Lesz térdelés?

Gyerekkoromban nem csak gyűjtést rendeztek Isaurának, de illett elolvasni a Tamás bátya kunyhóját is. Ha azt mondtad, nem érdekel, már akkor nem tartott jó embernek a tanító néni. Engem nem érdekelt különösebben, nem azért, mert gonosz vagyok vagy érzéketlen. Boldogságot kívántam az összes elnyomottnak, de Ábel sorsa közelebb állt hozzám, akit a román csendőr sanyargatott, és már gyerekfejjel azt gondoltam, mindenki foglalkozzon a saját dolgával, mert más úgyse fog az övével. Később olvastam, hogy Amerikában még az ötvenes években is a feketék a buszon csak hátul ülhettek, bezzeg a fehér, keresztény heteroszexuálisok! De hát ez rég volt. Ma: a 18 éves egyetemistát, Henry Nowakot megkéselte egy migráns, Vickrum Digwa. A dolog brutalitását jelzi, hogy az illető ötször szúrta meg szerencsétlen fehér srácot. Mindez Southamptonban történt. A kiérkező „rendőröknek” a migráns azt hazudta, hogy ő „rasszista támadás áldozata”, míg Digwa anyja elrejtette a gyilkos fegyvert. A rendőrök azonnal a gyilkos bevándorlónak hittek, és megbilincselték a vérző, haldokló Nowakot, aki kilencszer mondta a rendőröknek, hogy őt késelték meg, mire az egyik zsaru cinikusan annyit mondott: „Nem hiszem, haver.” Henryt a rendőrök a földön vonszolták, mert nem tudott talpra állni, miközben többször is mondta, hogy „nem kapok levegőt”. Ezután belehalt a sérüléseibe. Azok, akik a BLM-mel és Floyddal szimpatizáltak itthon, vajon megteszik-e ugyanezt egy nem fehér elkövető és fehér áldozat kapcsán is? Ma olyan világot élünk, hogy az idegennek előjogai vannak, és ha megbicskáz egy fehér embert, nem hívnak orvost. Olyan világot élünk, hogy az idegennek hisznek bizonyíték nélkül, és a vád bemondásra megy. A büntetés halál. A saját vérében hagyták megfulladni bilincsben a rendőrök, mert aki leszúrta, azt mondta, hogy rasszista. És ez ma elég. Örök – és szomorú – törvény, hogy arany középút csak a cél szintjén létezik, a valóságban nem. Hát, én azt mondom, akkor már inkább utazzunk mi elöl.