● news.bsdnet.hu

Új sorozatunkban öt olyan krimit mutatunk be, amelyek talán nem szerepelnek minden idők legismertebb bűnügyi filmjei között, mégis igazi kincsek a műfaj kedvelői számára. Első állomásunk egy igazi klasszikus, amely két zseniális színész párharcára épül, és amely több mint ötven évvel a bemutatója után is képes meglepni a nézőt. Ez az 1972-es A mesterdetektív című mozi. A mesterdetektív (Sleuth) Anthony Shaffer azonos című színpadi darabjának filmadaptációja. A történet középpontjában Andrew Wyke, a rendkívül sikeres krimiíró áll, aki fényűző angol vidéki kastélyában él. Egy napon meghívja magához Milo Tindle-t, azt a férfit, aki viszonyt folytat a feleségével. Az első pillanattól világos, hogy egyikük sem őszinte a másikkal. Wyke különös ajánlatot tesz vendégének: közösen hajtsanak végre egy látszólagos betörést, amelyből mindketten profitálhatnak. A játék azonban egyre veszélyesebb fordulatokat vesz, és hamarosan már nem lehet tudni, hol végződik a tréfa, és hol kezdődik a valóság. A filmet Joseph L. Mankiewicz rendezte, aki olyan klasszikusokkal írta be magát a filmtörténetbe, mint a Mindent Éváról (All About Eve) vagy a Julius Caesar . A forgatókönyv alapját Anthony Shaffer sikeres színdarabja adta. A szereplőgárda szinte példátlanul szűk: a film lényegében két ember párharcára épül. Andrew Wyke szerepében Laurence Olivier látható, míg Milo Tindle-t Michael Caine alakítja. Kettejük játéka a film legnagyobb erőssége, hiszen szinte végig egymással szemben állnak a vásznon, miközben a néző folyamatosan próbálja megfejteni, ki jár egy lépéssel a másik előtt. A zenét John Addison szerezte, aki visszafogott, mégis hatásos muzsikával erősíti a film különös, nyugtalanító hangulatát. A film mindössze néhány szereplővel és szinte egyetlen helyszínen játszódik, ami ritkaságnak számított egy nagyszabású mozifilm esetében. A készítők tudatosan őrizték meg a színpadi alapanyag kamaradrámai jellegét. Laurence Olivier és Michael Caine alakítását egyaránt Oscar-díjra jelölték. Nem sok olyan film készült, amely ennyire két színész játékára épül, és mindketten egyszerre kaptak ilyen rangos elismerést. A történet tele van irodalmi és krimitörténeti utalásokkal. Andrew Wyke megszállottja a detektívtörténeteknek, otthonát pedig különféle rejtvényekkel, mechanikus játékokkal és bűnügyi relikviákkal rendezték be. Ezek nem csupán díszletelemek, hanem a cselekmény fontos részei is. Érdekes filmes körforgás, hogy a 2007-es remake-ben Michael Caine már az idősebb Andrew Wyke szerepét játszotta, míg a fiatalabb Milo Tindle karakterét Jude Law alakította. Így Caine ugyanannak a történetnek mindkét főszerepét eljátszhatta pályafutása során. A film egyik legnagyobb erénye, hogy számos fordulatát évtizedeken keresztül igyekeztek titokban tartani. A korabeli plakátok és reklámanyagok is ügyeltek arra, hogy minél kevesebb részletet áruljanak el a történetről. A mesterdetektív nem hagyományos krimi. Sokkal inkább egy pszichológiai párbaj, amelyben az ész, a manipuláció és a megtévesztés legalább olyan fontos szerepet kap, mint maga a bűntény. A film azoknak ajánlható, akik szeretik az intelligens történeteket, a váratlan fordulatokat és a kiváló színészi játékot. A mai néző számára talán lassabb tempójú, mint a modern thrillerek, de cserébe olyan feszült légkört teremt, amely szinte végig leköti a figyelmet. Laurence Olivier és Michael Caine alakítása önmagában is megér egy estét, együtt pedig olyan színészi párharcot hoznak létre, amely a filmtörténet egyik legemlékezetesebb összecsapásává vált. Ha valaki szeretné felfedezni a krimi műfajának kevésbé emlegetett, mégis kiemelkedő klasszikusait, A mesterdetektív tökéletes választás lehet. Borítókép: A film azoknak ajánlható, akik szeretik az intelligens történeteket, a váratlan fordulatokat és a kiváló színészi játékot. (Fotó: Mafab.hu)