Megjöttek, fenekednek – Mit akar az új kormány?

– A Tisza új alkotmányt szeretne. De vajon megvan-e az egységes és világos politikai akarat a párt parlamenti frakciójában és a Tisza-választók sokszínű táborában az új alkotmány megalkotásához? – Az Alaptörvény elfogadásához vagy módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ez a legszigorúbb parlamenti feltétel, vagyis alkotmányozás csak akkor lehetséges, ha mögötte valóban egységes, világos és tartós politikai akarat áll. Egy sokszínű, ideológiailag heterogén, eltérő hátterű frakció esetében ez különösen magas küszöb, ezért az alkotmányozási szándék önmagában nem elegendő, hanem tartós, belsőleg is koherens kétharmados támogatás szükséges hozzá. – Vajon melyek lehetnek azok a legfontosabb pontok, amelyeket meg akarnak változtatni az Alaptörvényben, és milyen politikai, illetve ideológiai irányváltást tükrözhetnek a változtatások? – Az egyik legfontosabb tervezett módosítás a miniszterelnöki ciklusok két alkalomra, vagyis nyolc évre való korlátozása lenne, valamint a közjogi méltóságok személyi újrarendezése, tehát a köztársasági elnök, a Kúria elnöke, az OBH elnöke, a legfőbb ügyész, az Alkotmánybíróság tagjai, az ÁSZ elnöke, a GVH és a médiahatóság vezetőinek leváltása. Ezek a tisztségek éppen azért kaptak hosszabb mandátumot és szigorú törvényi garanciákat, hogy ne egy politikai többség pillanatnyi érdekei szerint működjenek, hanem intézményi stabilitást biztosítsanak. E megközelítés baloldali, populista hatalomfelfogást tükröz, amely a „rendszer lebontását” politikai legitimációként használja, és a független intézményekre nem ellensúlyként, hanem akadályként tekint. Jogállami szempontból ez kifejezetten aggályos, mert a fékek és ellensúlyok rendszere alkotmányos garancia, amelyek sérelme az EU-ban akár 7. cikkely szerinti eljárás megindításának alapját is képezheti. – Van-e, lehet-e bármiféle jogi értelemben vett érvényessége az eddigi nemzeti konzultációknak? Vagy egyszerűen felülírja, esetleg megsemmisíti őket az új kurzus? – Az Alaptörvény 8. cikkének első bekezdése kifejezetten csak az érvényes és eredményes országos népszavazás esetében mondja ki, hogy döntése az Országgyűlésre kötelező. A nemzeti konzultációra ilyen alkotmányos rendelkezés nincs, tehát jogi értelemben nem azonos a népszavazással, és formálisan nem keletkeztet közvetlen jogalkotási kötelezettséget. Ugyanakkor az Alaptörvény szerint a közhatalom forrása a nép, ezért több millió állampolgár véleménynyilvánítása politikailag és alkotmányos legitimáció szempontjából nem hagyható figyelmen kívül. Ezért egy új kormány jogilag felülírhatja ugyan a konzultáció nyomán bevezetett szabályozást, de a társadalmi felhatalmazását nem lehet egyszerűen úgy kezelni, mintha nem létezne. – Ebben az összefüggésben érdekes lehet a gyermekvédelmi törvény sorsa? Hiszen a létrehozásában, megerősítésében igen jelentős szerepet játszott a nemzeti konzultáció… Úgy tudom, több mint 3 millióan álltak ki mellette ennek során. – A gyermekvédelmi törvény sorsa igenis érdekes, mert a jogszabály kimondta, hogy az állam védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, korlátozza a kiskorúak számára hozzáférhető, szexualitást, nemváltást vagy homoszexualitást népszerűsítő tartalmakat. A nemzeti konzultáció jogilag nem kötelező népszavazás, de az Alaptörvény korábban említett bekezdése miatt egy