● news.bsdnet.hu

A Magyar katonai hagyományőrzés úttörői, jeles alakjai címmel cikksorozatot indítottunk a demokrata.hu-n. Fülöp Tibor Zoltán írása A Kassai-féle lovasíjászat a 90-es években a Felvidéken is meghonosodott. Megteremtői, úttörői s egyben kiemelkedő alakjai között tartja számon a magyar kultúrtörténet a Gútán élő Vermes István Koppány törzsfőt, aki a lakóhelyéhez közel eső Csörgő-pusztán irányítja, működteti a nevével fémjelzett alakulatot, a Vermes Törzset. Segítői, társai ebben az évtizedek óta tartó kultúraalkotó igyekezetben és nemzetmegtartó munkálkodásban voltak a múltban és vannak ma is. Koppány számára a legfontosabb értékek: hit, nemzet és család. Ami a családot illeti: felesége Renáta. 1989-ben házasodtak össze. Három gyermekünk született: Balázs, Anna és Ajnácska. Renáta és Ajnácska gyógypedagógus, Anna hivatásos néptáncos, a pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínház táncosa. Balázs erdész, de apja nyomdokaiba lépve lovasíjász is. A család valamennyi tagja lovagol és egyébként minden gyermek lovasíjász. Balázs már szintén házas ember, felesége Anikó. Három gyermekük van: Hunor, Huba és Rege. A lovaskatonai hagyományőrzéssel Koppány 1994-ben kezdett foglalkozni. Ekkor ismerkedett meg Kassai Lajossal. 1996-ban Bíró Gáborral és néhány társával megalapították a Csallóközi Lovasíjászok csapatát. Ám ne rohanjunk nagyon előre, érdemes egy kicsit bepillantani az akkori időkbe is. Koppány erről így beszél: „A 90-es években nem igazán volt az efféle különleges tevékenységhez semmilyen eszköz. Vagy ha volt is valami, nekem nem nagyon volt módomban megvásárolni. Vettem egy használt Grózer íjat, de a vesszőket már magam készítettem, ahogy majdnem minden mást is, amire szükségem volt. Felhasználtam mindent, kidobott bőrtáskákat, függönyt, bútorkárpitot. Rászedtem Varga Sándor barátomat, hogy csatlakozzon, mert neki volt egy Lola nevű lova. Hetente jártam hozzá Kabátfalura, Komárom mellé. Ez kb. 20 km távolság tőlünk a töltésen. Kerékpárral vagy Babettával mentem, a hátamra csatolt íjjal. Menet közben, az odavezető úton már tanultam a karikásostor használatát. A komáromi erődöt választottuk gyakorlótérnek, mert ott találtunk egyenes, sík területet. Az erőd fala adta a pálya egyenes vonalát. Kitömtünk egy zsákot szalmával és arra lőttünk. Mondanom se kell, hogy maradandó élmény volt, mikor eltaláltuk azt a vágtató lóról. Főleg nekem, mert sem lovagolni, sem lőni nem nagyon tudtam. De soha nem adtam fel, ahogy a mai napig sem. Nem tudom, hogy mi volt az ösztönző erő. Akárhogy is, én ezt az időszakot tartom a hőskorszaknak.” „Nem volt egyszerű dolog akkoriban megfelelő lóra szert tenni. Egy alkalommal igénybe vettem Sándor barátom segítségét. Elmentünk egy komáromi lókupechez. Miután közöltem vele, hogy milyen célból szeretnék lovat vásárolni, szemrebbenés nélkül közölte velem, hogy van kifejezetten erre a célra alkalmas lova. Hozott is elő egy almásderes, sodrott kancát. Az akkori szememmel nézve a ló igen tetszetősnek tűnt. Volt már egy favázas lovasíjász nyergem. Ezt és az íjat vittem magammal. Némi rábeszélés után megengedte, hogy a nyerget feltegyem a lóra. Közben dicsérte a lovat folyamatosan. – Ha felülök, nem dob le?  – kérdeztem. – Ez a ló minden tud, még a lábát is adja – mondta. Mikor felültem, kicsit bakolt meg ficánkolt, de rosszabbra számítottam. A kupec rám nézett, összecsapta a kezét és azt monda: – Ha látnád magadat, akár a pampák királyának a fia. Ez valami időszerű sorozat volt akkor a tévében. Kimentünk a gát mellé, én a lóval, ők egy ablak nélküli Moszkviccsal, benne szinte az egész família.  Nagy nehezen elkezdtem a lóval vágtázni, kezemben az íjjal, amit rakosgattam a ló feje mellé, hogy mennyire bírja. Az én lelkesedésem nagyobb volt, mint az övé. A kupec családjával kiegészítve, kocsival jött mellettem a gáton, folyamatosan dicsérték a lovat és engem is. – Akár a pampák királyának a fia, ha látnád magadat. Visszavittük a lovat és úja csak dicsért: – Akár a pampák királyának a fia! Ezt még néhányszor, és egyszer csak fölülmúlva önmagát: – Mit a fia, maga a király! Miközben nyergeltem le a lovat és azon gondolkodtam, hogyan közöljem vele, hogy ez a paripa nem lesz a szívem választottja. Ő is nehezítette a dolgomat, mert a dicséret sem az én irányomban, sem a ló felé nem lanyhult. – Ne is nyergeljem le, menjek vele haza – mondta. – Mi az ára – kérdeztem, hogy kimagyarázzam magam arra, hogy annyit nem tudok érte adni. Mondott egy összeget, beleköpött egy rendeset a markába és nyújtotta. – Annyi pénzem nincs – mondtam. – Akkor mennyit adnál? – kérdezte. Közöltem vele, hogy nem igazán szeretném megvenni ezt a lovat. Még egy darabig próbálkozott, aztán mikor látta, hogy veszve a bót, felháborodottan azt mondta, hogy tönkre tettem a lovát, feltörte a nyereg a hátát és sántít is. Szidott, mint a bokrot. Te pedig nem is tudsz lovagolni – mondta, és kikergettek az udvarból.” Miután 1994-ben Vermes István Koppány megismerkedett Kassai Lajossal, életét a lovasíjászatnak szentelte. Hamarosan kapcsolatba került Bíró Gáborral is. 1997-ben vele, valamint néhány társával megalapította a Csallóközi Lovasíjászok csapatát. Ez időtől kezdett rendszeresen edzeni, versenyezni és bemutatókat tartani. Tagjai lettek a Kassai Lovasíjász Iskolának, majd megalakult a Vermes Törzs is, ami a mai napig működik a felvidéki Gúta melletti Csörgő-pusztán. Tagjai lettek az Original Kassai Systemnek, melynek Koppány alapítója is. 2020-ban viszont kiléptek a Kassai rendszerből. A hosszú évek során a Vermes Törzs egykori, ill. jelenlegi tagsága, összességében megközelíti a százat. A kezdetektől folyamatosan tartottak és tartanak edzéseket minden szombaton, valamint minden csütörtökön Vermes Balázsnál, Koppány fiánál. Kezdetben csak a lovasíjászatra összpontosítottak, de ma már a képzés kiterjed szinte minden fegyverre, ami jellemző a IX. sz. és az előtte lévő korokra. Bemutatóiknak is ez képezi az alapját. Leginkább Magyarországon és Felvidéken lépnek fel, de számos európai országban és néhány ázsiai országban is bemutatták a magyar műveltség eme fontos szeletét. Szerepeltek már jó néhány filmben, videoklipben és lovas showban. A kezdetektől részt vesznek a legnagyobb lovashagyományőrző rendezvényeken. Így a Visegrádi Palotajátékokon, a Kurultájon, a Nomád Világjátékokon stb. A 2014. esztendőben az a megtiszteltetés érte Koppányt, hogy ő lett a Kurultáj lovasságának vezére, s ez a mai időkig, e könyv megírásának idején – a 2026-os esztendőben sincs másként. A Gúta melletti Csörgő-pusztán, a Vág folyó közelében, a Vermes család birtokán zajlik az élet. Lassan három évtizede lovasíjász központ ez a Felvidéken. A 2000-es évek második fele