● news.bsdnet.hu

A ’89-es Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain békés, megegyezéses rendszerváltás zajlott le. Politikai forradalom. De nem az utcán, hanem a tárgyalótermekben. A hatályos, pártállami jog szerint kizárólagos hatalommal rendelkező egypárt vezetői és az újonnan színre lépő ellenzéki pártok vezetői közötti tárgyalásokon. A hatályos jog szerinti forradalom. Nem jogállami forradalom, hanem jogállamot teremtő forradalom. Ami történt, azért nevezhető valóban forradalomnak, mert a tárgyalásokon elfogadott alkotmánymódosítások minőségi ugrást fejeztek ki az egyéni és közösségi szabadságjogaink garantálásában. A politikai akaratképzés jogát a kommunista egypárt tagjainak monopolizáló puha diktatúrából átugrottunk általuk az állampolgári politikai egyenjogúságon alapuló alkotmányos demokráciába. A diktatórikus önkényuralmi rendszerből liberális-szabadelvű demokrácia lett. Az egypártrendszerből többpártrendszer. A pártállamból jogállam. Az MSZMP kizárólagos hatalmát alkotmányjogilag kinyilvánító rendszerből alkotmányos hatalommegosztáson alapuló parlamentáris kormányzás. Olyan alkotmányos politikai rendszer jött létre, amelynek a népszuverenitást kifejező értékrendjéből, az identitásából következik, hogy az egyéni szabadságjogok és a fékekre és ellensúlyokra épülő hatalommegosztás intézményes garantálásával a mindenkori többség végrehajtó, törvényhozó, alkotmánymódosító és alkotmányozó hatalmát is korlátozza. Éppen a népszuverenitás folyamatos érvényesülése érdekében. Mert csak ez garantálhatja a papíron egyenlő jogú állampolgárok személyes szuverenitásának épségét és azt is, hogy szabályozott időközönként, újra meg újra tisztességes feltételek között lehetőséget kapjanak a személyes szuverenitásuk összegzésére, vagyis arra, hogy közösen eldöntsék, hogy akiket korábban a közügyeik intézésére megválasztottak, érdemesek-e még erre újabb négy-öt évig, vagy inkább meneszteni kéne őket, és másokra bízni a közösség szolgálatának nemes feladatát. Vagyis a ’89-es rendszerváltás forradalmának alkotmánymódosító csomagjában az az akkori közmegegyezés fejeződött ki, hogy csak az olyan politikai rendszereket nevezhetjük a népfelségen, a népszuverenitáson alapuló rendszereknek, vagyis demokráciának, amelyek a mindenkori többség hatalmának korlátozását is garantálják, és ezzel azt is, hogy a papíron egyenlő jogú állampolgáraik kormányzati felállásoktól függetlenül, megkülönböztetés nélkül, folyamatosan tisztességes feltételek között vehessenek részt a politikai akaratképzésben. A következő húsz évben történt alkotmánymódosítások az akkor létrehozott alkotmányos demokrata jogállamunk értékrendjén, identitásán érdemben nem változtattak. A 2010-ben kormányra jutó orbáni kétharmados többség azonban 2013 tavaszára az alkotmányos rendszerünk átalakításával újabb rendszerváltást vitt végbe. Ez a folyamat ismét minőségi változást hozott egyéni és közösségi szabadságjogainkban. De ezúttal nem előrébb mentünk általa, hanem hátra. 2013 tavaszáig ugyan még az alkotmányos demokráciánk rendszerében, de már ütemesen visszafele lépdeltünk az önkényuralmi rendszer felé. Ezek az évek még valóban nevezhetők az illiberális demokrácia időszakának. Hiszen ugyan már ezt is a korábban elért egyéni és közszabadság lépésről lépésre történő elvonása, korlátozása jellemezte – de még a demokrácián belül. 2013. május 25-ére azonban elkészült a mű. • Milyen hazugságra építették a rendszerüket Orbánék?• Hogy alakították ki az önkényuralmat?• Mi volt a tagadni próbált szándékuk?A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy aMagyar Hang hetilap 2026. május 14-ig kapható 2026/19. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz! Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést aHang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre! Már előfizető vagyok,bejelentkezem!