta a közönség. Ebből hangzik fel másodikként az Alleluja, mely a hit erejéről mesél, s arról, hogy végül mindig „összenő, ami összetartozik”. A zene, az ének képes az imádság szándékát is felerősíteni, ha megfelelő lelkület áll mögötte. Végül az elmaradhatatlan Kézfogás jön, melyet már valóban minden jelenlévő együtt énekel, olyan felemelő pillanatot teremtve, amit még sokáig vihetünk magunkkal. „Másik kézbe simul a kezünk, csepp a tengeré. / Réges-régből új, ha sikerül, Kárpát zengené” – szól a refrén, mint egy fohász, egy mélyről jövő, közös vágy kifejeződése a történelmi helyszínen, Isten házában. A több mint ezeréves város székesegyházában arra gondolok, a magyar nép egész történelme során jelen volt az Isten felé fordulás, a vele való összeköttetés fontossága, s ez lehet a kulcsa annak, hogy az évszázadok nem temettek maguk alá. Táltosaink és szakrális, beavatott királyaink voltak, himnuszunk pedig – melynek sorait most Szarka Tamás szavalja két verze között –, műfaját tekintve közbenjáró ima, zenéje pedig nem induló – ahogyan a legtöbb nemzeté – hanem valóban hymnus. A kereszténységgel, a jézusi tanokkal átitatott magyar néplélek mibenléte a feltétel nélküli szeretettel való odafordulás egymás felé. A Kézfogás című dal és az abból kinőtt hagyomány évről évre erre emlékeztet. *** A rendezvény főtámogatója a Szerencsejáték Zrt. Médiapartnere a Magyar Nemzet. További információk: https://www.facebook.com/events/951923690574758