● news.bsdnet.hu

„Őszintén szólva félelmetes volt erről először nyilvánosan beszélni. Sokáig én is ambivalens voltam a gyermekvállalás kérdésében, nem volt világos számomra, hogy valójában mit szeretnék. Ez egy hosszú önismereti folyamat volt, amelynek során fokozatosan ismertem fel, hogy az adott élethelyzetemben mire van szükségem, és milyen életet szeretnék élni” – mondja Bánosi Eszter újságíró, holisztikus coach és meseterápiás szakember az nlc-nek, aki egy cikkben beszélt először arról nyilvánosan, hogyan jutott el a felismerésig: számára gyerek nélkül is teljes az élet. „Számos olyan előítélettel kellett szembenéznem és leszámolnom magamban, amelyek mélyen beépültek a gondolkodásomba. Talán a legfontosabb felismerés az volt, hogy nincs velem semmi baj” – mondja Bánosi, és kiemeli, hogy a tudatos döntéshez elengedhetetlen az önmunka, ami elvezet minket ahhoz, hogy mi a saját belső hangunk, és mik azok a szocializációs minták, társadalmi elvárások, amelyek befolyásolhatnak minket. Bánosi Eszter Gyerekvállalás megkérdőjelezve: leválasztható rólunk az anyaszerep A gyermekvállalás kérdésére ma is hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, főleg ha az ember nőnek születik, mint egy olyan életfeladatra, ami a női lét szerves része, és amit nem nagyon lehet lehasítani magunkról. Így nem könnyű ma felvállalni, ha valaki arra jut: az anyaság nem az ő útja, nincs meg benne a belső motiváció, vagy nem szeretne akkora kötöttséget, felelősséget, amit egy gyerek jelent. Pedig a megszületendő gyerekek érdeke is, hogy a nők és férfiak egyaránt mérlegeljenek gyermekvállalás előtt. Feltegyék maguknak a kérdést: valóban elfogadható-e számunkra mindaz, amivel a szülőség jár?  Tudnak-e úgy alkalmazkodni hozzá, hogy közben ne okozzon bennük törést a drasztikus változás? Hogy ne érezzék később azt: „én nem erre szerződtem”? Érdemes őszintén megvizsgálni: biztosan a saját vágyuk vezeti őket? Vagy inkább a családjuk, a szűkebb-tágabb környezetük elvárásai? Esetleg azzal nehéz mit kezdeni, hogy a környezetünkben mindenki szül, családot alapít, és halad egy – a társadalom és a konvenciók által – kijelölt úton? Fontos ezeket a kérdéseket feltenni magunknak, mert a tapasztalatok is azt mutatják, hogy nem feltétlenül vezet jó irányba, ha valaki csak úgy belesodródik a szülői szerepbe. Orna Donath: Regretting Motherhood (2015) című könyvében például olyan nőkkel készített interjúkat, akik kifejezetten megbánták, hogy anyává váltak. Az interjúkban visszatérő elem, hogy sokan azért vállaltak gyereket, mert ezt tekintették a „normális” életútnak, vagy mert a környezetük ezt várta el tőlük. Mindezen segíthet, ha normalizáljuk azt is, hogy a gyermekvállalás kérdése ambivalens érzésekkel járhat, és teljesen normális, ha kételyeink vannak a kérdéssel kapcsolatban. „A gyermekvállalással kapcsolatban ambivalens emberek gyakran érzik úgy, hogy valami nincs rendben velük, mert a társadalom még mindig azt sugallja, hogy egy nőnek egyértelmű és magától értetődő vágya kell legyen az anyaság. Mintha nem lenne helye a kételyeknek, pedig ezek teljesen természetesek lehetnek” – fogalmaz Bánosi Eszter, és hozzáteszi, a bizonytalanságnak sok oka lehet. „Egyrészt ma már jóval több életút és lehetőség áll előttünk, mint korábban, ezért valódi választási helyzetekkel szembesülünk. Másrészt továbbra is nagyon erősek azok a társadalmi elvárások, amelyek meghatározzák, mit tartunk ideális női szerepnek. A