óta élő történelemórákat és nyári táborokat tartanak itt gyermekek számára. Több mint ezer gyermek vett már részt ezeken a programokon. Mindezt elősegítendő a Magyar Állam támogatásával, 2022-ben elkészült az Atilla Palotája-fapajta, amely a Kassai Lovasíjász Iskola Vermes Törzs Polgári Társulás tulajdonát képezi. Ez egy közösségi többfunkciós építmény, s elsősorban a magyar kultúra helyben való népszerűsítését, megőrzését szolgálja. Olyannyira, hogy a tavasztól őszig üzemelő bázison, főleg a magyar kultúrkörből válogatnak programot, legyen az mese, koncert, tánc, színház vagy gasztronómia stb., mert a Vermes család küldetésnek tekinti a nemzeti hovatartozás vállalását a Felvidéken. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy alkalomadtán, más nemzetek hagyományőrzői nem kapnak lehetőséget itt úgy a bemutatkozásra, mint a megmutatkozásra. A régi magyarokról azt írják, hogy szervezettségük, fegyelmezettségük és odaadásuk fölülmúlhatatlan volt. Akik ismerték a Felvidéken működő Csallóközi Lovasíjászok honalapítás kori lovascsapatát, hasonlóról számolnak be. Az egykor Bíró Gábor vezetésével működő egység tagjai kitűnően bántak az íjjal és mesterien ülték meg lovaikat. Így van ez még ma is, annyi eltéréssel, hogy a csapat már nem létezik, vezetőjük pedig már 2019 óta nincs az élők sorában. Valamikori bemutatóikon az embernek az a képzete támadt, mintha újjá éledtek volna a szkíta puszták, mintha ismét félelmetes lovasseregek vágtáznának a ligetes Hunniában és mintha megint erőben volna a tudás népe. Pedig csak néhány lovas alkotta a csapatot, akik nyilvánvalóan nem képeztek különösebb haderőt. Talán az őket nézőknek is valamilyen szinten „benne kellett lenni” a magyar őstörténet mese, monda és historikus ismereteinek fantáziaalakító világában ahhoz, hogy a fenti képzetek kifejlődhessenek. Ám, hiába „van otthon” a témában a nézőközönség, ha nincs, ami életre hívja a képzelet raktáraiban heverő képeket, ha nincs, aki kézzel fogható valósággá formázza az olvasmányos ismereteket. Ebben segítettek a nagyszerű Csallóközi Lovasíjászok, a jelenkori lovasíjászat első, csapatba szerveződő hagyományőrzői. Név szerint: Bíró Gábor, Bíró Balázs, Juhász Zsigmund Tibor, Rőth Imre, Sereghy Zoltán, Varga Sándor és Vermes István Koppány. A hét alapító tag közül hatról sikerült részletesebben tájékozódni – hogy hogyan, az alább olvasható. Bíró Gábor(1959-2019) a csallóközi lovasíjászat elsőszámú meghonosítói közé tartozik, akit a lovak és a lovasíjászat szerelmesei is jól ismertek. Gyermekei: Dávid, Máté és Bulcsú. Gábor a nagyudvarnoki Bíró Kert Lovas Központ alapítója – birtokán gyakran rendeztek lovasíjász versenyeket és lovasoktatás is zajlott. A Csallóközi Lovasíjászok egykori vezére, a Bíró Kánság hajdani megalapítója és vezetője, a Visegrádi Palotajátékok és más középkori várjátékok, de a Savaria Történelmi Karneválnak is valamikori rendszeres szereplője. 2018-ban a szlovákiai helyhatósági választások során, az MKP színeiben beválasztották Nagyudvarnok Község Önkormányzatába. E mellett a HaddelHadd hardrock zenekar énekes-gitárosaként, zeneszerzőjeként és szövegírójaként is szerepet vállalt. Nagyszerű ember, magyarságára büszke férfi volt. Sereghy Zoltán1970-ben született Révkomáromban. Gyermekei: Réka, Csenge és Ajna. Rendszeresen lovagol 16 éves korától. 