● news.bsdnet.hu

Az nyilvánvaló, hogy James Bondot és szovjet hasonmását, Stirlitzet szándékosan úgy írták meg és olyan színészekre is bízták a megformálásukat, hogy a hölgyek, hm, minimum rokonszenvesnek találják őket. És hát a hírszerző hölgyek is mindig kihasználták vonzerejüket küldetéseik végrehajtása érdekében, Mata Haritól (akit nem is igazán lehetne kémnek nevezni) Anna Chapmanig, aki 2010-ben bukott le New Yorkban orosz ügynökként, fogolycsere útján hazakerült és most a moszkvai celebek életét éli. (Képünk illusztráció) Nem csoda, hogy manapság is eszközként használják a szexualitást a hírszerzésben, ahogyan mindig is, de arra már az Európai Unió álhír- és manipuláció-ellenes orgánuma, az „EU vs. Disinfo”  hívja fel a figyelmet, hogy leginkább a társkereső alkalmazások felhasználóit szervezik be a „mézcsapda” segítségével – és hát távolról sem James Bondok, Stirlitzek vagy Mata Harik állnak a csalóka profilok mögött. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg. Mint a honlap írja, a társkereső alkalmazások kapcsolatot, érzelmi szikrát, sőt talán szerelmet is ígérnek felhasználóiknak. Az ukrán és orosz titkosszolgálatok számára azonban még valami mást is kínálnak: adatokat, érzelmi sebezhetőséget és egy privát csatornát a célszemélyek manipulálására. Amikor Oroszország 2022 februárjában megindította Ukrajna elleni teljes körű, illegális invázióját, a frontvonalak a fizikai harctéren túl a digitális térben is megjelentek.* Sok más webhely mellett a Tinder és helyi megfelelői, tehát a hozzá hasonló társkereső platformok is műveleti tereppé váltak, amelyeket hírszerzési források toborzására, információgyűjtésre és propaganda terjesztésére használtak. *Megjelentek azok a digitális térben jóval korábban is, csak olyan 2020-ig szinte senki sem beszélt a dologról, mert a nyugati szolgálatok látták ugyan, mi zajlik (sőt, a hackerek törési kísérleteit gyakran elhárították, még olyan is megesett, hogy annyira leterhelték a moszkvai szerverüket, hogy az szó szerint kigyulladt), de nem akarták szóvá tenni, nem akarták az orosz felet „provokálni”. Kár volt beléjük ez a sok tapintat. A társkereső alkalmazások, amelyek egykor csak a hírszerzési szakemberek és a külföldi információmanipulációt és beavatkozást (FIMI) nyomon követők számára jelentettek szolgálati jellegű, de nem túl komoly problémát, mára a rosszindulatú tevékenységek dokumentált csatornáivá váltak. Ukránok és nyugati katonai állomány ellen használták őket, majd az orosz erők ellen ugyanúgy, ami időnként komoly következményekkel járt a harctéren. A vonzalom törvényei és örvényei Nem nehéz megérteni, miért vonzóak a társkereső platformok a hírszerző szolgálatok számára. A felhasználók önként osztják meg személyes adataikat, fényképeiket, érdeklődési körüket és helyadataikat, hogy a potenciális partnerek megtalálhassák őket. Az intimitás ígérete olyan mértékben csökkenti a gyanakvást, ahogyan arra kevés más kommunikációs csatorna képes. És ha egyszer létrejön a kapcsolat, a beszélgetés egy privát, csak a két fél számára elérhető térbe kerül, amelyet sokkal nehezebb megfigyelni, ellenőrizni, mint a nyilvános közösségi médiát. Másként szólva: a társkereső alkalmazások szokatlanul kényelmes szolgáltatást nyújtanak a hírszerző szolgálatoknak: a célszemély profilját, helyadatait és közvetlen kapcsolatot valakivel, aki kapcsolatot, szeretetet vagy szerelmet keresve már eleve hajlamos megbízni egy idegenben. 2026 elején az ukrán Védelmi Minisztérium közzétett egy hivatalos útmutatót, amely leírja az orosz beszervezési módszereket. Hamis női profilok, vagy magukat rendfenntartó tisztviselőnek kiadó személyek kezdeményeznek kapcsolatot, személyes adatokat gyűjtenek, majd zsarolással, hírszerzéssel vagy szabotázsra való felkéréssel folytatják. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) azonosított két visszatérő módszert: az egyik a hamis kapcsolatok létrehozása, amelyekben korrupcióellenes vagy más profilú rendfenntartó tisztviselőknek adták ki magukat az orosz hírszerzők, a másik pedig a társkereső oldalakon létrehozott hamis női fiókok használata, amelyek személyes információkat gyűjtenek, mielőtt kényszerítenék a célpontokat, hogy Oroszország érdekében tegyenek valamit. Ugyanez a minta Ukrajnán kívül is megjelent. Németországban a Katonai Ellenállás-elhárítási Szolgálat megerősítette a Die Weltnek, hogy orosz ügynökök a Tinder alkalmazást használták politikusok és a Bundeswehr tagjainak megcélzására, hogy információforrásként beszervezzék őket. Balekok a rózsaszín ködben A dokumentált esetek operatív hatóköre megdöbbentő. 2025 júliusában az SZBU őrizetbe vett egy 49 éves nőt, akit beszervezte egy társkereső oldalon keresztül, és utasítottak egy szálloda felrobbantására. Állítólag el is helyezett egy szállodai szobában egy rögtönzött robbanószerkezetet, sőt, még egy miniatűr kamerát is felszerelt a robbanás közvetítésére, az orosz irányítók pedig azt tervezték, hogy távirányítással aktiválják majd a pokolgépet. 2025 novemberében Nikopolban tartóztattak le egy 42 éves munkanélküli férfit, mert az orosz FSZB-nek dolgozott. Egy társkereső oldalon toborozták be, és titokban gyűjtött információkat az ukrán védelmi állásokról, hogy segítsen irányítani az orosz tüzérségi csapásokat. 2026 januárjában egy 22 éves férfit vettek őrizetbe, mert egy társkereső platformon keresztül kialakult kapcsolat és az abban megjelenő manipuláció nyomán megkísérelt felgyújtani egy postahivatalt; orosz irányítója, aki ukrán rendőrtisztnek adta ki magát, arra is kötelezte, hogy élőben közvetítse a cselekményt. Összességében ezek az esetek olyan mintát jeleznek, amely sem nem véletlenszerű, sem nem rögtönzött. Úgy tűnik, hogy az orosz szolgálatok a társkereső platformokat toborzási csatornaként használják, különösen olyan emberek felkutatására, akik elszigeteltek, anyagi szempontból kiszolgáltatottak vagy könnyen kényszeríthetők, befolyásolhatók, valamivel fenyegethetők. Az ilyen alkalmazás többet nyújt egy megszokott kommunikációs csatornánál. Szűrőmechanizmussá válik olyan célpontok felkutatásához, akiket hízelgéssel, nyomásgyakorlással, zsarolással vagy pénzzel rá lehet venni, hogy elvégezzék Oroszország számára a piszkos munkát. A kölcsönkenyér visszajár Ukrajna azonban nem maradt passzív célpontja ezeknek a műveleteknek. Az ukrán ügynökök és civilek szintén felhasználják a társkereső platformokat az orosz katonák ellen, kihasználva ugyanazokat a gyengeségeket: a magányt, a gondatlanságot és a vágyat, hogy lenyűgözzék az idegen beszélgetőtársat az interneten. Egy dokumentált esetben egy ukrán nő több Tinder-profilt hozott létre, amelyek az orosz–ukrán határ közelében élő hölgyeknek adták ki magukat. A nekik írt válaszolók különböző helyszíneken beállított profiljaiból látható távolságok összehasonlításával meg tudta becsülni az orosz erők helyzetét, és több mint 70-et jelentett be az ukrán hatóságoknak.* *Ez egy sajtóban is alkalmazott módszer: a Bellingcat szakértői például minden metaadat igénybevétele nélkül is rendszerint meg tudják mondani egy fotóról, hol készült, ha tudni lehet, mikor exponálták: ebben nagy szerepe van például az árnyékok hosszának, irányának, a növényzetnek és egyéb apró részleteknek. Egy másik esetben egy 18 éves, a herszoni régióból elmenekült nő nyomon követte az orosz pozíciókat a Leo nevű, Telegram-alapú társkereső bot segítségével. Egy orosz katona állítólag közvetlenül megosztott vele bizonyos érzékeny információkat, beleértve a tartózkodási helyét is. Egy ukrán kiberbiztonsági szakértőkből álló csapat még tovább ment. Hamis női profilok segítségével rábeszélték az orosz katonákat, hogy osszanak meg fényképeket, amelyek segítségével be tudtak mérni egy, az elfoglalt Mariupol közelében található orosz katonai bázist. A bázist ezek után