gyermekvállalás kérdésében ez különösen jól látható.” Bár Bánosi szabadon és önfeledten beszél az útjáról, neki is nehéz volt felvállalni a saját bizonytalanságát és később a saját álláspontját is. „Nem maga a döntés volt a legnehezebb, hanem az, hogy elfogadjam: a kétségeim és az érzéseim éppúgy érvényesek, mint bárki másé” – meséli. Nem szégyen segítséget kérni A szakértők szerint ideje kihangosítani és szélesebb körben elültetni annak a gondolatát, hogy teljesen normális, ha valaki nem tud dűlőre jutni azzal kapcsolatban, szeretne-e gyermeket vállalni. És ahogyan ma már természetesnek vesszük, hogy pszichológushoz, coachhoz vagy más szakemberhez fordulunk, ha elakadunk egy élethelyzetben, úgy egyáltalán nem ciki segítséget kérni akkor sem, ha éppen a gyermekvállalás kérdése foglalkoztat bennünket. Tanács Eszter, a Nők Gyermek Nélkül égisze alatt tart olyan nőknek csoportos foglalkozásokat, akik bizonytalanok a gyermekvállalás kérdésében, és azt tapasztalja, hogy a résztvevők nem feltétlenül jutnak egyértelmű döntésre, de valami más, talán még fontosabb történik velük.  Tanács Eszter „Fokozatosan oldódik bennük az a nyomás és szorongás, amelyet sokan évek óta cipelnek magukkal. Sokan úgy érkeznek a csoportba, hogy úgy érzik, valami nincs rendben velük, amiért nem tudják eldönteni, szeretnének-e gyereket, vagy hogy már régen dönteniük kellett volna. A beszélgetések során azonban árnyalódni kezdenek azok a félelmek és rémforgatókönyvek, amelyek addig meghatározták a gondolkodásukat. Felismerik, hogy nem csak egyetlen helyes út létezik, és hogy a szülőség, illetve a gyermektelenség egyaránt járhat örömökkel, veszteségekkel, nehézségekkel és akár megbánással is. A legnagyobb változás talán az, hogy a résztvevők egyre kevésbé a félelmeikből, és egyre inkább a saját vágyaikból kezdenek el gondolkodni arról, milyen életet szeretnének élni” – mondja a szakember. Bánosi Eszter is ugyanennél a szervezetnél vezet Bizonytalan gyerekvállalás csoportot, szintén a gyermekvállalással ambivalens érzésű nőket támogat. „Akkor tudok segíteni igazán, ha rávezetem, hogyan kapcsolódjon önmagához. A helyes választ nem fogja tudni helyettünk senki sem megmondani, a munkának tehát arra kell irányulni, hogy az illető merje meghallani a saját belső hangját, mert a válasz mindig bennünk él, csak elő kell hívni” – magyarázza. A tudatos gyermektelenek sem egyformák Mivel még viszonylag új, hogy egyáltalán beszélünk a tudatos gyermektelenségről, ezért az is gyakori, hogy a közgondolkodásban összemosódik a tudatos gyermektelenség a kényszerű gyermektelenséggel. Miközben a nemzetközi kutatások szerint sokkal inkább egy hosszú önreflexiós folyamat eredménye, amelynek során valaki felismeri, hogy nem vágyik a szülői szerepre, vagy tudatosan mérlegeli, milyen életformában tudna kiteljesedni.  Tanács Eszter szerint a gyermektelenséget nem lehet egyszerűen két csoportra bontani: azokra, akik nem akarnak gyermeket, és azokra, akiknek nem lehet. Mint mondja, a valóság ennél sokkal összetettebb, hiszen a gyermekvállalást vagy annak elmaradását számos egyéni, társadalmi, gazdasági és kapcsolati tényező alakítja. „A gyermektelenség hátterében ritkán áll egyetlen ok vagy döntés. A döntések kapcsán pedig kérdés, hogy mennyiben szabad választásból fakadnak és mennyiben erednek külső körülményekből – mint például párkapcsolati helyzet, anyagi biztonság, lakhatás, egészségügyi vagy társadalmi tényezők” – magyarázza Tanács, és hangsúlyozza, érdemesebb a gyermektelenséget egy kontinuumként, nem pedig merev kategóriák mentén szemlélni. Bánosi Eszter is egyetért azzal, hogy a gyermektelenség kérdése nem fekete és fehér,  így az is teljesen rendben van, hogy a döntés is alakulhat, változhat bennünk. A struccpolitika nem segít Azzal is érdemes tisztában lenni, hogy a reprodukciós képességeink időben behatároltak.  