● news.bsdnet.hu

Televíziósnak lenni nem szakma, hanem diagnózis – mondogattuk egykoron egymás között, a Magyar Televízió egykori Szabadság téri folyosóin a mára már megőszült veteránok. És ha ez igaz a riporterekre, akkor hatványozottan igaz az operatőrökre, azokra a háttérbe húzódó, kőkemény fizikai és szellemi munkát végző alkotókra, akik nélkül az újságírók szavai csupán üresen kongó hangfoszlányok maradtak volna a levegőben. Molnár Péter, az MTV aranykorának és viharos rendszerváltó éveinek egyik legkiválóbb operatőre most – átvitt értelemben – levette a válláról a technikát, hogy képek helyett szavakkal fesse meg a valóságot. A lencsén túli világ című memoárja nemcsak egy szakmai életút összegzése, hanem a magyar televíziózás legizgalmasabb évtizedeinek kíméletlenül őszinte, szubjektív kordokumentuma is. Egykori televíziós újságíróként pontosan tudom, milyen az, amikor az ember egy forgatáson félszavakból vagy még inkább egy-egy pillantásból megérti a kollégáját. A kötetben megidézett külpolitikus kollégák, akikkel együtt dolgozott és dolgoztunk, pontosan ezért voltak hálásak az olyan szakmai profiknak, mint Molnár Péter. Ezt egyébként Cselényi László, a Duna TV egykori elnöke is elismerte neki, amikor megkérte, hogy forgassa végig a 70 részes dokusorozatot, a Minoritates Mundit, vagyis a Világ kisebbségeit. Ez persze csak mellékszál az egész kötetben, de jól érzékelteti Molnár affinitását az elnyomott kisebbségek bemutatására, legyenek azok ujgurok, kopt keresztények vagy erdélyi magyarok, és teszi mindezt úgy, hogy nincs benne semmi felsőbbrendű, magyarkodó okoskodás, csak mély humánum és empátia. A kötet legerősebb vonulata a vizuális történetmesélés kulisszatitkainak feltárása. Molnár Péter nem technikai kézikönyvet írt – bár a nehéz, analóg kamerák világából indulva ezt bátran megtehette volna –, hanem sokkal inkább arról a pszichológiai hadviselésről beszél, amit a kamera mögött álló embernek időről-időre meg kellett vívnia. A szerz ő hosszú évtizedek televíziós és filmes tapasztalatát nemcsak bemutatja, hanem át is adja az olvasónak, és ami az igazi erőssége írásának, hogy teszi ezeket nem fiktív történetekkel, hanem valódi élményekkel, utazásokkal, kalandokkal. Gyakorlatilag ez a 30 éves televíziós-dokumentarista utazás a világ minden tájára elvitte, most nem szeretném felsorolni az összes helyszínt, csak arra utalni, hogy a háborús Jugoszláviától, az északi Ferenc József-földön át, döbbenten járjuk vele a világot a thaiföldi vagy éppen afrikai dzsungelektől, Moszkváig, vagy éppen Birobidzsánig. Történetmesélésében nem a szenzációkra épít, sokkal inkább a valós emberi sorsokra, történésekre figyel. És miután egy operatőr a szerző, így nem véletlen, hogy a történetmesélése filmszerű, igényes megfogalmazással, hitelesen, némi iróniával fűszerezve. A könyv struktúrája jól felépített, minden fejezettel újabb világot tár az olvasó elé, sajátos hangulattal, ritmussal és üzenettel úgy, hogy  minden történet mögött valós helyszín, szerepl ő  és esemény áll. A mű a laikus olvasónak élményt, a szakmai olvasónak értéket, az elmúlt 30-40 év közelmúltjának történései iránt érdeklődőknek pedig egészen sajátságos megközelítést nyújt.  A l encsén túli világ nem egyszerű  memoár, hanem sokkal inkább egy világot járt operatőr utazásainak dokumentarista lenyomata, egy emberi  és filmes utazás nagyszerű tanúbizonysága. S mivel egyértelműen hiánypótló műről van szó, ezért érdemes rá figyelni és olvasni, mert bizony pillanatok alatt beszippant. Molnár Péter: A lencsén túli világ Atlantic Press Kiadó, 2025 320 oldal (Borítókép: Németh Kata / Index) Kövesse az Indexet Facebookon is!