● news.bsdnet.hu

Hét évvel ezelőtt a máltai Gozo-sziget közelében merült le több mint száz méteres mélységbe egy robot, hogy a tengerfenéken található hajóroncsokról felvételeket készítsen. Az eredmény olyan izgalmas volt, hogy a képek láttán víz alatti expedíció indult a leletek feltárására. A Viasat History történelmi csatorna filmjében bemutatja, hogy a fosztogatás, az üzlet és a rabszolga-kereskedelem szorosan összefonódott a rég letűnt világban. Eszes Andrea Newsroom újságíró Ezeket látta már? A kutatást Timmy Gambin máltai tengeri régész, a Máltai Egyetem professzora vezeti – a térség egyik legismertebb víz alatti örökségkutató szakembere, aki pályafutása során számos mediterrán roncs feltárásában vett részt . Már az első szonárfelvételek figyelemre méltó részleteket árulnak el: két korabeli horgony, ágyúk, ágyúgolyók és egy jelentős kerámiarakomány rajzolódik ki a tengerfenéken. Gambin szerint a hajó egyértelműen abból az időszakból származhat, amikor Málta a tengeri kalózkodás egyik központja volt. Timmy Gambin régész a 126 méteren fekvő roncshoz készül / Fotó: Viasat History A roncs a romantikus kalóztörténetek helyett kézzelfogható bizonyítékokat szolgáltat a 16–17. századi mediterráneumról. A korszak tengeri konfliktusait a törvényen kívüli fosztogatók mellett a korzárok azaz a legális tengeri kalózok is alakították, akik gyakran uralkodói felhatalmazással támadtak meg ellenségesnek vélt hajókat, lefoglalhatták azok rakományát, foglyokat ejthettek, és a zsákmányt értékesíthették. Tehát az erőszak jelentős része jogi keretek között zajlott, így kalóz és korzár között a különbséget sokszor mindössze annyi jelentette a gyakorlatban, hogy utóbbi jogi felhatalmazással tette ugyanazt, amit az előbbi is megtett. Különleges búvár a lelet helyszínén / Fotó: Viasat History A feltárt hajó rakománya a korszak kereskedelmének mozgó értekeire is rávilágít. A fegyverek mellett kiváló minőségű kerámiákat találtak , amelyek nyilvánvalóan nem a legénység mindennapjait szolgálták, sokkal inkább a kor tehetősebb rétegeinek igényeit elégíthették ki, vagyis jelentős kereskedelmi értéket képviseltek. A legértékesebb „rakomány” azonban sok esetben maga az ember volt. A foglyul ejtett férfiakat, nőket és gyermekeket rendszeresen adták-vették, váltságdíjért tartották fogva, vagy gályarabságra kényszerítették – ez akkoriban a gazdaságot működtető rendszer volt, amely a Földközi-tenger mindkét partján valóságos fenyegetést jelentett. A kutatók szerint a most vizsgált maradvány jól példázza , milyen célpontokat kerestek a 16. században a korzárok. Az ilyen hajók ugyanis egyszerre szállítottak értékes kereskedelmi árukat és fogságba ejthető utasokat. Gambin ennél is tovább megy: lehetséges forgatókönyvként azt sem zárja ki, hogy a rakomány egy része eleve „emberi rakomány” volt. A roncsból kiemelt kerámiaedény / Viasat History A feltárás egyik legmeglepőbb tanulsága ugyanakkor levéltári forrásokból rajzolódik ki. A dokumentumok szerint a korzárvállalkozások hasznából nem kizárólag hajótulajdonosok, kereskedők vagy katonák részesültek. Az egyik dokumentum például egy Mustafa nevű rabszolga nyilvános árverését rögzíti. Az ilyen források arra utalnak , hogy a korzárvállalkozásokba vallási közösségek is befektethettek. Erről és a kutatás nyomán feltárt további újdonságokról szól A Földközi-tenger kalózai című dokumentumfilm, amit itthon a Viasat History történelmi csatorna vetít magyar nyelven, június 12-én pénteken 21 órától. uborka