Strici-gate: Dagad a szexbotrány, ami a híres fociklub tulajdonosa kapcsán robbant ki
Mediapiac
2026-06-13 04:30
David Sullivan, a West Ham United legnagyobb részvényese és korábbi társelnöke évtizedeken át a brit bulvár- és pornóipar egyik meghatározó alakja volt. A BBC Panorama műsora most súlyos vádakat tárt fel vele kapcsolatban, amelyeket Sullivan tagad. Joan Smith, a The Guardian szerzője szerint azonban az ügy túlmutat egyetlen ember botrányán: egy egész korszak mérgező örökségéről szól.
David Sullivan neve a brit közéletben régóta ismert. Üzletemberként a pornóiparból, szexboltokból és bulvárlapokból épített vagyont, később pedig a futballvilágban is meghatározó szereplő lett. A West Ham United egyik tulajdonosaként, majd társelnökeként évekig a Premier League-klub arcai közé tartozott. Bár a klub társelnöki posztjáról lemondott, továbbra is a West Ham legnagyobb részvényese: a klub 38,8 százalékát birtokolja.
Most azonban újra Sullivan múltja került a figyelem középpontjába. A BBC Panorama című műsora súlyos állításokat mutatott be: több nő azt állította, hogy Sullivan fiatal nőket hívott meg essexi kastélyába „interjúkra” , és szexuális kapcsolatot várt el tőlük azért cserébe, hogy segítse őket a glamourmodell-karrierben. Sullivan határozottan tagad minden jogsértést és helytelen magatartást.
A botrány azért is különösen érzékeny, mert Sullivan nem egy ismeretlen üzletember, hanem egy nagy múltú angol futballklub meghatározó tulajdonosa. A West Ham United szurkolói, a brit futballközeg és a nyilvánosság számára is komoly kérdés, hogy egy ilyen múltú és ilyen vádakkal szembenéző üzletember milyen szerepet tölthet be egy Premier League-klub életében. ( A West Ham United nem tartozik a hagyományos angol bajnoki élcsapatok közé (még nem nyerték meg az első osztályt), de az ország egyik legfontosabb, gazdag történelmű, stabil középcsapata és kulturális intézménye. Igazi tekintélyüket a kupa- és európai sikereik, valamint az angol futballhoz való felbecsülhetetlen hozzájárulásuk adja . Az angol válogatott legnagyobb dicsőségéhez, az 1966-os világbajnoki címhez a West Ham adta a csapat gerincét: Bobby Moore (kapitány), Geoff Hurst és Martin Peters voltak a főszereplők.)
Joan Smith, a The Guardianben megjelent véleménycikkében tűpontosan fogalmaz: S ullivan ma már egy letűnt korszak ereklyéjének tűnik, egyfajta brit változata azoknak a pornóbáróknak, akik évtizedeken át a női test áruba bocsátásából építettek birodalmat. A szerző szerint azonban a probléma nem zárható le azzal, hogy Sullivan 77 éves, és a régi bulvárpornó világa már idejétmúltnak hat. Az általa terjesztett szemlélet ma is él, csak sokkal durvább, digitális formában.
A cikk felidézi azt az időszakot, amikor a brit bulvárlapokban mindennaposak voltak a félmeztelen nők képei, és amikor a „3. oldal” néven ismertté vált jelenség a mindennapi sajtókultúra része volt. Ez a világ a nőket egyszerre vetkőztette le, infantilizálta és tette fogyasztási tárggyá. A feministákat, akik tiltakoztak ellene, sokáig örömgyilkosnak bélyegezték, miközben az egész kultúra a férfitekintet kiszolgálására épült.
Sullivan lapjai, köztük a Sunday Sport, ezt a kultúrát vitték még szélsőségesebb irányba. A The Guardian cikke szerint a lap szexualizált módon mutatott be rendkívül fiatal lányokat is ( 16 éves lányokat vetkőztettek le !) , ami Smith szerint már önmagában jelezte a pornóiparban rejlő egyenlőtlenséget és kizsákmányolást. A szerző állítása szerint a korszak „soft pornóként” eladott világa valójában nem ártalmatlan szórakozás volt, hanem annak a gondolatnak a normalizálása, hogy a női test fogyasztási-kereskedelmi termék.
A Panorama műsorában megszólaló nők beszámolói különösen súlyosak. Többen arról beszéltek, hogy a Sullivannel való állítólagos találkozások mély nyomot hagytak bennük, és hosszú távú lelki következményekkel jártak. A műsor állításai most azért keltenek ekkora visszhangot, mert a brit társadalom már egészen más szemmel néz vissza arra a korszakra, amelyet korábban sokan egyszerűen „pikáns” bulvárszórakozásnak tekintettek.
Smith szerint Sullivan figurája mára anakronisztikus lett: a harsány, magamutogató pornóbáró, aki egykor szívesen szerepelt a nyilvánosság előtt, ma inkább egy letűnt világ maradványának tűnik . Csakhogy a pornóipar nem tűnt el vele együtt. A félmeztelen nők képei ugyan nagyrészt kikoptak a bulvárlapokból, de az iparág átköltözött az internetre, ahol sokkal nagyobb eléréssel, sokkal kevesebb látható kontrollal és gyakran sokkal durvább tartalmakkal működik.
A 21. századi online pornóipar Joan Smith szerint sok tekintetben rosszabb, mint az a világ, amelyből Sullivan meggazdagodott. Ma már nemcsak a női test árucikké tételéről van szó, hanem olyan tartalmak tömegéről is, amelyekben a megalázás, a fojtogatás, az erőszak és a szexuális agresszió is normalizálódik. A szerző szerint ez különösen veszélyes egy olyan korban, amikor a pornó rendkívül könnyen elérhető a fiatalok számára is.
A cikk egyik legerősebb állítása, hogy Sullivan világa előkészítette a terepet a mai digitális pornóiparnak. Az egykori glamourmodell-karrier ígérete és a mai OnlyFans-jelenség között Smith szerint világos a párhuzam: m indkettő a gyors pénz, a hírnév és az önállóság ígéretével szólítja meg a fiatal nőket, miközben gyakran kiszolgáltatottságot, nyomást és hosszú távú sérüléseket hagy maga után.
A most kirobbant botrány ezért nem csupán David Sullivan személyes ügye. Arról is szól, hogyan számol el a brit közélet, a futballvilág és a média egy olyan örökséggel, amelyet sokáig normalizáltak. Sullivan a West Ham legnagyobb részvényeseként továbbra is jelentős befolyással bír, miközben a vádak súlya és a múltjának társadalmi megítélése új kérdéseket vet fel.
Joan Smith végkövetkeztetése szerint Sullivan kora pornóbáróként leáldozott, de az a szemlélet, amelyből meggazdagodott, nem múlt el. Sőt, a mai online pornóiparban sokkal láthatatlanabbul, globálisabban és gyakran kegyetlenebb formában él tovább . A West Ham tulajdonosa körül most robbanó botrány így nemcsak egy idős üzletember múltjáról szól, hanem arról is, milyen kultúrát hagyott maga után.
( Joan Smith író, újságíró és a londoni polgármester nők és lányok elleni erőszakkal foglalkozó bizottságának korábbi elnöke. )