● news.bsdnet.hu

Bár Bernáth Aurél „kis zseni”-nek hívta, festői életműve mégsem tudott kiteljesedni. A szűkre szabott idő miatt művészete torzóban maradt, nevét ma méltatlanul kevesen ismerik. Az 1936-ban Budapesten született Gruber Béla festés és rajzolás iránti tehetsége már korán megmutatkozott, ám az elszegényedett családba született fiút csak harmadik próbálkozásra, 1956-ban vették fel a Képzőművészeti Főiskolára. Előbb Kmetty János, majd Bernáth Aurél lett a mestere, utóbbi évekkel később ezt mondta róla: „Huszonhét évet élt. Ily kevés idő alatt ilyen gazdag életművet csak az tud létrehozni, akinek Isten fogja a kezét.” Annak ellenére, hogy rövidre szabott élete során mindössze néhány évet tölthetett festéssel, mégis több mint ezer művet hagyott hátra. A Magyar Nemzeti Galéria tárlata most a gyűjteményében őrzött műveinek legjavát – csendéleteket, uszályokat ábrázoló műveket, portrékat és önarcképet – mutatja be, kiegészítve őket a hazai köz- és magángyűjtemények alkotásaival. Mindezeken jól látszik, hogy nem véletlenül illeték Gruber formaalkotását a konstruktív jelzővel, amely többnyire a formák geometrikus alakzatokra való egyszerűsítését jelentette. Merthogy nem egyszerűen lemásolta a látványt, hanem felépítette és geometrikus szerkezeti rendbe szervezte az őt körülvevő tárgyi világot. Élénk színeivel, palettájával és ecsetkezelésével pedig mindezek mellett félreismerhetetlen stílust teremtett.