többmilliós társadalmi állásfoglalást politikailag nem lehet semmisnek tekinteni. – Az egyik legtöbbet emlegetett Tisza-szándék az elszámoltatás. Ahogy ott mondják: a NER-lovagok meggazdagodásának vizsgálata. Magyar Péter még nem volt miniszterelnök, de már felszólította a NAV, a rendőrség és az ügyészség vezetőit, hogy akadályozzák meg a vagyonok külföldre mentését és nyilván a vagyonokhoz kötődő személyek külföldre távozását olyan országokba, amelyekkel nincs kiadatási szerződésünk. Megvan-e ennek az egésznek a törvényi háttere? Vagy ez is az alkotmányozás része lenne? – Az elszámoltatásnak van törvényi háttere, de nem politikai utasítás alapján működik. Az Alaptörvény szerint a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik, ezért a NAV, a rendőrség és az ügyészség nem politikai felszólítására, hanem kizárólag a törvények alapján járhat el. A Btk. 74. paragrafusa szerint vagyonelkobzás alkalmazható a törvényi feltételek fennállása esetén. Ezért Magyar Péter nyilvános felszólítása jogállami szempontból aggályos, mert a független hatóságok nem kampányutasításra működnek. Ez nem alkotmányozási kérdés, mert a szükséges jogi eszközök ma is rendelkezésre állnak. – Ha már vizsgálatok: tudható-e bármi a menetükről, mikéntjükről és egyáltalán arról, hogy ki esik majd bele és miért? – Jelenleg pontosan nem tudható, milyen eljárási rend szerint zajlanának ezek a vizsgálatok, mert nem ismeretes, hogy a Tisza milyen konkrét jogszabály-módosításokat tervezne. A hatályos rendszerben a büntetőeljárás alapján két fő szakaszból áll a folyamat: a nyomozásiból és a bírósági eljárásból. A nyomozási szakasz része a felderítés, a vizsgálat és a vádemelés, ezt követi a bírósági szakasz, amely elsőfokú, másodfokú, szükség esetén harmadfokú eljárásból, valamint rendkívüli perorvoslatokból áll. Az Alaptörvényben az áll, hogy mindenkinek joga van a független és pártatlan bíróság előtti tisztességes eljáráshoz, az ártatlanság vélelméhez. Ezért jogállami keretek között nem lehet politikai alapon előre kijelölni, hogy ki „esik bele” a vizsgálatokba, hiszen ehhez minden esetben konkrét gyanú, bizonyíték és törvényes eljárás szükséges. – Fenekednek Orbán Viktorra… És ha ő lemondott a parlamenti mandátumáról, akkor lemondott a mentelmi jogáról is. Mi lehet ennek a vége akkor, amikor egyes tiszás nyilatkozatok húsz évre visszamenőleg akarnak vagyonosodási vizsgálatokat tartani? Megvan ehhez egyáltalán az apparátusuk? – A NAV adóhatósági vizsgálatot folytathat a vagyon eredetének tisztázására, míg büntetőeljárás csak konkrét bűncselekmény gyanúja esetén indulhat. Orbán Viktor mandátumáról való lemondása ebből a szempontból nem lényeges, mert a Btk. 28. paragrafusa szerint a mentelmi jog miatt nyugvó elévülési idő nem számít bele az elévülésbe. Az ügyvezető miniszterelnöknek erről nyilvánvalóan tudomása van, így a lemondás inkább azt jelzi, hogy nem a mentelmi jog mögé kíván bújni. – Mi lesz ebben az egészben az Európai Ügyészség szerepe? – Ha az új kormány csatlakoztatná Magyarországot az Európai Ügyészséghez (EPPO), akkor az hatáskörrel rendelkezne az unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények nyomozására és a vádemelésre. Ilyen ügyekben a tagállami bíróságok előtt is az Európai Ügyészség látná el a vádhatósági feladatokat. Ez azt jelentené, hogy az elszámoltatási politikai ígéret egy része kikerülne a magyar ügyészségi