● news.bsdnet.hu

Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház főigazgatója szerint Nagy Ervin egy jól működő kulturális rendszert örökölt, amelyet nem pusztulás, hanem építkezés jellemzett. Úgy véli, a színházi struktúra évente mintegy nyolcmillió nézőt szolgál ki, továbbá az elmúlt években számos olyan fejlesztés valósult meg, amely nemzetközi szinten is figyelemre méltó. Ferencz Evelin Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? Vidnyánszky Attila , a Nemzeti Színház főigazgatója hosszú véleménycikkben reagált az Indexnek Nagy Ervin kulturális államtitkár Inga Kávézóban tett kijelentéseire. E szerint ő "a kulturális szektor teljhatalmú despotája volt, akit a bosszúvágy hajtott" . A főigazagtó szerint méltatlan képet festettek a magyar színházi élet elmúlt másfél évtizedéről. Vidnyánszky hangsúlyozta, hogy a magyar színházi rendszer stabilan működik: "A mintegy nyolcmillió nézőt kiszolgáló színházi struktúránk kiszámíthatóan és stabilan működik. Nagy Ervin kulturális államtitkárként kincset örökölt meg" - jelentette ki. Kálomista Gábor egy interjúban elmondta, hogy a jövőben aktívabban vesz részt a közéletben, és a színházi abúzusok felszámolásáért teljes mellszélességgel kiáll Schilling Árpád és Lengyel Tamás mellett. Utóbbi nem sokkal később reagált a producer szavaira: határozottan visszautasította a felajánlott együttműködést, és élesen számonkérte Kálomista eddigi szerepvállalását a hazai kulturális életben. Vidnyánszky Attila a felújított színházakat, az új kulturális intézményeket, a több mint ezer felújított művelődési házat, a Színházi Olimpia megszervezését, valamint a Lázár Ervin- és Déryné-programokat külön példaként említette. Azt gondolja, ezek alátámasztják, hogy nem pusztulás, hanem építkezés jellemezte az elmúlt éveket. Szerinte a kultúrpolitikai vitáknak túl kellene lépniük a politikai kampányhangulaton és a személyeskedésen, és inkább a szakmai párbeszédre kellene helyezni a hangsúlyt. "Szeretném megvédeni az elmúlt évek értékeit, bízva abban, hogy a kampányidőszak végével lassacskán kirajzolódik egy kultúrpolitika, amely érdemes a vitára" - jegyezte meg. Ugyanakkor megkérdőjelezte, hogy Nagy Ervin kulturális államtitkár kijelentései mögött a színházi élet tényeinek ismerethiánya vagy tudatos politikai kommunikáció áll-e. Visszautasította azt az állítást, hogy elzárkózna a párbeszédtől, és azt állította, hogy éppen az államtitkár nem hajlandó vele nyilvános vitát folytatni. "Nagy Ervin éppen nyolc hónapja nem mer kiállni velem nyilvános vitára" - árulta el a rendező. A direktor különösen vitatta Nagy azon kijelentését, miszerint a Nemzeti Színházban főként külföldi rendezők dolgoznának. Vidnyánszky adatokkal cáfolta ezt: "2013 és 2026 között 103 új bemutatónk volt, ebből 76-ot magyar rendezők rendeztek" - emelte ki, hozzátéve, hogy az intézményben dolgozó alkotók 95 százaléka magyar. A Nemzeti Színház működését Vidnyánszky Attila nemcsak repertoárszínházként, hanem befogadó intézményként, fesztiválközpontként, utazó társulatként és oktatási központként is jellemezte. Kiemelte a MITEM nemzetközi fesztivál jelentőségét, amely az elmúlt években több mint ötven ország társulatait fogadta Budapesten, valamint a vidéki és határon túli magyar közösségek rendszeres látogatását. Vidnyánszky cikkének jelentős része a kulturális esélyegyenlőség kérdésével foglalkozott. A Déryné Programot példaként említve elmondta, hogy az közel 1700 településen több mint 1,7 millió embert ért el, miközben évente csaknem félmillió gyermek jutott el valamilyen előadó-művészeti programra. "Csaknem négymillió magyar ember élt olyan helyzetben, akinek gondot okozott a találkozás az igényes kultúrával" - említette meg. Szerinte ezek a kezdeményezések valódi társadalmi problémákra adtak választ, és felelőtlenség lenne felszámolni őket. A Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásával kapcsolatban Vidnyánszky azt állította, hogy az intézmény nyitottabbá vált, az oktatói kar sokszínűbb lett, és jelentős infrastrukturális fejlesztések történtek. Hangsúlyozta, hogy az egyetem körüli tiltakozások nem tükrözik a teljes hallgatóság véleményét, és kiemelte az új vezetés által bevezetett mentálhigiénés szolgáltatásokat, valamint a hallgatók túlterhelésének megszüntetését. Az igazgató kifogásolta, hogy Nagy Ervin többször is azt hangoztatta, hogy neki távoznia kellene a kulturális élet meghatározó pozícióiból. Meglátása szerint egy demokratikus kultúrpolitikának nem személyek eltávolításáról, hanem szakmai vitákról és intézmények működéséről kellene szólnia. Cikke végén Vidnyánszky elismerte az új kulturális vezetés jogát a változtatásokhoz, de arra kérte a döntéshozókat, hogy őrizzék meg azokat a kezdeményezéseket, amelyek bizonyítottan szolgálják a magyar kultúrát. Vidnyánszky Attila