1996-ban részt vett egy honalapítás kori emléktúrán, ott ihlette meg a lovasíjászat. Akkoriban vette meg az első íját. Alapító tagja 1997-ben a Csallóközi Lovasíjaszok csapatának. A csapat működése során közösen rendeztek Kassai lovasíjasz versenyeket, de honalapítás kori harci bemutatókat is tartottak. 2004-ben alakultak meg a törzsek a Kassai lovasíjasz iskolán belül. Itt Zoltán lett az egyik alapító törzsfő, saját csapattal és lovasíjasz pályával. Ebben a pozícióban 2024-ig tevékenykedett. Varga Sándor1962-ben született Révkomáromban. Gyermekei Tamás, Andrea, valamint Nimród, Buda, Kerka és Zonga. Első lovát 1987-ben vásárolta. A ’90-es évek elején alapító tagja volt a Kurucz Lajos vezette I. Felvidéki Huszár Bandériumnak, majd lovasíjászattal kezdett foglalkozni. Jó versenyeredményeket ért el a Kassai Lajos által rendezett versenyeken, s 1997-ben hat társával megalapította a Csallóközi Lovas Íjászok csapatát – majd a rendkívül eredményes Varga Törzset, amelynek vezetője lett. Bár ma már befejezte a szervezetekben való lovasíjász tevékenységet, fontosnak tartotta elmondani, hogy számára a ló a külvilággal való kapcsolatot jelenti. Ezen keresztül szerez társakat, ismeretségeket, s ezen keresztül nyílik meg számára a társadalmi élet, az ismeretek és a kultúrák világa. Vallja, hogy nem elsősorban sportról, hobbyról vagy akrobatikus mutatványról van szó, amikor a lovasíjászatról beszélünk. Hanem egy elfelejtett, de ismét feléleszthető, a kozmikus létet a hétköznapok részévé alakító, bizonyos megkötöttségekkel ma is élhető életforma megismeréséről és másokkal való megismertetéséről. Sándor a lovasíjászaton keresztül került kapcsolatba az ősi magyar táltos hagyatékkal. A belső sugallat és a külső világ adta lehetőségek egymásra találása juttatta arra a döntésre, hogy elsajátítsa a táltos hagyaték egy fontos részét, a csontkovácsolás mesterségét – Kovács András táltos iskolájában. Rőth Imre– szül.: 1958, gyermekei Balázs és Tünde – kérésemre az alábbi emlékeztetőt írta. „Az első közös fellépésünk még 4 lóval indult, majd kiegészülve, 7 lovassal alkottunk egy sikeres csapatot. A megalakuló találkozó Gútán volt, ahol Kassai Lajos is részt vett. Négy évig működtünk együtt. Dömös, Visegrád, Diósgyőr, Sümeg és még sok közös fellépés. A csapattagok név szerint: Bíró Gábor, Bíró Balázs, Juhász Zsigmund Tibor, Sereghy Zoltán, Varga Sándor, Vermes István Koppány és jómagam. A csapat 2003-ban történt szétesése után, önálló programmal folytattam Bial Judit tanítványommal a munkát. Pozsonytól Rimaszombaton túlig, 19 évig jártuk a magyar iskolákat rendhagyó történelem órával, melynek nagy sikere volt. Üdv! Isten áldásával: Imre.” Juhász Zsigmund Tibor1956-ban született Révkomáromban. Gyermekei: Péter és Tibor. A lovasíjászattal a ’90-es évek elején, szülővárosában ismerkedett meg, Varga Sándor és Papp Ernő közreműködésével. E találkozás meghatározó fordulópont volt életében. Olyan útra vezette, amely a magyar hagyományőrzés iránti elkötelezettségben teljesedett ki. A Csallóközi Lovasíjász csapat megalakulásakor, Bíró Gábor vezetésével, alapító tagként vett részt a közösség létrehozásában fiával, Péterrel együtt. A kezdeti időszakban a lelkes segítők és támogatók nélkülözhetetlen szerepet játszottak. Rájuk a mai napig tisztelettel és hálával tekint. A csapat működése során az íjkészítés mesterségével is foglalkozott.