● news.bsdnet.hu

Furcsa látvány fogadta azokat, akik tegnap délután a Dohány utcában sétálgattak: a Magvető Café ugyanis annyira megtelt Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi Hullámzó horizont című regényének bemutatójára, hogy sokan már csak a járdáról tudták követni az eseményeket. A tömeg a nyitott ablakon keresztül leste a bentieket, egyesek a párkányra támaszkodva, sőt, olyanok is akadtak, akik magában az ablakkeretben ültek. A kint rekedtek érdeklődve könyököltek befelé, látva, hogy a kötetbemutatóra már esélyük sincs bejutni. A bent ülőket Láng Annamária színésznő varázsolta el, aki a regényből felolvasva azonnal remek atmoszférát teremtett a teremben. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent Hullámzó horizont két szerző műve és két világ találkozása. Főhőse Villő, egy magyar szülők gyermekeként New Yorkban felnövő lány, aki 1993 nyarán úgy dönt, hogy életében először Magyarországra utazik. Amerikában ő másodgenerációs bevándorló, a rendszerváltás utáni, karneválian színes Budapesten pedig egy átutazó jöttment. Bár a két író már 27 éve dolgozik együtt – szövegeiket mindig közösen megvitatják, és korábban írtak már közös novellát is –, egy egész regény összefűzése komoly műhelymunka elé állította őket. Garaczi László felidézte, hogy az akkulturáció (kulturális beilleszkedés) és az identitásképzés folyamatos, közös témájuk volt, a multikulturalizmus és a kulturális nomádság kérdései mindig is foglalkoztatták őket. Amikor elkezdtek ilyen típusú, privát szövegeket írni, felmerült bennük a kérdés: hogyan lehetne ezeket egységes egésszé gyúrni? Sokat harcoltunk azon, milyen legyen a nyelvezete. Az ő beszédmódja, írásmódja minimalista típusú írásmód, én meg többet szeretek trükközni a nyelvvel, hosszú mondatokkal. Volt egy hosszabb menetünk – mesélte Garaczi László a stílusok összehangolásáról. Nagy Ildikó Noémi hozzáfűzte, hogy a formai különbségek kulturális gyökerekből is fakadnak. Nem csak ez, hanem másmilyen kultúrából is jövünk. Én az angolszász kultúrában nevelkedtem, az az irodalom fekszik jobban, míg Laci másmilyen irodalmi múltból jön, ezért másképp állt hozzá, hogyan nézne ki a regényünk. Ezt is össze kellett csiszolnunk. Komoly belső „meccsek” zajlottak arról is, hogy a történetmesélés mennyire legyen hagyományos vagy fragmentált. Garaczi megjegyezte, hogy az ő könyvei alapesetben nem arról szólnak, hogy „ki a gyilkos”, és a végén elvarrják a szálakat. Hosszan egyeztettek arról, mi történjen a könyvben, ki legyen a főhős, és honnan hová érkezzen meg. A regény központi motívuma, a címben is szereplő hullámzás szintén hosszas alkotói folyamat eredménye. Szegő János szerint a kötet fő erénye a „közelre nézés”, miközben a cím a távoli horizontot hozza be. A címválasztás sem volt egyszerű: mintegy 150 verzió versenyzett egymással. Nagy Ildikó Noémi szerint a hullámzás a bizonytalanságot és a folyamatos mozgást is jelképezi: A jövő is folyamatosan hullámzik, ahogy Yoda mester is mondja, a jövő is mindig mozgásban van. Az 1993-as Budapest világát mindketten megélték, de teljesen más élményekkel. A saját emlékek mellett komoly könyvtárazásra, korabeli források beszerzésére is szükség volt. Különösen inspirálónak találták azokat a rendszerváltás környékén megjelent könyveket, amelyek azt mutatták be, hogyan látják a Magyarországon élő külföldiek a magyarokat. Ezeket újraolvasva a saját emlékeiket is úgy használták fel, mintha egy idegen tekintet nézne rájuk – mintha valaki legeslegelőször látná ezeket a kultikus helyeket. A beszélgetésben szóba került a regénybe beszűrődő politikai szál is. Szegő János felvetette, hogy a szöveg mélyebb rétegeiben diszkréten, de folyamatosan jelen vannak a korszak meghatározó eseményei és figurái – Antall József betegségétől kezdve Orbán Viktoron át egészen a későbbi politikai szereplőkig (például a Demokratikus Koalíció vagy a Tisza Párt metaforikus megjelenéséig). Garaczi László elmondta, hogy ez a politikai jelenlét kezdetben véletlenszerűen, a munka folyamatában alakult ki. Egy idő után tudatosították magukban, hogy bizonyos történelmi és politikai figurák felbukkannak a könyvben, és ekkor már szándékosan is forszírozták a jelenlétüket. A leghangsúlyosabban a nemrég megbukott miniszterelnök van jelen a könyvben. Azt is eldöntöttük, hogy név nélkül szerepelnek ezek a figurák, mert azokra a hétköznapi hősökre akartunk koncentrálni, és nem akartuk, hogy elvigye a fókuszt az, hogy aktuális politikusok is szerepelnek a könyvben. Ezek inkább ilyen érintőleges kapcsolódások – fejtette ki Garaczi. Nagy Ildikó Noémi ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a politika intenzitását nagyban meghatározza a narrátor pozíciója, hiszen a főszereplő nem egy belső és elkötelezett szemlélő. A politikai helyzetet a főszereplő, Villő szűrőjén keresztül látjuk. Ő végül is egy külföldi lány, akit ez nem igazán érint: nem néz magyar tévét, nem olvas hazai lapokat, legfeljebb az angol nyelvű Budapest Sunt, amely eleve egy szűrő. Míg az Amerikából hazalátogató szüleinek ez óriási tét, addig a tinédzser Villőhöz az egészből csak annyi jut el, amennyit két Expressz-hirdetés között, véletlenül elcsíp egy-egy szalagcímből. Bár Szegő János felvetette, hogy a korszak politikája talán inkább csak egyfajta háttérzaj, díszpolitika volt a mai viszonyokhoz képest, Garaczi ezzel nem teljesen értett egyet. Szerinte a kilencvenes évek eleje nagyon is hasonlított a mai közhangulatra: az emberek abszolút politizáltak, és erős volt a közéleti aktivitás. A könyvben ráadásul mindezt egy nem feltétlenül megbízható narráció formálja, hiszen a főszereplő – bár konkrétan felidézi a történteket – sajátos, kívülálló szemszögből látja a magyar valóságot. (Borítókép: Szegő János, Garaczi László, Nagy Ildikó Noémi és Láng Annamária 2026. június 9-én. Fotó: Tövissi Bence / Index) Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!A döntés az Ön kezében van! Kövesse az Indexet Facebookon is!