● news.bsdnet.hu

A vizekben elveszített, elhagyott vagy eldobott horgász- és halászeszközök világszerte komoly terhelést jelentenek az élővilág számára. Nemcsak a vízszennyezés miatt okoznak problémát: gyakran olyan állatok is horogra akadnak, belegabalyodnak a zsinórokba vagy csapdába esnek, amelyek nem a horgászat célpontjai. Ezt a jelenséget nevezik járulékos fogásnak (angolul bycatch), amely a biológiai sokféleség csökkenésének egyik kevéssé ismert, de jelentős tényezője lehet bolygónkon. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A horgászfelszerelések élővilágra gyakorolt hatását világszerte évek óta kutatják, a figyelem azonban elsősorban a tengerekre, óceánokra irányult – mindenki látott már videót elhagyott halászhálóba gabalyodott delfin vagy tengeri teknős megmentéséről. A probléma azonban nem csak a tengereket, hanem az édesvízi élőhelyeket is érinti. Hazánkban a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának vezetésével készült el az első átfogó leltár arról, mely élőlénycsoportokra jelenthetnek természetvédelmi kockázatot az elveszített vagy aktívan használt horgászfelszerelések. A felméréshez a kutatók egy összesen negyven évet felölelő médiaelemzést végeztek, az eredményeket bemutató tanulmány pedig a közelmúltban jelent meg a brit Scientific Reports nemzetközi tudományos folyóiratban. A projekt során a kutatók összesen négy médiaplatformra támaszkodó kutatást végeztek az országban – Fotó: HUN-REN „Ökológusként vagy természetjáróként alkalmanként ugyan belefut az ember egy-egy horgászfelszerelés által csapdába ejtett, esetleg elpusztult élőlénybe, de az érintett állatokkal kapcsolatos adatgyűjtést nehezíti, hogy tematikus terepi kutatások a témában kifejezetten nehezen tervezhetőek és megvalósíthatóak. Szerencsére a közelmúltban már több ízben bebizonyosodott, hogy a közösségi és egyéb médiafelületekre feltöltött tartalmak között tudatosan tallózva, a kutatók viszonylag kis erőfeszítéssel gyűjthetnek releváns adatsorokat, egyebek mellett az elveszített vagy a használatban lévő horgászfelszerelések vizekre és élővilágra gyakorolt hatásait illetően is” – nyilatkozta Dr. Löki Viktor , a kutatás ötletgazdája. A projekt során a kutatók összesen négy médiaplatformra támaszkodó kutatást végeztek az országban. Munkájuk során 1984 és 2024 között összesen 200 olyan esetet dokumentáltak, amikor horgászeszközök halakon kívül egyéb állatokkal kerültek kölcsönhatásba . Az adatgyűjtés során rögzítették az érintett fajokat, az egyedszámokat és az események helyszíneit is, ha az a feltöltött tartalomból kiolvasható volt. Gyakran olyan állatok is horogra akadnak, belegabalyodnak a zsinórokba vagy csapdába esnek, amelyek nem a horgászat célpontjai – Fotó: HUN-REN „A tartalomelemzés során kiderült, hogy hazánkban összesen legalább 64 különböző állatfaj képviselői bizonyíthatóan érintettek az elhagyott és aktív horgászfelszereléseknek tulajdonítható nem szándékolt fogásban. A leggyakrabban madarak estek csapdába, őket követték a hüllők, míg a többi állatcsoport együttesen az esetek kicsit több mint 10 százalékát tette ki. A madarak között a leggyakoribb áldozat, 32 esettel, a bütykös hattyú (Cygnus olor) volt, míg a hüllők közül a mocsári teknős (Emys orbicularis) esett legtöbbször (18 alkalommal) bajba, általában a horogra szúrt horgászpellet bekapása, lenyelése következtében. Az összesen érintett 226 egyed többsége, több mint 70 százaléka védett fajhoz tartozott. Hogy összehasonlítsam a mi leltárunkat egy nemzetközi példával: Gunasekaran és munkatársai 2024-ben egy egész Indiát átfogó hasonló médiaelemzés során mindössze 90 esetet dokumentáltak, 35 állatfaj összesen 144 csapdába esett vagy elhullott példányával. Mivel a tanulmányuk az elveszített halászeszközök természetvédelmi kockázatára összpontosított, a mi kutatásunk jól megvilágítja, hogy a horgászfelszerelések természetvédelmi kockázata nem lebecsülendő még egy Indiánál jóval kisebb országban sem ” – összegezte Dr. Löki Viktor. A szerzők a kutatás során a járulékos fogás által érintett egyedek kevesebb mint 10 százalékát jegyezték fel elhullottként. Bár ez az arány alacsonynak tűnhet, valószínűleg alábecsüli a tényleges pusztulási rátát, mivel a megfigyelők vélhetően gyakran kiszabadították a belegabalyodott állatokat, és nem történt utánkövetés annak megállapítására, hogy azok hosszú távon életben maradtak-e. A fel nem ismert járulékos fogások esetében – különösen a távoli vagy kevésbé ellenőrzött területeken – a túlélési arány feltehetően jóval alacsonyabb. Emellett a késleltetett elhullás vagy a nem halálos, de káros következmények, például a sérülések, a mozgásképesség romlása vagy a ragadozóknak való fokozott kitettség sem jelennek meg az adatokban. „A témát feltétlenül érdemes tovább vizsgálni, ugyanis a legtöbb horgásznak van hasonló élménye, amelyről nem minden esetben készül dokumentáció, vagy ha készül is, legtöbbször nem elérhető online. Amikor a tanulmány illusztrálása kapcsán felvettem a kapcsolatot az egyik újsághírben szereplő horgásszal, megosztotta velem, hogy a cikkben említett, lefényképezett fajt, a kercerécét egy évvel később ugyanott megfogta bojlival, és ezt elmondása szerint a tárgyévben több példány szárcsa is követte. A tanulmány logikus folytatása így egy, a témában készített online kérdőív lenne, ahol a horgászok válaszait és elküldött offline tartalmait értékelve még közelebb juthatnánk ahhoz, hogy a halakon kívül a hazai élővilág mely tagjai és milyen mértékben vannak kitéve ennek a természetvédelmi kockázatnak” – hangsúlyozta Dr. Löki Viktor. Forrás, indexkép: HUN-REN