● news.bsdnet.hu

Koncz Gábor, a 87 éves színész a hónap végén a Magyar Művészeti Akadémia tagja lesz, amely kapcsán őszintén mesélt a jelenlegi életéről. A beszélgetés során az idő múlásával kapcsolatos érzéseiről, a mindennapjairól és a halandóság gondolatáról vallott. Szavai egyszerre tükrözték a bölcsességet, a nosztalgiát és az élet iránti mély szeretetet. Ferencz Evelin Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? Koncz Gábor őszintén vallotta be , hogy 87 évesen az öregedés mentális terheit viseli a legnehezebben. Bár az idő múlása elkerülhetetlen, nehezen fogadja el, hogy már nem képes ugyanúgy teljesíteni , mint fiatalabb korában. - Én ezt az állapotot mentálisan viselem a legnehezebben. Hiába öregszik az ember, nem nagyon veszi tudomásul. De mások is úgy viselkednek velem, mint amikor Koncz Gabi voltam, csakhogy már Gábor vagyok. Így szólítanak. Nagy különbség. Eddig azt mondták: "Koncz Gabi mindent megold, bízzák csak rá!" Ez az idő is elmúlt. Ma már látják, hiába is szeretném, nem úgy mennek a dolgok, mint régen. Gyakran jön valami, amiről le kell mondanom. Van egy biológia, amit nem képes felülírni az ember, bármennyire szeretné is. Ennek a bizonyosságnak pedig nagyon nehezen adom meg magam - fejtette ki az elmúlással kapcsolatos érzéseiről a Story magazinnak . Nyolcvanhét éves, Koncz Gábor mégis tele van energiával, történetekkel és szenvedéllyel. A színészlegenda új darabjában, a Krémes keringőben szinte önmagát alakítja. Most arról is mesélt, milyen kalandos kapcsolata volt a nőkkel. Kiderült, egyszer még fel is pofozta őt egy kolléganője, amikor egy étteremben egy másik lánnyal látta meg. Az időskorral együtt járó tünetekkel telnek a napjai, és már a végső elmenetel gondolata is foglalkoztatja. - Ennek az árnyékában telik minden napon. Nem könnyű már a létezés ebben a korban. Kata, a feleségem a legnagyobb örömöm. Vigyáz rám, ápolja a lelkemet, és a végsőkig kiszolgál - hangsúlyozta a fiatalabb feleségéről szeretetteljesen. Kata gyakran lepi meg kedvenc ételeivel, és gondoskodása sokat segít abban, hogy a színész megtalálja a mindennapok apró örömeit. Estéit filmnézéssel tölti, és minden napot azzal a reménnyel zár, hogy a következő talán könnyebb lesz. - Abban reménykedem, hogy az majd jobb és könnyebb lesz. Ha nagy öröm ér, azt mindig elmondom anyáméknak. Minden évben elmegyek hozzájuk a mezőkeresztesi temetőbe. Tudom, hogy hallják, amit mondok, és figyelnek, mert érdekli őket, hogy mi van velem. Amikor Kassán rendeztem a Száll a Kakukk fészkére című darabot, a premieren kapott csokrokkal is hozzájuk siettem. Késő éjjel volt, amikor a temetőhöz értem. Be volt zárva a kapu. Odaálltam a kocsival a kerítés mellé, és beugrottam. Egyszer csak látom, hogy jönnek a parasztok, az enyéim, a fajtám kaszával, kapával, mécsessel és viharlámpával. "Én vagyok az, a Koncz Gabó, gyerek", kiabáltam a sötétben. "Jaj, Gabikám, akkor nincs baj, te vagy az!"– szóltak megnyugodva. Én még nem akarok meghalni, bár előbb-utóbb az lesz a vége. Mindenki elmegy - idézte a színész-rendező szavait a 24.hu . Koncz Gábor