● news.bsdnet.hu

Bár a köztudatban az él, hogy nyáron egyszerű feltölteni a D-vitamin-raktárainkat, a valóságban a lakosság jelentős része még a napsütéses hónapokban is vitaminhiánnyal küzd. A táplálkozás önmagában nem fedezi a szükségletet, a bőrünkben a napfény hatására képződő vitamint pedig az életkorunk, a bőrszínünk és a téli időszakban a zárt terek is drasztikusan korlátozzák.Biokémiai gyár a bőrünkben: a napfény útja a vesékig. Szász Eszter Newsroom újságíró Ezeket látta már? A D-vitamin rendhagyó módon viselkedik a többi vitaminhoz képest, hiszen az elsődleges forrása nem az étel, hanem a testünk. Átlagosan a szükségletünk mintegy 80 százalékát a napsugárzás biztosítja, és mindössze a maradék 20 százalékért felelős a táplálkozás. A folyamat egy valóságos biokémiai láncreakció, amely során a napfény ultraibolya B (UVB) sugarai elérik a bőrt, és a hámsejtekben található koleszterinszármazékot, a 7-dehidrokoleszterint D3-vitaminná alakítják. Ez a D3-vitamin aztán a véráramba kerül, majd először a májba, aztán a vesékbe vándorol, ahol a molekula végül elnyeri a biológiailag aktív, a szervezet számára hasznosítható formáját. Ez a végtermék kritikus szerepet játszik a kalcium felszívódásában és az egészséges csontok megőrzésében, így ha a szintje tartósan alacsony, az felnőtteknél csontritkuláshoz, izomgyengeséghez és az immunrendszer legyengüléséhez, gyerekeknél pedig angolkórhoz vezethet – hívja fel a figyelmet az Index . A D-vitamin-szintézis hatékonysága azonban egyénenként rendkívül változó, amit leginkább az életkorunk és a bőrszínünk befolyásol. A sötétebb bőrű emberek szervezetében például több a melanin, vagyis a bőr pigmentanyaga, ami természetes fényvédőként működik. Emiatt az ő bőrükben kevesebb UV-fény nyelődik el, így sokkal több napsugárzásra van szükségük ugyanannyi D-vitamin előállításához, mint a világos bőrűeknek. Érdekesség, hogy az európaiak ősei is sötétebb bőrűek voltak, ám a kontinensre vándorolva, a kevesebb napfény miatt a világosabb bőrszín jelentett evolúciós előnyt a D-vitamin-hiány elkerülésére. Az idősebb korosztálynál ezzel szemben az jelent problémát, hogy a szervezetük már lényegesen kevésbé hatékonyan képes előállítani a D3-vitamint a bőrben, így ők a legveszélyeztetettebb rizikócsoportba tartoznak. Hogy pontosan mennyi időt kell a napon tölteni a megfelelő szint eléréséhez, azt egy Spanyolországban végzett kutatás számszerűsítette a világos bőrűeknél. Eszerint tavasszal és nyáron, amikor a testünk nagyjából negyede szabadon van (például az arc, a nyak és a karok), a déli órákban mindössze 8–10 perc elegendő a napi adaghoz. Télen viszont, mivel a vastag ruházat miatt a testfelületünk alig 10 százalékát éri fény, a szükséges mennyiség eléréséhez már közel 2 óra déli napsütésre lenne szükség , ami a hazai éghajlaton és életmód mellett szinte kivitelezhetetlen. Sokan tartanak attól is, hogy a fényvédő krémek használatával teljesen elvágják a D-vitamin-termelés útját, a szakemberek azonban megnyugtatnak mindenkit, hogy a naptej nem akadályozza meg, hogy a bőrben jelentős mennyiségű vitamin képződjön. Az egyensúly megtartása mindenesetre kulcsfontosságú, hiszen a leégés és az UV-sugárzás közvetlen kapcsolatban áll a bőrrákkal . Évente világszerte 132 ezer új melanomás megbetegedést diagnosztizálnak, és a betegség nagyjából 48 ezer halálos áldozatot követel. Bár a kutatások szerint a leghatékonyabb természetes védelmet a barna bőr jelenti a melanoma ellen, a paradoxon az, hogy maga a barnulási folyamat az, ami a rákot kiváltja. A naptejek ráadásul elsősorban a leégés ellen védenek , a melanoma kockázatát önmagukban nem szüntetik meg. Ha két azonos, például 15-es faktorszámú krém közül választunk, érdemes azt preferálni, amelyiknek magasabb az UVA-szűrője, de alacsonyabb az UVB-faktora, mivel az UVB sugárzás ugyan felelős a leégésért, de ez indítja be a D-vitamin szintézisét is. Mivel a zsírsejtjeink képesek hónapokig tárolni a D-vitamint, a nyári raktározással átvészelhetünk rövidebb időszakokat, de ha beköszönt a napfényhiányos időszak, a szintünk már egyetlen fény nélkül töltött hét után zuhanni kezd. Télen ezért elengedhetetlen az élelmiszerekből történő pótlás. A legjobb természetes D-vitamin-forrásnak az olyan olajos halak számítanak, mint a lazac, a tonhal vagy a tőkehalmáj, de az állati belsőségek, a tojássárgája, a főtt marha- vagy csirkemáj is sokat segítenek. A gombák szintén jelentős forrást jelentenek, bár az elkészítésük során a vitamintartalom egy része elvész. Végül pedig ott van a hagyományos csodafegyver, a csukamájolaj is , amelyet régen a babáknak adtak, és a mai napig az egyik legkoncentráltabb D-vitamin-bombaként tartják számon. napozás