● news.bsdnet.hu

A nettó zéró kibocsátás elérése önmagában nem hoz azonnali enyhülést a globális felmelegedésben. A szén-dioxid hosszú légköri élettartama és az elkerülhetetlen háttéremissziók miatt a bolygó évezredekre az antropocén kor csapdájában ragadhat. A kutatók szerint csak a radikális kibocsátáscsökkentés és a gázok aktív technológiai kivonása jelenthet kiutat az éghajlati válságból. Meixner Zoltán Rovatvezető (Tech) Ezeket látta már? A globális felmelegedés elleni küzdelemben a nettó zéró kibocsátás elérése vált a nemzetközi klímapolitika legfőbb irányvonalává. Az Earth's Future szakfolyóiratban megjelent új tanulmány azonban rávilágít, hogy a kibocsátások puszta kiegyensúlyozása korántsem hozza el a bolygó azonnali lehűlését. A kutatók figyelmeztetnek, hogy az emberiség az antropocén éghajlati korszak forró „futóhomokjában” vesztegel, amelyből a hagyományos zöld stratégiákkal szinte képtelenség szabadulni. A Föld éghajlati rendszerének rendkívül hosszú a memóriája: a ma meghozott döntéseink és a légkörbe juttatott gázok hatásai nem évtizedekig, hanem évezredekig határozzák meg a bolygó jövőjét. A tudósok kongatják a vészharangot, mivel a legújabb modellek szerint a globális hőmérséklet még a szigorú intézkedések azonnali bevezetése esetén sem képes gyorsan visszaugrani az iparosodás előtti szintre. Ennek hátterében a szén-dioxid makacs és elnyújtott légköri életciklusa áll, amely felülírja a gyors stabilizációba vetett illúziókat – írja a Science X portál . Egy friss tanulmány olyan jövőképet festett, amely miatt mindenki megborzong, aki belegondol, hogy mi lesz a világunkkal 25 éven belül. Az Argentin Katolikus Egyetem kutatói arra figyelmeztetnek, hogy ha nem teszünk sürgős lépéseket a klímaváltozás megfékezésére, 2050-re az emberek tömegei halnak bele a felmelegedés következméneibe, akt csak tetéznek a negatív gazdasági hatások. A szén-dioxid jelenléte nem átmeneti állapot, hanem olyan kémiai örökség, amellyel generációk százai fognak küzdeni. A legfrissebb adatok alapján a levegőbe bocsátott szén-dioxid nagyjából 20 százaléka évszázadokon át érintetlenül a légkörben marad, az utolsó 10 százalék természetes úton történő elnyelődéséhez pedig több tízezer évre van szükség. Ez a fizikai realitás magyarázza, hogy miért téves az az elképzelés, miszerint a nettó zéró emisszió elérése után a természet azonnal regenerálódni kezd. A felhalmozott gázok által csapdába ejtett energia továbbra is fűti a bioszférát. Ez a hosszú távú tehetetlenség közvetlenül kihat a Föld legnagyobb hőtárolóira és jégtömegeire is. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentései is megerősítik, hogy a klímaváltozás számos következménye – mint az óceánok mély rétegeinek felmelegedése, a tengerszint emelkedése és a sarki jégsapkák olvadása – alapvetően visszafordíthatatlan folyamat évszázados vagy évezredes időtávlatokban. A megolvadt jég nem fagy meg újra egyik napról a másikra, ami tartósan magas tengerszintet vetít előre. A tanulmány két fejlődési pályát vázol fel. Az egyik egy mérsékeltebb jövő, ahol a felmelegedés a század közepén 1,5 Celsius-foknál tetőzne, majd lassan csökkenni kezdene. A második forgatókönyv egy „veszélyes” antropocén korszakot vázol fel, amelyben a Föld tartósan csapdába esik a magas hőmérsékleti tartományokban , beindítva a különböző éghajlati billenőpontokat. A felmelegedés forgatókönyvei: A fekete vonalak az 1850-ig tartó rekonstrukciókat mutatják; a zöld pálya az optimista változat, amikor nagy erőfeszítésekkel sikerül már belátható időn belül az átlagos hőmérsékletet csökkenteni; az okker színű pálya legvalószínűbb, a meredek hőmérsékletemelkedés 2200-ig folytatódik, és csak utána kezd lassan csökkenni; a piros pálya legrosszabb forgatókönyv / Ábra: Johan Rockström et al. / Earth's Future A kutatás egyik leginkább kijózanító megállapítása, hogy a bolygó meleg állapotban tartásához még csak óriási gyárakra vagy fosszilis erőművekre sincs szükség a jövőben. Az olyan alapvető és jelenleg elkerülhetetlennek tartott emberi tevékenységekből származó minimális háttérkibocsátások, mint a modern mezőgazdaság vagy a globális földhasználat, önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy a Földet évezredekre ebben a forró csapdában tartsák . Ezek a mindennapi, elenyészőnek tűnő emissziók egy több ezer éves időskálát vizsgálva gigantikus kumulatív hatást fejtenek ki, teljesen semlegesítve a természetes szénnyelők kapacitásait . A tudósok szerint már most benne vagyunk az „Antropocén futóhomokban”, és minél tovább várunk, annál mélyebbre süllyedünk. A fizikai folyamatok passzív elszenvedése helyett a kutatók szerint egy aktív külső erőre van szükség ahhoz, hogy megszabaduljunk a következményektől. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a globális kibocsátások drasztikus lejjebb szorítása mellett párhuzamosan elengedhetetlen a már korábban kibocsátott szén-dioxid mesterséges, technológiai úton történő aktív kivonása és tárolása is . Bár a jövőkép rendkívül rideg, a szerzők hangsúlyozzák, hogy a cselekvési ablak még nem zárult be teljesen. Minden egyes tonna szén-dioxid, amelyet sikerül megspórolnunk, közvetlenül csökkenti a jövőbeli felmelegedés csúcsértékét. Azaz – a Science X cikke szerint – a jelenlegi tevékenységünkkel közvetlenül írjuk a földi éghajlat forgatókönyvét a következő évezredekre. globális felmelededés