„Vágyom arra, hogy a korrupt fideszes oligarchiák és politikusok elszámoltatása törvényes módon elkezdődjön végre” – interjú Kunhalmi Ágnessel
NLC
2026-06-10 11:03
Hajnali öt órakor jött az üzenet, hogy szívesen vállalja az interjút. Mindig ilyen korán kezdi a napot?
Igen, pacsirta típus vagyok, megszoktam a hajnali munkakezdést. Egy politikus munkaideje nem nyolc órán át tart, egyéni országgyűlési képviselőként szinte mindig rendelkezésre álltam, ezért a korai órákat is hasznosan töltöttem, például e-mailekre válaszoltam, a parlamenti felszólalásaimra készültem, vagy a választókerületem lakossági problémáira kerestem megoldást. A politika egy önkizsákmányoló életforma, egyik feladat jön a másik után, sosem elegendő 24 óra a dolgok elvégzésére.
Fiatal felnőtt éveitől politizál, 23 évet töltött politikusok között. Milyennek látja belülről ezt a világot?
Kegyetlen világ, és nőként benne lenni ez hatványozottan igaz. Tűrni kell a lelki abúzust és nem szabad gyengének, vagy betegnek látszani, mert élve felfalják az embert. Többek között ezért sem beszéltem eddig a súlyos nőgyógyászati problémámról, az endometriózisomról sem. Éveken át erős fájdalmakkal éltem, miközben a munkámat végeztem a Parlamentben. Az erős és görcsös alhasi fájdalmak miatt sokszor voltam nagyon rosszul, de ezt lepleztem, még a párttársaim előtt is sokáig titkoltam, hogy mennyire beteg vagyok. Az elviselhetetlen fájdalom már nemcsak a menstruációm alatt, hanem egy idő után a két ciklus között is kitartott. Sajnos az endometriózisomat csak nagyon nehezen fedezték fel, egy nőgyógyász félre is kezelt, mert azt hitte, hogy petefészek-gyulladásom van és rengeteg antibiotikumot írt fel számomra, ami kellemetlen mellékhatásokkal járt. Később az Endometriózis Magyarország Alapítvány segítségével sikerült eljutnom legalább a helyes diagnózisig, majd a kiváló endometriózis specialistához, Dr. Bokor Attilához, aki megműtött.
Azóta a fizikai fájdalmam megszűnt, legalább ezzel nem küzdök már. A szüleim elvesztését azonban még mindig nem dolgoztam fel. Két éven belül mentek el. Édesapám Alzheimer-kórban szenvedett, édesanyám élettelen testére pedig én találtam rá a kiskunmajsai házunkban. Szívelégtelenség okozta a váratlan halálát. A szüleim elvesztése sokkhatásként ért, hirtelen üres lett minden, de gyorsan talpra kellett állnom, hiszen ahogy az előbb említettem, egy politikus nem mutatkozhat gyengének. A magánéletem szomorú eseményeiről eddig nem is beszéltem, most is csak azért teszem, mert nem vagyok országgyűlési képviselő.
Fotó: Ványi Ákos
Miközben testi és lelki fájdalom gyötörte, egyszer sem gondolta azt, hogy feladja a karrierjét és visszavonul? Az egészsége, a mentális békéje talán fontosabb lett volna.
Nem, mert az elkötelezettség legnagyobb fokával végeztem a munkámat az Orbán-kormánnyal szemben. Hittem abban, hogy sikerül megdönteni a kizsákmányoló rendszert. Amikor pedig idén áprilisban visszaléptem az országgyűlési választáson a TISZA Párt képviselőjelölt javára, úgy éreztem, meg kell tennem, amit a haza megkövetel. Most pedig én is vágyom arra, hogy a korrupt fideszes oligarchiák és politikusok elszámoltatása törvényes módon elkezdődjön végre, mert bíróság elé kell állítani a bűnösöket.
Ha mérleget kellene vonni, hogyan értékelné a politikusi pályáját?
Hogy őszinte legyek, befejezetlennek érzem a karrieremet. Végigküzdöttem a Fidesszel szemben 16 évet, de a sors nem adta meg most, hogy kormányon lévő országgyűlési képviselő is lehessek. Sokat tettem a körzetemben élőkért, például egy iskolát mentettem meg a kormányzati bezárástól, de mindig arról álmodtam, hogy kormánypárti képviselőként még többet tehessek a választókerületemért, a XVIII. kerületért és a szülővárosomért, Kiskunmajsáért is szívesen tettem volna sok mindent, de nem volt rá lehetőségem, mert az állandó ellenzéki szerep szűk kereteket biztosított.
Jól gondolom, hogy politikusként Ön nem lett milliárdos?
Hát jól! Kiskunmajsáról többek között annak köszönhetem, hogy eljuthattam idáig, hogy a jelenlegi magyar parlamentben szerencsére nem csak gazdag arisztokraták ülhetnek, akik fizetés nélkül is megélnek. A XIX. században ez kicsit másként volt. A jelenlegi demokráciában azért kapnak tiszteletdíjat a képviselők, hogy ne csak a kiváltsággal élők és a vagyonosok lehessenek képviselők, hanem választások útján mindenkinek legyen lehetősége bekerülni a Parlamentbe. Ezért kell, hogy fizetés is járjon számukra.
