● news.bsdnet.hu

Legtöbbünknek, ha platformer játékokra gondolunk, valószínűleg a mélybe zuhanás, tüskés csapdák, minden sarokból ránk leselkedő veszély és az idegbajba kéregető „Game Over” feliratok juthatnak eszünkbe, a Good Feel stúdió azonban fogta a műfaj évtizedes szabálykönyvét, és egy laza mozdulattal a kukába dobta azt. A Yoshi and the Mysterious Book ugyanis egy olyan világba invitálja a játékosokat, ahol a kudarc egyszerűen nem létezik – a kérdés már csak az, hogy kihívások nélkül meddig marad szórakoztató a világ legaranyosabb dinoszauruszának új kalandja. Azok közé a játékosok közé tartozom, akik szeretik a kihívásokat, közel 200 órányi Tears of the Kingdom ozás után pedig óhatatlanul is hozzászokik az ember a folyamatos küzdelemhez és ahhoz, hogy a hibáknak súlyos ára van. Ehhez képest a Nintendo legújabb próbálkozása egy valóságos sokkterápia, csak éppen fordítva. A Yoshi and the Mysterious Book ugyanis egyáltalán nem akar az őrületbe kergetni. Olyannyira nem, hogy a fejlesztők konkrétan eltávolították a játékból a sebződés és a halál fogalmát. Igen, jól olvassa: hősünk szó szerint halhatatlan. De mit is csinálunk akkor, ha nem az életünkért küzdünk? A koncepció meglepően friss, már-már zseniális: Yoshi beszívódik egy Mr. E nevű, gigantikus, varázslatos enciklopédiába, ahol a cél nem a pályák túlélése, hanem az ott élő lények katalogizálása és megismerése. A hagyományos ugrándozás helyett a játékmenet lényegében egy interaktív, színes kutatólaborrá alakul, minek okán a Yoshi and the Mysterious Book már első pillanattól kezdve az elmúlt évek egyik legjobb gyerekjátékává avanzsálja magát. Minden egyes szint egy adott lény köré épül, a feladatunk pedig az, hogy rájöjjünk, mik ők, hogyan működnek és milyen speciális képességekkel rendelkeznek. Első körben jöhetnek a klasszikus módszerek: megpróbálhatjuk Yoshival megenni őket, hozzájuk vághatunk egy tojást, a fejükre ugorhatunk, vagy elhajíthatjuk őket. Ahhoz azonban, hogy kiismerjük a viselkedésüket, egyre komplexebb interakciókban kell gondolkodnunk. Ott van például a Detonut névre hallgató lény, amely már egy apró szellőtől is felrobban – rá kell jönnünk, hogyan állítsuk meg a detonációt, hogy aztán fegyverként használjuk. Vagy a zenélő Croakaoke-k, amelyeken ugrálva egyre bonyolultabb dallamokat hozhatunk létre. A 4K-s, kézzel rajzolt és festett hatást idéző, stop-motion stílusú látványvilágban ezekkel a mechanikákkal kísérletezni őrületesen jó móka, a fejlesztők pedig elképesztő kreativitással használták fel az egykor csak akadályként funkcionáló ellenfeleket. Még akkor is, ha Yoshira rászabadul egy egész darázsraj vagy egy sündisznó, amely egy lopakodós pályán vadászik ránk. A legrosszabb dolog, ami történhet, hogy zöld dinoszauruszunk nyöszörög egyet, visszapattan, vagy leesik a mélybe, hogy egy méterrel arrébb azonnal újraéledjen. Bár ez a hardcore gamereknek eretnekségnek hangozhat, a játék fókuszát tekintve tökéletes döntés. Mivel a lények mindegyikéhez több tíz különböző, olykor piszkosul nehezen előcsalogatható rejtett interakció tartozik, a folyamatos kísérletezés a játék magja. Ha minden elrontott mozdulatnál újra kellene tölteni a pályát, garantáltan repülne a kontroller. Hiába azonban a zseniális alapötlet, a pazar látvány és a stresszmentes cozy hangulat, a kaland felénél valami megmagyarázhatatlan üresség lesz úrrá az emberen. Bármennyire is élvezetes felderíteni a titkokat, nagyon hamar feltehetjük a kérdést, hogy mégis mi a fenéért csináljuk ezt? A játék ugyanis nem ad semmiféle érdemi motivációt. A történet szinte parodisztikusan vékony és bár a Nintendo esetében a játékmenet mindig is fontosabb volt a narratívánál, itt a hajtóerő hiánya a gyengébb pályákon kifejezetten fájóvá válik. Ráadásul a jutalmazási rendszer is hagy némi kívánnivalót maga után. Anélkül, hogy túl sokat elárulnánk, enyhén fogalmazva sem díjazza a játék kellően azt, ha valaki például minden egyes interakciót felold egy adott lénynél. A Yoshi and the Mysterious Book egy merész, innovatív és végtelenül bájos kísérlet, ami remekül bizonyítja, hogy a Nintendónak még mindig van mersze a feje tetejére állítani a bevett formulákat. Mint egy digitális zenkert, ahol büntetlenül lehet piszkálni a virtuális ökoszisztémát, kiválóan működik. Ahhoz viszont, hogy a kiélezett figyelemre vágyó játékosokat is hosszú távon beszippantsa, egy kicsivel több céltudatosságra, és egy fokkal kevésbé súlytalan történetre lett volna szükség. Éppen ezért lehet a fiatalabb korosztály számára ideális választás – és ez alatt a valóban kiskorú, 6-10 éves újonc gamereket értjük – kiknek ennél talán (egyelőre) nincs is nagyobb kihívásra szükségük. A Yoshi and the Mysterious Book egy Nintendo Switch 2 exkluzív játék, értelemszerűen mi is ezen a konzolon teszteltük. A tesztpéldányt a Nintendo európai képviselete biztosította. A játékból dobozos kiadás is elérhető. 5 könyv Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet! Kövesse az Indexet Facebookon is!