Az elmúlt évtizedekben ugyan jelentősen kitolódtak az életkori szakaszok, ám a biológia nem feltétlenül követte ezt a változást. A női termékenység már a harmincas évek elejétől fokozatosan csökkenni kezd, 35 éves kor után pedig a folyamat általában felgyorsul, miközben a petesejtek száma és minősége is romlik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy valaki 35 vagy akár 40 éves kor felett ne eshetne teherbe, csupán azt, hogy statisztikailag egyre kisebb az esély a spontán fogantatásra, és nő bizonyos várandóssági kockázatok valószínűsége is. Érdemes tehát ismerni a saját reproduktív egészségünket és a rendelkezésünkre álló lehetőségeket (mint például a petesejtfagyasztás), akkor is, ha éppen nem szerepel a terveink között a családalapítás. A tudatos választáshoz ugyanis nemcsak az tartozik hozzá, hogy valaki szeretne-e gyermeket, hanem az is, hogy ismeri-e azokat a biológiai adottságokat és lehetőségeket, amelyek hosszú távon befolyásolhatják a választását. A döntésünk ráadásul változhat, ebbe vagy abba az irányba is. Sőt, Bánosi Eszter szerint fontos felismerés, a gyermekvállalással kapcsolatos döntésünk nem mindig végleges. „Számomra ez arról szól, hogy figyelek arra, mi van bennem éppen most, mire vágyom, mi akar megszületni bennem. És közben azt is elfogadom, hogy lehet, egy év múlva már máshogy fogok érezni. Akkor pedig lehetőségem lesz változtatni, vagy egyszerűen más irányt vesz az életem”  – mondja, hozzátéve, a gyermekvállalás ráadásul nem minden esetben kizárólag a mi döntésünk. „Mindannyian ismerünk olyan történeteket, amikor valaki biztos volt benne, hogy nem szeretne gyereket, aztán mégis szülő lett. És olyanokat is, amikor valaki minden vágyával gyereket szeretett volna, mégsem adatott meg neki” – teszi hozzá a meseterápiás coach, emlékeztetve minket arra, hogy nem tudunk mindent kontrollálni, és az életünk is hozhat olyan fordulatokat, amik más megvilágításba helyezik egy korábbi döntésünket. Fotó: Bánosi Eszter Majd megbánod, majd meggondolod magad… Azok a nők és férfiak, akik úgy döntöttek, nem szeretnének gyereket, és erről nyíltan is beszélnek, sokszor megkapják azt a mondatot, hogy “majd megbánod”, majd meggondolod magad.  „Nem félek attól, hogy egyszer megbánom a döntésemet. Egyrészt azért, mert nyitva hagyom a változás lehetőségét, másrészt pedig azért, mert elfogadom, hogy ha egyszer végleg lezárul ez a kérdés, akkor lehet bennem gyász. De a gyász és a megbánás nem ugyanaz. Attól, hogy időnként elszomorít a gondolat, hogy akár gyerekem is lehetett volna, még nem érzem úgy, hogy rossz döntést hoztam. Szerintem teljesen természetes, hogy időnként megérintenek azok az életutak is, amelyeket végül nem választottunk” – mondja Bánosi Eszter, és kollégája, Tanács Eszter is hasonlóan gondolja. „Mindegyik út érvényes, és mindegyiknek részei a kihívások, nehézségek, veszteségek és az örömök is.” A nyitókép mesterséges intelligencia felhasználásával készült.The post „Sokáig azt hittem, valami baj van velem” – amikor nem egyértelmű, akarunk-e gyereket first appeared on nlc.