● news.bsdnet.hu

A Genovai Egyetem munkatársa, Egidio Armadillo által vezetett kutatócsoport egy mintegy 30 összefüggő medencéből álló tartományt vizsgált meg. A terület a partvidék felé fokozatosan kiszélesedik. A kutatók a képződményt Kelet-antarktiszi Legyező Alakú Medencetartománynak (EAFBP) nevezték el. A szakemberek feltételezik, hogy ez a medencetartomány még a Gondwana szuperkontinens felbomlása előtt jött létre. A folyamat során egy ún. gyengeségi zóna alakult ki a kéregben, amely a későbbi időszakban elősegíthette az Antarktisz és Ausztrália végleges elszakadását. Ezek a rejtett medencék olyan hatalmasak, hogy a kelet-antarktiszi jégtakaró területének felére kiterjednek. Így ma is meghatározzák a jég mozgását és a táj formálódását. A kontinenst becslések szerint 27 millió köbkilométernyi jég borítja. Ez a hatalmas jégtömeg folyamatosan lefelé nyomja az alatta fekvő alapkőzetet. A kutatók eredetileg azt vizsgálták, hogyan nézne ki a terület a jégtakaró súlya nélkül. Számításaik szerint a jég eltűnésével a szárazföld a tehermentesülés miatt nagyjából egy kilométert emelkedne. A szakemberek a domborzat pontos rekonstrukciójához radar-, gravitációs, szeizmikus és mágneses adatokat használtak fel, az így kapott topográfiai modelleken figyeltek fel a különös mintázatra. A vizsgált jégalatti medencék szerkezete azonos alapvető geometriát mutat. A mélyedések egy Déli-sarkhoz közeli központi pontból sugárirányban terülnek szét. A kutatók több lehetséges geológiai folyamatot is számításba vettek, amelyek magyarázhatják a forma kialakulását. Vizsgálták a glaciális erózió és a hasadékképződés lehetőségét is. A kéreg ebben az esetben egy adott pontból kiindulva terjeszkedik ki. A hegygerincek kézi legyezőhöz hasonlóan egy mintegy 2000 kilométer hosszú partszakasz mentén nyílnak szét. A jég alatti domborzat ismerete rendkívül fontos a gleccserek mozgása szempontjából. A jég áramlását az alapkőzet körvonalai irányítják. A domborzat részletes feltérképezésével pontosabban megjósolható a jégmozgás sebessége és iránya. A legyezőszerű tágulás emellett magyarázatot adhat a környező hegyláncok kialakulására is. A kőzetlemezek mozgása megnövelhette a felemelkedést a régióban, így jöhetett létre a jég alatt rejtőző Gamburcev-hegység és a Transzantarktiszi-hegység. A folyamat pontos időzítése ugyanakkor még bizonytalan. A struktúra valószínűleg több, egymásra épülő tágulási epizód során nyerte el jelenlegi formáját. A tanulmányt a Nature Geoscience című folyóirat közölte.