● news.bsdnet.hu

Tudósok szerint 2030 körül elérhetjük az 1,5 fokos emberi eredetű felmelegedést, miközben a mérőrendszerek finanszírozása csökken. Az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés várhatóan 2030 körül eléri az 1,5 Celsius-fokot, miközben a bolygó kulcsfontosságú éghajlati mutatói tovább romlanak. Több mint hetven tudós figyelmeztetett arra, hogy a rekordközeli hőmérsékleti értékek és a tengeri hőhullámok erősödése mellett a megfigyelőrendszerek finanszírozási problémái is veszélyeztetik a klímaváltozás nyomon követését. A jelentést, amelyet a nagyobb IPCC-értékelések közötti időszakban tesznek közzé, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének több közreműködője is jegyzi. A kutatók szerint a Föld melegedése gyorsul, az éghajlati rendszer állapotát jelző alapmutatók pedig kedvezőtlen irányba mozdultak el. Peter Thorne, a tanulmány társszerzője úgy fogalmazott, „ezek a mutatók egy olyan beteg létfontosságú paramétereinek megfigyelését jelentik, aki egyre aggasztóbb tüneteket mutat”. Hozzátette, a globális megfigyelési kapacitások, amelyekre ezek az adatok épülnek, „életemben először rendszerszinten romlanak vagy komoly veszélybe kerültek”. A 2025-ös globális átlaghőmérséklet megközelítőleg 1,39 Celsius-fokkal haladta meg az iparosodás előtti szintet, amelyből 1,37 fok közvetlenül az emberi tevékenységhez köthető. A kutatók szerint az emberi eredetű felmelegedés 2030 táján éri el az 1,5 fokos szintet. A 2015-ös párizsi klímaegyezményben az országok vállalták, hogy a felmelegedést jóval 2 fok alatt tartják, lehetőleg 1,5 foknál húzzák meg a felső határt. A mostani elemzés ugyanakkor azt mutatja, hogy a Föld gyors ütemben halmozza fel a hőt, ami rontja az úgynevezett energiaegyensúlyt, vagyis az érkező és a távozó energia közötti különbséget – írja a Straits Times . Piers Forster, a tanulmány vezető szerzője szerint emberi hatás nélkül ez az érték közel lenne a nullához, ám a 70-es évek óta folyamatosan emelkedik, az elmúlt évtizedekben pedig megduplázódott és történelmi csúcsra jutott. A gyors melegedést az üvegházhatású gázok rekordmagas kibocsátása és az aeroszolszennyezés csökkenése együtt okozza, utóbbi ugyanis korábban részben visszaverte a napfényt, hűtő hatást fejtve ki. A szén-dioxid-kibocsátás továbbra is a globális felmelegedés fő hajtóereje, és jelenleg is rekordmagas szinten áll. Bár a kibocsátás növekedése lassul, a még felhasználható szén-dioxid-keret, amely az 1,5 fokos cél alatt tartaná a melegedést, nagyjából három éven belül kimerülhet. Aurelien Ribes francia klímakutató szerint „mivel az üvegházhatású gázok kibocsátása még mindig emelkedik, az 1,5 fokos határ alatt tartani a globális felmelegedést ma már elérhetetlennek tűnik”. A tengerszint 1901 és 2025 között mintegy 23 centiméterrel emelkedett, jelenleg pedig évi 3,84 milliméteres ütemben nő. A folyamatot a szárazföldi jégtakarók olvadása és az óceánok hőtágulása hajtja. Az idei jelentésben új mutatóként szerepel a tengeri hőhullámos napok száma, amely 1991 óta több mint háromszorosára nőtt, 2025-ben átlagosan 65 napot mértek. A 2023-ban indított éves jelentéssorozat mintegy negyven globális adathalmazra épül, amelyek műholdakból, szárazföldi, tengeri és légköri mérőeszközökből, köztük meteorológiai állomásokból, hajókból, bójákból és időjárási ballonokból származnak. A kutatók szerint azonban a klímaváltozás elleni fellépést háttérbe szorítják a közel-keleti és ukrajnai háborúk, az energiaválság, a költségvetési megszorítások, valamint az Egyesült Államok klímaszkeptikus elnökének politikája. A jelentés arra figyelmeztet, hogy a jövőbeni megfigyelések, köztük az óceáni és műholdas mérések, geopolitikai és finanszírozási döntések miatt veszélybe kerültek. Csökkent az ENSZ Meteorológiai Világszervezetének támogatása, miközben a Globális Klímamegfigyelő Rendszer működése is fenyegetett. Több műholdprogram sorsa bizonytalan, különösen az Egyesült Államokban, ahol a Trump-kormányzat nemrég több száz mélytengeri mérőműszer eltávolításáról döntött. Samantha Burgess, az Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ klímastratégiáért felelős vezetője szerint ezek az eszközök „rendkívül fontosak annak megértéséhez, miként nyelik el az óceánok a hőt, és ez hogyan befolyásolja az időjárási mintázatokat és az óceáni áramlásokat”. Hozzátette, hogy „elengedhetetlenek a helyszíni mérések ahhoz, hogy továbbra is figyelemmel követhessük a klíma alakulását”. A kutatók Afrika, a nyugati Csendes-óceán térsége és Dél-Amerika esetében is a helyszíni mérések visszaeséséről számoltak be. Burgess arról is beszélt, hogy az Egyesült Királyságban nemrég megszüntették annak a repülőgépnek a finanszírozását, amely a légköri megfigyelőrendszert hordozta, ami szerinte azt mutatja, hogy a probléma nem csupán egyetlen országot érint.