Becsülettel végeztem a munkámat azért a tiszteletdíjért, amit országgyűlési képviselőként kaptunk. Azon felül soha nem voltam megvesztegethető, vagy tisztességtelen dolgokra rávehető.
Most, hogy nem tagja az Országgyűlésnek, milyen tervei vannak?
Társadalmi munkában az endometriózisban szenvedő nőknek szeretnék segítséget nyújtani, hiszen ez az egészségügyi probléma több, mint kétszázezer nőt érint hazánkban. Tennivalóm bőven lenne ezen a területen, hiszen sok a dezinformáció és a meddőségek jelentős számáért is ez felel. Továbbá a párommal nagyon szeretnénk kisbabát, amely szintén évek óta tartó küzdelem számunkra.
Sulyok Tamás eltávolítását milliók várják. Ugyanakkor a TikTokon szárnyra kapott egy felvetés, mely szerint, Ön akár alkalmas is lehetne köztársasági elnöknek. Elvállalná, ha felkérnék?
Nem hallottam erről, de most azt gondolom, hogy nem én lennék a megfelelő személy köztársasági elnöknek. Most egy olyan emberre van szükség, aki a magyar társadalom egységesen elfogad. Jelenleg jót tenne a magyar demokráciának, és a lejáratott köztársasági elnöki intézménynek is, ha közvetlenül az emberek választhatnának új elnököt. Ezzel helyre lehetne állítani az intézmény tekintélyét is. Abban egyetértek, hogy Sulyok Tamásnak már le kellett volna mondania, mert semmilyen szinten nem szolgálja a nemzet egységét, rendkívül alacsony a támogatottsága, amiről csak ő tehet.
Fotó: Ványi Ákos
Bár idén májustól nem dolgozik a Parlamentben, a népszerűsége csúcsán áll. Ezt abból is gondolom, hogy az Ön választási plakátjából több, mint ezernyolcszáz darabot igényeltek a rajongói és több napon át, órákon keresztül dedikált. Meglepte, hogy ilyen népszerű?
Jólesik az emberek szeretete, de ez felelősséggel is jár. A fiatalok részéről különösen váratlanul ér ez a fajta rajongás. Sok meghívást kapok egyetemi köröktől, civil szervezetektől, hogy tartsak előadásokat számukra és meséljem el a Parlamentben töltött éveimet, én hogyan láttam, baloldali szemüvegen keresztül az elmúlt és a jelenlegi időszakot a magyar politikában és hogyan látom a baloldal jövőjét a következő években.
Öntől a szereplés nem áll távol. Színésznőnek készült, ha jól tudom.
Pontosítok, 16 éves koromig éreztem úgy, hogy színésznő szeretnék lenni, mert már általános iskolásként vers- és mesemondó versenyeket nyertem, később a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatos tanulója voltam, de 16 évesen elhagyott ez a gyermekkori vágyam. Egy időben úgy éreztem, hogy nekem való a művészi pálya, de aztán más irányba fordultam. Sokáig államtisztviselő akartam lenni. Medgyessy Péter kormányzása alatt az egyetemek mellett a miniszterelnöki kabinetirodán a Miniszterelnöki Hivatalban titkárnőként dolgoztam. De később egyre inkább a politikai pálya felé orientálódtam, majd a politológusi diplomát is megszereztem.
Amikor a húszas éveim elején felhívtam a jogász édesapámat és elmondtam neki, hogy beléptem egy pártba, ő csak annyit kérdezett dermedten: ’Atya ég, de melyikbe?’ Amikor elmondtam, hogy az MSZP-be, akkor megnyugodott, hiszen vidéki szociáldemokrata családból származom, de a második kérdése az volt: ’Minek ez neked, Ági?’ A döntésemet persze elfogadta, ám akkor még azt gondolta, hogy belőlem is jogász lesz, esetleg édesanyám szakmáját folytatva pedagógus.
Amíg kitalálja, hogy a következő években mivel szeretne foglalkozni, hogyan telik majd az idei nyara?
A szülőföldemre, Kiskunmajsára megyek többször. Szuper gyógyfürdője is van, szorgalmazok mindenkit, hogy keresse fel. A testvéremet, a keresztgyerekeimet és a párom családját is sokszor meglátogatjuk. A Velencei-tónál van egy kis nyaralónk, ott is eltöltünk néhány hetet. Sütni-főzni és olvasni is szeretek, de a politikában töltött bő két évtized után rájöttem, hogy nekem a politika a hobbim is. A mostanában divatos „énidő” kifejezést nem ismerem igazán, én mindig nagyon sokat dolgoztam. Talán most, 43 évesen találok magamnak majd egy politikán kívüli hobbit is. Később térjünk vissza rá, hogy sikerült-e.The post „Vágyom arra, hogy a korrupt fideszes oligarchiák és politikusok elszámoltatása törvényes módon elkezdődjön végre” – interjú Kunhalmi Ágnessel first appeared on nlc.