● news.bsdnet.hu

Sokan folyamatosan újabb és újabb ideálokat kergetnek, amivel állandó nyomás alá helyezik önmagukat. A pszichológusok szerint ennek a gondolkodásmódnak jelentős szerepe lehet a mentális kimerülésben, és ebben a „kellene” szónak is jelentős szerepe van. László Juli Szerkesztő Ezeket látta már? Bizonyára sokan ismerik az olyan mondatokat, mint: Ezek a kijelentések első hallásra motiválónak tűnhetnek , a valóságban azonban gyakran önkritikához, bűntudathoz és ahhoz az érzéshez vezetnek, hogy az ember folyamatosan elmarad saját elvárásaitól. Éppen ezért érdemes tudatosan megvizsgálni a belső párbeszédet . A pszichológia az ilyen kijelentéseket olyan gondolkodási mintáknak tekinti, amelyek a kötelességeket a valódi szükségletek elé helyezik. Merev szabályokként működnek, és gyakran figyelmen kívül hagyják az egyéni igényeket. Ennek következménye lehet a fokozott stressz , a kreativitás csökkenése és a belső feszültség megerősödése. Nyomás a tisztánlátás helyett Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy valamit rosszul csináltunk, miközben valójában még nem találtuk meg a megfelelő megoldást . Bűntudat a tanulás helyett Egy kihagyott lehetőség vagy elmaradt feladat erkölcsi kérdéssé válik, pedig a hibák a fejlődés természetes részei. Ellenállás a motiváció helyett Az emberi agy nem kedveli a kényszert. Gyakran ellenállással reagál, még akkor is, ha a változás egyébként kívánatos lenne. Az, hogy beszélünk magunkról, teljesen természetes dolog, de néha túl sokat osztunk meg magunkból, ami nem feltétlenül bölcs viselkedés. A pszichológusok szerint a túlzott nyitottság könnyen visszaüthet: növelheti a stresszt, csökkentheti az önbecsülést, illetve elmoshatja a személyes határokat. Ez nagyban függ attól, milyen típusú megerősítésekről van szó. Értékalapú önmegerősítés Ez a megközelítés arra hívja fel a figyelmet, hogy mi fontos a számunkra. Kutatások szerint javíthatja a döntéshozatali képességet és csökkentheti a stresszt. Túlzottan pozitív kijelentések Az olyan mondatok, mint például az „Én mindig erős vagyok”, nem mindenkinél működnek. Ha ezek ellentmondanak a tapasztalatoknak, akár fokozhatják is az önbizalomhiányt. A „kellene” típusú kijelentések sok szempontból hasonló problémát hordoznak: logikusnak tűnnek, de érzelmileg nem hitelesek, ezért csökkenthetik a motivációt. „A »kellene« nélkül az ember elkényelmesedik.” A kutatások inkább az ellenkezőjét mutatják. Azok, akik belső értékeik alapján cselekszenek, gyakran kitartóbbak és következetesebbek. „Az affirmációk csak pszichológiai trükkök.” A felszínes pozitív szlogenek kevésbé működnek. Az értékalapú önmegerősítés azonban tudományosan alátámasztott, hatékony módszer. „Ez csak játék a szavakkal.” A nyelv közvetlen hatással van az érzelmekre és a gondolkodásra. Kutatások szerint már a belső párbeszéd módjának megváltoztatása is befolyásolhatja a stresszkezelést. Az önmagunkkal folytatott beszélgetés meghatározza, hogyan értelmezzük a helyzeteket. A pszichológiai kutatások szerint hasznos lehet, ha valaki időnként saját nevén vagy harmadik személyben szólítja meg önmagát. Ez érzelmi távolságot teremt, és segíthet a nyugodtabb döntéshozatalban. Íme, egy példa: Kevésbé hasznos: „Ma futnom kellene.” Ez könnyen nyomást vagy bűntudatot válthat ki. Hasznosabb: „Mi lenne ma a reálisan megvalósítható mozgásforma, és miért lenne fontos?” Ez nagyobb mozgásteret és tudatosabb döntést tesz lehetővé. 1. Induljunk ki az értékekből Érdemes megfogalmazni, miért fontos egy adott cél. Például: „Fontos számomra az egészségem, ezért ma mozgok egy keveset.” 2. A kötelesség helyett a személyes motivációra koncentráljunk Például: „Szeretnék sétálni egyet, mert a friss levegő jót tesz nekem.” 3. Használjunk „ha, akkor” terveket A konkrét tervek növelik a megvalósítás esélyét. Például: „Ha este fél tíz lesz, tíz percet olvasok.” 4. Stresszes helyzetekben teremtsünk mentális távolságot Például: „Mi a következő apró lépés, amelyet most meg lehet tenni?” 5. Legyünk reálisan együttérzők önmagunkkal Az önelfogadás nem önfelmentést jelent, hanem méltányos hozzáállást. Például: „A hibák információt adnak, nem ítéletet mondanak.” 1. nap: A „kellene” gondolatok összegyűjtése Figyelje meg egy napon át, milyen helyzetekben használja ezt a szót, majd írja le ezeket a mondatokat. Este válasszon ki hármat, és fogalmazza át őket pozitívabb, cselekvésorientált formában. 2. nap: Az értékek tisztázása Írjon öt percig arról, mi fontos az életében, illetve hogyan kapcsolódnak ehhez a céljai. 3. nap: Támogató belső párbeszéd Stresszes helyzetben tegye fel magának a kérdést: „Mire van most valóban szükségem?” 4. nap: A legkisebb megvalósítható lépés Csökkentse a célokat kezelhető méretűre. Például egyórás edzés helyett tíz perc mozgás is elegendő lehet. 5. nap: Visszatekintés önvád nélkül Tekintse át, mi működött jól, és válasszon ki egy szokást, amelyet a következő héten is folytatni szeretne. A „kellene” szó gyakran bűntudatot és felesleges nyomást kelt. Az értékalapú gondolkodás ezzel szemben segíthet a tudatosabb döntésekben és a stressz csökkentésében. A belső párbeszéd minősége jelentősen befolyásolja a viselkedést. Néha már egyetlen szó megváltoztatása is elegendő ahhoz, hogy a kötelesség érzése helyett a tudatos választás kerüljön előtérbe. A „Kellene…” helyett érdemes inkább azt mondani: „Ezt választom, mert fontos számomra…” Ez apró nyelvi változtatásnak tűnhet, mégis jelentős különbséget hozhat a mindennapokban. ( via ) boldogság