az ukrán fegyveres erők megsemmisítették. Úgy tűnik, Moszkva felismerte a kockázatot. Amikor Ukrajna 2024 augusztusában meglepetésszerűen behatolt az oroszországi Kurszk térségébe, az orosz Belügyminisztérium hivatalos nyilvános figyelmeztetést adott ki a határ menti területek lakosai, valamint a katonai és rendőri állomány számára, utasítva őket, hogy hagyjanak fel az online társkereső szolgáltatások használatával. Szerelemben, háborúban nincsenek szabályok A fenyegetés nem korlátozódik a kémkedésre és a szabotázsra. A társkereső alkalmazások hírszerző vagy diverziós műveletek bevezető pontjaként is szolgálhatnak, ahol egy magánjellegű, valós vagy kitalált beszélgetést nyilvános botránnyá változtatnak. 2018-ban Ukrajnában egy hamis Tinder-fiókot használtak egy karaktergyilkos, rágalmazó kampány megszervezésére egy magas rangú rendőrtiszt ellen, akit zaklatással és fenyegető magatartással vádoltak. A Tinder-beszélgetésről készült hamis képernyőképeket közzétették az interneten, ami széles körű felháborodást váltott ki és kiváltotta a közvélemény bizalmatlanságát az ukrán rendőrség iránt, míg a hamisítványt le nem leplezték. Az ukrán ügyészek később több személyt is azonosítottak, akik részt vettek a szélesebb értelemben vett műveletben. Az a nő, akinek a nevét a vádakhoz kapcsolták, visszavonta állításait, kijelentve, hogy nyomás alatt vett részt az akcióban. Az eset megmutatta, milyen könnyen lehet fegyverként felhasználni a társkereső alkalmazások anyagait. Egy hamis profil magához csalogatja az áldozatot, a hamis képernyőképek „bizonyítékul” szolgálnak, a közösségi média táplálja a felháborodást, a mainstream sajtó pedig a tények kiderülése előtt országos ügyet csinál a vádakból. Az eset egy platformok közötti dezinformációs modellt mutatott be, amelyben a társkereső alkalmazás a legyártott kompromat kiindulópontjaként szolgál, amit később a közösségi média felerősít, és a mainstream sajtó is átvesz. Szeressünk mindenkit, de ne bízzunk senkiben A levonható következtetések igen kellemetlenek. A társkereső alkalmazások nem tűnnek jelentős nemzetbiztonsági kockázatnak, mégis alkalmasak lehetnek hírszerzési tevékenységre, beszervezésre, zsarolásra, szabotázsra és befolyásolásra. Ilyen jellegű felhasználásuk mára egyes országok, platformok és célcsoportok széles körében dokumentált. Az ok egyszerű. A felhasználók által ezeken a platformokon megosztott személyes adatok nyersanyagot jelentenek az ellenséges műveletekhez. Nem kell titkos dokumentumot kiszivárogtatni ahhoz, hogy egy művelet sikeres legyen. Elég lehet egy helyszín, egy munkahely, egy szokás, egy fénykép, egy magányos pillanat vagy a szerelem reménye. Ebben az értelemben nem maga a társkereső alkalmazás jelent veszélyt. A veszély abban rejlik, hogy az ellenséges ügynökök mit tudnak kezdeni azokkal az adatokkal, amelyek hozzájuk kerülnek, azzal a bizalommal és sebezhetőséggel, amelyeket a társkereső alkalmazások generálnak. A tudatosság ezért továbbra is az egyik leghatékonyabb védelem a Kreml hírszerzési és FIMI-műveletei ellen. Egyszóval: nem árt némi éberség, még akkor is, ha történetesen nem vagyunk katonák vagy atomtudósok: némi zsarolással bárkit rá lehet kényszeríteni a szabotázsra vagy diverzióra, akkor is érünk valamit (bár nem sokat) az ellenségnek, ha nem vagyunk különösebben fontos személyek. Tehát ha megismerkedünk a közösségi oldalon egy ábrándos tekintetű, karcsú és törékeny tündérrel, aki Tatjána Larinaként mutatkozik be, egyenesen az Anyeginből, ne feledjük: van rá esély, hogy Tatjána valójában a murmanszki születésű Ivan Nyikiforovics Popov, 53 éves alezredes az FSZB ötös számú főcsoportjától, és egyenesen a Lubjanka térről küldözgeti fülledt erotikájú levélkéit. Mármint, ha egyáltalán élő személlyel van dolgunk és nem egy célfejlesztésű (ro)bottal. Van ám az úgy néha, hogy a Gizike igazából gőzeke. Jobb az óvatosság. Szele Tamás