● news.bsdnet.hu

– Aki tévéműsoron dolgozik, az köt kompromisszumot. Nagyjából minden nap. Minden pozícióban emberek dolgoznak, akik hoznak szubjektív döntéseket, és tapasztalatom szerint minden főszerkesztőnek, középvezetőnek, felsővezetőnek, sőt, akár tulajdonosnak vannak preferált emberei, témái, irányvonalai (nem feltétlenül politikaiak, sőt). Amikor bekerülsz egy kisebb vagy nagyobb rendszerbe, megtanulod az írott és íratlan szabályait. Mivel minden tévés produkció egy nagyobb rendszer része: a keresztpromóciós kötelezettségektől kezdve a „nem szarunk oda, ahonnan eszünk” elven át akkor is számtalan dolgot kell figyelembe venni, ha semmi politika nincs benne. Az, hogy egy felsővezető által kedvelt ismert embert el kell hívni minden castingra, bizonyos időközönként szerencsés megkérdezni a csatorna magazinműsorjaiban és esetleg be is kerül valahova zsűrinek nem egy olyan dolog, amin bárki meglepődik, aki valaha dolgozott nagy tévénél. Ha egy vezető egyszer tesz egy pozitív megjegyzést valakire és egy munkatárs ezt hallja, akkor elindul az az automatizmus, hogy a megdicsért illető neve többször merül fel, mint potenciális szereplő. Ez egy alap emberi működés, és nem említhető egy lapon azzal, hogy felsőbb utasításra készül egy olyan anyag, ami hazugságon alapul. Tehát amikor egy híroldal szerkesztője, aki kitesz olyan híreket, amikről tudja, hogy teljes hazugságok. Szerintem az a szakember, aki aktívan részt vett a nézők/olvasók szándékos megtévesztésében (tehát nem „csak” bevilágított egy stúdiót vagy állt a kamera mögött) bármilyen módon és pozícióban, egyszerűen ne legyen többé újságíró, ne dolgozzon többet a médiában. Aki megrendelt, megírt, kiengedett, fals hangulatkeltő képekkel ellátott egy olyan hírt, amiről ő maga pontosan tudta, hogy nem igaz, az adja vissza a billentyűzetét. Elnézést, hogy ilyen teátrálisan fogalmazok, de ahogyD. Tóth Kriszta is megírta, nem a kormány által finanszírozott sajtóban dolgozni az elmúlt nagyjából 4-6 évben nem volt egy fáklyásmenet sok tekintetben – a „kedves”... hát, nem szívesen mondom, hogy kolléga szépen el is mondja a Partizán interjúban, hogy a médiában azért nem lehet ám olyan jól keresni, kivéve – ugye – ha elmész hírt hamisítani (tudom, demagóg a megfogalmazás, csak hát igazából ez az igazság). Persze, biztosan van, akinek nem a pénz volt a motivációja (sőt, biztos olyan is akad, aki nem is keresett jól), és nehéz kívülről látni egy rendszert akkor, ha benne vagy – valószínűleg sok béka nem vette észre, hogy közben megfőtt. De most van tér és alkalom ránézni az eddigi működésre, és a bocsánatkérés mellett fontosnak tartom azt is, hogy aki kicsit ellentartott ugyan, de annyira azért nem, hogy bármit kockáztasson ezzel, arról kimondjuk: ő nem alkalmas arra, hogy hiteles újságíró legyen. És akkor ne legyen az. Főleg ne hírszerkesztésben. Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat! Szükségünk van a támogatásodra. Tóth Flóra Kiemelt kép: Getty Images/Cavan Images, Unsplash/Sam McGhee