● news.bsdnet.hu

Valami van, de nem az igazi. Itthon a szépkor felé bandukoló futballrajongó megvette a doboz söröket, a sajtos chipset, és elhatározta, hogy Frontint sem vesz be, nehogy elaludjon az éjszakai meccseken. De a mostani világbajnokság mégsem hozza tűzbe-lázba. Kinek szurkoljon? Iraknak? Katarnak? Mi lett az imádott játékunkkal, ahol Maradona egyedül fektette meg az angol védőket? Sinkovics Gábor Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? Idén újra Mexikóban (és Amerikában) gurul a laszti, de a szenvedély, a zsenik és mindenekelőtt a magyarok hiányoznak a teljességhez a ma kezdődő világbajnokságon. Valami van, de nem az igazi. Ez az unalomig ismételt mondat jár a szépkor felé bandukoló futball-rajongó ember fejében. Mert kezdődik a világbajnokság , de valahogy még sincs benne bizsergés, és felfokozott várakozás. Megvette a doboz söröket, a sajtos chipset, s még azt is elhatározta, hogy nem vesz be Frontint, hogy ne aludjon el, és éjszaka is meccset nézhessen . A német szurkolók sörözve szoríthatnak kedvenceiért – rájuk is irigykedhetünk / Fotó: Getty Images De ez a mostani nem hozza tűzbe-lázba. Mert hát kinek is szurkoljon? Iraknak? Az Egyesült Államokkal háborúban álló Iránnak? A Zöld-foki Köztársaságnak, esetleg Katarnak? Te jó ég, milyen csapatok ezek! S ha eszébe jut mondjuk az 1970-es, ugyancsak Mexikóban rendezett vb olasz-NSZK elődöntője, annak is a hosszabbítása, a felejthetetlen 4-3 – akkor bizony sírhatnékja támad. Hogy mi lett az ő imádott focijával? Negyvennyolc csapat, benne olyan válogatottakkal, amely a kutyát sem érdekli. Mert szívmelengető, ahogy a curacaoi fiúk ütemes, trendi zenére bevonulnak, pontosabban betáncolnak az edzésre, és a fél világ ezt nézi vigyorogva a TikTokon, de ennek mi köze ahhoz, ahogy Maradona meglódult a saját térfelén, aztán szép sorban a gyepre fektette a kétségbeesett angol védőket?! A rekordok labdarúgó-világbajnokságát rendezi meg a FIFA az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban. 104 mérkőzést rendeznek 16 helyszínen, nem minden esetben a magyar nézőknek a legbarátibb időpontban. A mérkőzésekről a blikk.hu-n olvashatnak majd beszámolókat. Íme a csoportkör programja. Afféle show-biznisz ez már, politikával, sok-sok pénzzel, hamis ideológiával leöntve . Egykor volt kihagyhatatlan, négyévente rendezendő esemény, a férfiak számára kötelező összejövetel – otthon, kocsmában, kivetítők előtt egy parkban. Hiszen a futballnál nincs érzelmesebb szent program. Ha ott a válogatott, a mi csapatunk, a mi fiaink, a mi himnuszunk, akkor egy ország nézi, ahogy gurul, pattog, süvít a laszti, bárhol is rendezzék a meccseket. Mi magyarok kétszer is játszottunk világbajnoki döntőt, és a kéz ezüst után, ’62-ben és ’66-ban is a torna esélyesei közé tartoztunk. Albert Flórival, Mészöly Kálmánnal, Tichy Lajossal, Farkas Jancsival. Futbólia voltunk, kimondva-kimondatlanul. És még felálltunk a marseille-i sokkból, amikor jöttek és jöttek a csehszlovákok. Túléltük, hogy a langaléta svéd, Ralf Edström bebólintotta a térdre rogyó Bicskei Berci mellett a bal sarokba. Ezek után is ott lehettünk ’78-ban Argentínában, Törőcsik és Nyilasi kiállításakor sírtunk, ’82-ben Spanyolországban a belgák elleni elszalasztott lehetőségkor, és 86-ban… Irapuato szelleme azóta is itt bolyong közöttünk. S most újra Mexikóra figyel a világ , meg az Egyesült Államokra és Kanadára, és a szépkor felé bandukoló futballrajongó magyar újra kedvencet választ, úgy mint negyven éve mindig. Kezdődik a vb, mi ezúttal sem leszünk ott, így lehet szurkolni az angoloknak, a németeknek, a spanyoloknak, a franciáknak. Vagy a remekül táncoló curacaoiaknak. A sör és a sajtos chips a régi szép időket idézi. A futball-lázt. De az íz valahogy mégiscsak új. Ezzel a 48 csapattal, ezzel a modern világgal, a show-biznisszel. Csak a játék, a szenvedély, az egyéniségek és mindenek előtt a magyarok hiányoznak ahhoz, hogy lelkesen várjuk a Mexikó-Dél Afrika nyitó meccset. S mindazt, ami egykoron a világbajnokságot jelentette a számunkra.