● news.bsdnet.hu

A Kortárs Építészeti Központ és a Blinken OSA Archívum együttműködéséből született, mára már tizenhat éves Budapest100 programnak köszönhetően a város közös otthonná, száz meg száz pletykát, titkos álmokat, botrányos viszonyokat és kapitális baklövéseket is őrző szomszédsággá alakult a hétvégére. A nyitott házak fesztiválján idén negyven, a centenáriumát ünneplő épületben volt vendégség, ahol hol tortával, hol techno bulival várták a kíváncsiskodókat. Néhány házat a pincétől, a padlásig végigszimatolhattunk – macskái mellett megismerhettük a falaiban tovább élő építészi víziót, a művészt magát és az akkori körülményeket is. Egy évszázada Budapest egyszerre próbált megküzdeni a lakhatási válsággal, a gyors népességnövekedéssel és az egész országot átformáló társadalmi átrendeződéssel. Az első világháború után az elcsatolt területekről érkezők hullámai újabb és újabb bérházakat, villákat, intézményeket követeltek maguknak, melyekből aztán sokan túléltek először háborút, majd államosítást, társbérleteket, rendszerváltást, végül az Airbnb-korszakot is. – A száz év egyszerre belátható és felfoghatatlanul hosszú idő: még el tudjuk képzelni azokat, akik ezekben a házakban éltek, de közben egy egész városnyi történelmi fordulat is belefért – mondja Dongó Tamás, a program egyik főszervezője. Ezek a korszakok aztán egyenként rákentek egy-egy réteg legendát a korlátra, befalaztak ajtókat, lebontottak teljes emeleteket és otthagyták az idős hölgyet, aki még öntözi a virágokat és valószínűleg tudja, hova is temették azt a katonát az udvarban. A program önkéntes kutatóinak feleadata így azon túl, hogy archívumokban és levéltárakban kirakósozzanak, az, hogy Budapest személyes emlékezetét is megszólítsák. Az Amerikai út 74. kapuján például külön tábla emlékeztette a látogatókat rá, hogy itt élt az 1930-as évektől Wallesz Jenő, a Népszava és a Pesti Napló újságírója, „a mulató Budapest legjobb ismerője”. Dongó úgy fogalmaz, – az épített örökség mellett a bennük élő közösséget is szeretnék megünnepelni – ezért sok program is erre irányul. A Somlói út 50. alatti Budapest Schoolban például a diákok és tanárok koncertjére ülhettek be látogatók, az Amerikai 40/a máig lenyűgöző villájában pedig még táncba is szólították a vendégeket. A temérdek közösségi élmény azonban rávilágít annak mára alapvető hiányára is: a belső közösségi terek, az udvarok, gangok és kertek ürességére. Hogy nemhogy lakóközösségről nem beszélhetünk, de a saját szomszédainkat sem tudnánk megnevezni. Ráadásul, mióta minden ház ajtaján csak kapukóddal jutunk át, a Budapestről alkotott képünk többnyire homlokzatokra és fogyasztás alapú közösségi terekre szűkült. Így a KÉK és a Blinken OSA Archívum kezdeményezése nemcsak időbeli, de térbeli távolságokat is felszámol egy hétvégére. Hirtelen újra hozzá tudjuk képzelni a városhoz az udvarokat, lépcsőházakat és előtereket, amikbe életet lehet lehelni. – Miután egy ház részt vett a programban, alig várják, hogy újból csatlakozhassanak – meséli Dongó. A házakat közben városi séták fűzték össze egymással. Az idei útvonalak között szerepelt hadtörténeti barangolás Budán, ferencvárosi kisiparosok és munkások világát bejáró séta, a rózsadombi „káderdűlő”, és női sorsokat követő túra is, melyen fiatal nők szemszögéből próbálhattuk meg elképzelni a húszas évek Budapestjét. Mégis világos, a Budapest100 valójában kevésbé a múltról, mint inkább a jelenről szól. A kíváncsiságról és arról a vágyunkról, hogy újra közelebb kerüljünk ahhoz a városhoz, amelyben élünk. És talán arról is, hogy egy város attól válik igazán élhetővé, ha az emberek nemcsak laknak benne, hanem valamilyen módon kapcsolódnak is hozzá. Infó A Budapest100 a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Blinken OSA Archívum nyitott házak fesztiválja, amelyet idén május 9.–10. között rendeztek meg Budapesten. A program során negyven, idén százéves épület nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, akik házbejárásokon, városi sétákon, koncerteken és közösségi programokon keresztül ismerhették meg a főváros rejtett történeteit és lakóközösségeit.