● news.bsdnet.hu

A klímaváltozás és az egyre szélsőségesebb vízgazdálkodási viszonyok miatt Magyarországon elkerülhetetlenné vált a szemléletváltás. A korábban domináns vízelvezetési gyakorlat helyét fokozatosan a vízvisszatartás veszi át, amelyben a tógazdaságok kiemelt stratégiai szerepet tölthetnek be. A halastavak ugyanis nem vízpazarló létesítmények, hanem az ország egyik legjelentősebb vízmegőrző rendszerei. Az Agrárközgazdasági Intézet (AKI), a HUNATiP és a MA-HAL közös szakmai konferenciáján a kormányzat, a vízügyi szakma, a kutatók és a termelők képviselői egyaránt arra keresték a választ, hogyan alkalmazkodhat az ágazat a fokozódó vízhiányhoz, és milyen innovációk segíthetik a jövő fenntartható halgazdálkodását. A konferenciát megnyitó dr. Goda Pál , az AKI ügyvezető igazgatója hangsúlyozta, hogy az ágazat jövőbeni versenyképessége elképzelhetetlen pontos adatgyűjtés és tényalapú innováció nélkül. Kiemelte, hogy a várhatóan szűkülő uniós források miatt a hatékonyság növelése és az új megoldások alkalmazása egyre nagyobb jelentőséget kap. A vízgazdálkodás kérdése a klímaváltozás következtében központi jelentőségűvé vált, hiszen megfelelő vízkészletek hiányában a haltermelés fenntarthatósága is veszélybe kerülhet. Hubai Imre , az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára előadásában rámutatott, hogy a víz ma már nem pusztán termelési tényező, hanem stratégiai jelentőségű nemzeti erőforrás. Elmondta, hogy a közvélekedéssel ellentétben sem a mezőgazdaság, sem a halgazdálkodás nem tekinthető jelentős vízpazarlónak: a felszíni vízkészletek felhasználásából mindkét ágazat hozzávetőleg 10-10 százalékos arányban részesedik. Ugyanakkor Magyarország vízellátása rendkívül sérülékeny, mivel a rendelkezésre álló vízkészletek több mint 95 százaléka külföldről érkezik. A konferencián felmerült annak lehetősége is, hogy a vízvisszatartási támogatásokat kiterjesszék azokra a használaton kívüli, eliszaposodott halastavakra – Fotó: Shutterstock Az államtitkár több fontos célt és eredményt is ismertetett: A konferencián felmerült annak lehetősége is, hogy a vízvisszatartási támogatásokat kiterjesszék azokra a használaton kívüli, eliszaposodott halastavakra, amelyek haltermelésre már nem alkalmasak, de jelentős vízmegtartó kapacitással rendelkeznek. A szakértők szerint ezek revitalizációjával akár 20–25 ezer hektárnyi terület és további 300–500 millió köbméter víz vonható be a vízvisszatartási rendszerbe. Gacsályi József , az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese szerint az elmúlt két évtizedben alapvetően megváltozott Magyarország vízgazdálkodási helyzete. Míg korábban a belvíz és a víztöbblet jelentette a fő kihívást, napjainkra a tartós vízhiány vált meghatározó problémává. A helyzetet tovább súlyosbítja az országon belüli egyenlőtlen vízeloszlás. A Duna vízgyűjtő területén koncentrálódik a készletek háromnegyede, miközben a Tisza-völgy jelentős vízhiánnyal küzd. A szakember szerint országos szinten mintegy 1400 milliméternyi csapadéknak megfelelő vízmennyiség hiányzik a rendszerből, ami közel 13 köbkilométeres talajvízhiányt eredményezett. Az OVF által elindított „Vizet a tájba” program célja, hogy a csapadékot és az árhullámokat minél nagyobb mértékben helyben tartsa, illetve visszavezesse az egykori árterekre. A program a korábbi vízelvezető szemlélet helyett a vízmegőrzést helyezi előtérbe, amely már jogszabályi szinten is megjelent a vízügyi szabályozásban. A konferencia egyik fontos üzenete az volt, hogy a vízhiány elleni küzdelem nem kizárólag új műszaki beruházásokkal oldható meg. Legalább ilyen fontos a meglévő vízrendszerek hatékonyabb működtetése, valamint a táji és ártéri vízvisszatartás erősítése, amelyben a halastavak meghatározó szerepet tölthetnek be. Forrás: allattenyesztok.hu Indexkép: unsplash.com