● news.bsdnet.hu

A TISZA választási kampányának egyik központi ígérete a „rendszerváltás” volt, amelynek fontos elemeként Magyar Péter a Fidesz által kinevezett, kulcsfontosságú intézmények élén álló vezetők leváltását ígérte. A Political Capital friss elemzése szerint azonban ez a folyamat a Fidesz jelentős meggyengülése ellenére sem halad olyan gyorsan és gördülékenyen, mint ahogyan azt a TISZA-tábor egy része várhatta. Az intézet szerint Magyar Péter első körben politikai nyomásgyakorlással próbálta elérni, hogy az általa „Fidesz-báboknak” nevezett közjogi szereplők és intézményvezetők önként távozzanak posztjukról. A miniszterelnök több érintettet is név szerint megnevezett: Sulyok Tamás köztársasági elnököt, Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyészt, Polt Pétert, az Alkotmánybíróság elnökét és a testület többi tagját, Varga Zs. Andrást, a Kúria elnökét, Senyei György Barnát, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, Windisch Lászlót, az Állami Számvevőszék elnökét, Rigó Csaba Balázst, a Gazdasági Versenyhivatal elnökét, valamint Koltay Andrást, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét. A legnagyobb politikai nyomás Sulyok Tamásra nehezedett, akit Magyar Péter az ügy jelképévé tett. A Political Capital ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az államfő nem pusztán szimbolikus akadálya lehet a TISZA által ígért intézményi átalakításnak. A köztársasági elnök ugyanis az alkotmánymódosítások kivételével bármely törvényjavaslatot előzetes normakontrollra küldhet az Alkotmánybírósághoz. Amíg tehát Sulyok Tamás hivatalban van, és az Alkotmánybíróságban is a Fidesz által megválasztott tagok ülnek, addig akár az uniós források lehívása szempontjából fontos jogszabályok hatálybalépése is csúszhat. Az elemzés szerint ugyanakkor Magyar Péter politikai nyomásgyakorlása nem érte el a célját: az érintett vezetők nem mondtak le a május 31-i határidőig. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a TISZA nem szervezett nagyobb politikai akciót, például tüntetést a Sándor-palota elé, így az államfőnek nem kellett közvetlenül szembesülnie a távozását támogató választói nyomással. Miután az önkéntes távozás elmaradt, a TISZA számára a közjogi megoldás maradt. A Political Capital szerint azonban úgy tűnik, ez nem készült el időre. A határidő lejárta után Magyar Péter nem állt elő azonnal konkrét, kodifikált javaslattal, noha korábban maga jelölte ki a május 31-i dátumot. Június 1-jén, a Sándor-palotánál tett látogatása után is csak annyit közölt, hogy a frakcióval megkezdi az egyeztetést az alkotmánymódosításról. Az elemzés szerint sokan ennél konkrétabb bejelentést, akár már benyújtásra kész javaslatot várhattak volna. A Political Capital úgy látja, a folyamatnak még csak az elején járunk, és a TISZA számára legalább két komoly kockázat látszik. Az elemzés szerint nemzetközi kritikákra is számítani lehet. Különösen azért, mert Sulyok Tamás a Velencei Bizottsághoz fordult, ami éppen azt a célt szolgálhatja, hogy a folyamat nemzetközi jogállamisági vitává váljon. Ez a TISZA számára kellemetlen helyzetet teremthet, hiszen ellenzékben maga is gyakran hivatkozott nemzetközi szervezetek állásfoglalásaira. Ugyanez igaz a többi intézményre is: a TISZA-nak olyan vezetőket kell találnia, akik nem pusztán politikai értelemben váltják le a korábbi kinevezetteket, hanem képesek visszaépíteni az intézményekbe vetett bizalmat, és valódi kontrollt gyakorolni a kormány felett. Az elemzés egyik fontos következtetése, hogy az elmúlt hetekben ez a folyamat nem a TISZA eredeti terve szerint alakult. A párt A-terve vélhetően az önkéntes lemondásokra épült, ez azonban nem működött. A nehezebb, vitathatóbb és politikailag kockázatosabb közjogi út csak most kezdődik. A Political Capital szerint a helyzet sajátossága, hogy ebben a konfliktusban a Fidesz szerepe látványosan háttérbe szorult. A korábbi kormánypárt mára lényegében az egykori ellenzéki szerepkészletet használja: diktatúrát emleget, jogállamot véd, nemzetközi szervezetekhez fordul, és tüntetést szervez. Az elemzés szerint ez az elmúlt tizenhat év kormányzása után hiteltelenül hat, és éppoly kevéssé tűnik hatékonynak, mint korábban a TISZA által leváltott régi ellenzék akciói. A kérdés így már nem pusztán az, hogy a TISZA képes lesz-e leváltani a Fidesz által bebetonozott vezetőket, hanem az is, hogy ezt milyen áron, milyen jogi megoldással és milyen új szereplőkkel teszi meg. A Political Capital elemzése alapján a közjogi út ugyan megnyílhat a személycserék előtt, de a valódi kockázat politikai: a TISZA-nak úgy kell lebontania a Fidesz örökségét, hogy közben ne tűnjön annak módszereit folytató új hatalomnak.