rendszerből, és uniós szintű büntetőeljárási kontroll alá vennék. – A 16 minisztériumos struktúra a szakmaiságot és a hatékonyságot szolgálja-e, vagy pedig a miniszterelnök mögött álló kliensi kört építi ki, és egyfajta politikai kifizetőhelyként szolgál? – Az Alaptörvény szerint a miniszter a kormány általános politikájának keretei között, önállóan irányítja a hozzá tartozó ágazatokat, tehát a lényeg az egyértelmű felelősség és számonkérhetőség. A korábbi csúcsminisztériumi modell éppen ezt szolgálta. Kevesebb, de erősebb minisztériummal gyorsabb döntéshozatalt és világosabb felelősségi rendszert teremtett. 2010 után tudatosan ebbe az irányba mozdult el a kormányzás, hiszen a minisztériumok száma jelentősen csökkent. A 16 minisztériumos modell ezzel szemben inkább a kormányzati felelősség szétaprózódását eredményezheti. Több tárca több egyeztetést, lassabb döntéshozatalt és nehezebb számonkérhetőséget hoz. Ezért ez inkább olyan politikai konstrukciónak tűnik, amelyben a pozíciók bővítése önmagában is hatalomszervezési eszközzé válhat. – Mi a véleménye a 27 pontból álló uniós követelményrendszerről? Ez egy diktátum, vagy csupán iránymutatás, amely elviseli a vitát, a nemzeti érdekekre való hivatkozást is? – Formálisan a 27 pont nem klasszikus diktátum, hanem az uniós források kifizetéséhez kötött feltételrendszer, de a gyakorlatban jóval több egyszerű iránymutatásnál. Mivel a pénzek folyósítása attól függ, hogy Brüsszel megfelelőnek ítéli-e a teljesítést, ez erős politikai nyomásgyakorlási eszköz. Különösen aggályos, hogy a feltételek nemcsak pénzügyi ellenőrzési kérdéseket érintenek, hanem a magyar közjogi rendszerbe is belenyúlnak: ügyészség, bírósági igazgatás, Kúria, Alkotmánybíróság, közbeszerzés, vagyonnyilatkozatok. Ez már nem pusztán technikai ellenőrzés, hanem intézményi átalakítási elvárás. Ezért a nemzeti érdekekre való hivatkozásnak helye van, különösen az uniós szerződés alapján, amely előírja a tagállami nemzeti identitás és állami berendezkedés tiszteletben tartását. Ha Magyar Péter gyorsan akar teljesíteni, Brüsszel könnyen rövid pórázon tarthatja, és a forrásokért cserébe politikai engedményeket kérhet. – Várható-e, hogy a Tisza-kormány átalakítja a Fidesz által kiépített és eddig jól vizsgázó közigazgatási rendszert? – Igen, mivel a kampányuk egyik fő eleme volt, hogy több kulcsfontosságú közjogi tisztség, például a köztársasági elnököt, a legfőbb ügyészt, a Kúria elnökét vagy az Alkotmánybíróság tagjait le akarják cserélni, így a közigazgatási rendszerben is várható átalakítás. – Lehet, hogy ez az illúziók birodalma, de létrejöhet-e egy olyan – a polgári körökhöz hasonló – átfogó civil rendszer, amely valamilyen módon befolyásolhatja, sőt, kicsit ellenőrzése alatt is tarthatja a Tisza kormányzását? Elvégre 2,5 millió embert számlál ez a tábor. – Igen, nemcsak kialakulhat, hanem szükséges is lehet, különösen ellenzéki helyzetben, amikor a társadalmi összetartozás és a politikai közösség megtartása még fontosabb. Az Alaptörvény VIII. cikkelye biztosítja az egyesülési és gyülekezési szabadságot, így civil közösségek, mozgalmak és helyi szerveződések szabadon létrejöhetnek. Egy ilyen hálózat politikai és társadalmi kontrollt is jelenthet. Segíthet megőrizni a választói akaratot, nyomást gyakorolhat a mindenkori kormányra, és ellensúlyt képezhet akkor is, ha az intézményi fékek gyengülnek.